Petőfi Népe – 1969-10-01 / 227. szám

Együtt vagy külön? II.

II.

Az alacsony volumenű állattenyésztés mellett a termőföldek, szervesanyag-utánpótlása is korlátozott, következésképp a terméshozamokat sem lehet az elért szinten tartani huzamosabb ideig. Ha viszont a hozamok csökkenek, a jövedelem is csökken, s beruházásokra is, részesedésre is kevesebb jut az elkövetkező időkben.

Visszaesésre lehet számítani

Ez a probléma máris súlyos formában jelentkezik. A szövetkezeteknek új erőgépekre volna szüksége, az állattenyésztés felfuttatásásához istálló és tenyészanyag kellene, a termésátlagok emeléséhez több műtrágya, több növényvédőszer, speciális gépek, anyagok, eszközök… De honnan és miből? Tudniillik, ahhoz, hogy többet vegyünk ki a gazdaságból, befektetni is többet kell. Ez gazdasági törvény, amit évek során azzal sértettek meg, hogy a termelés bővítéséhez szükséges alapokat alacsony szinten tartották: vagyis kevesebbet fektettek be a szükségesnél, és többet osztottak ki a megengedhetőnél.

A fejlesztési alap és a részesedési alap aránya egyre rosszabb lesz. Eltorzulások az utóbbi két év adataiban az Új Életről és a Leninről mutat nagyon nyugtalanító képet

A fejlesztési alap százalékos aránya:

Nem nagyon vigasztalja a Bácskabelieket, hogy a mindhárom tsz-t jellemző irányzaton belül százalékosan náluk mutatkozik a legkisebb csökkenés. A bajai járásban 23 tsz van, amelyikben jobb a fejlesztési és részesedési alap aránya. Azonkívül nem érdektelen, hogy Bácska mindössze 2100 holdon gazdálkodik. A kisebb méretű üzem általában érzékenyebb: egyensúlya könnyebben meginog, de nehezebben billen helyre mint, ha nagyobb volumenekben működne.

„Év végén mindent kisöpörni”

A gazdasági törvényszerűségekre és gazdálkodási távlatokra nem tekinthető gyakorlat könyörtelenül megbosszulja magát.

Ha az ember beletekint a statisztikai adatokba, nyomban tapasztalja ezt. A község állatállománya kevés, a jelenleginek háromszorosa is lehetne. A növénytermesztési hozamokat községi átlagban kifejezve Hercegszántó a bajai járás községei közt nagyon hátul van. A tagjövedelem évek óta nem emelkedik, inkább süllyedő irányzatú. Ha hosszadalmas elemzés helyett csak az 1965-ös zárszámadás és az idei gazdasági évre tervezett egy főre eső jövedelemszinteket nézem — százalékosan jelezve a változást — a következőket látom: a Bácskában egészen jelentéktelen, 0,2 százalékos emelkedés mutatkozik (ha minden „bejön”), az Új Életben 3,7, a Leninben 6,4 százalékkal csökken az egy főre eső részesedés.

Annak ellenére alakultak így a dolgok, hogy a község talajadottságai igen jók (a földek aranykorona értéke átlagosan 16), annak ellenére, hogy az állam hitelpolitikája a korábbi években rendkívül kedvező volt a tsz-ekre nézve, s ezenkívül számos más gazdasági kedvezmény is segített a szövetkezeteknek lábra kapni, megszilárdulni, a bővített újra termelést megalapozni. Mindezek ellenére a hercegszántói közös gazdaságok ma is egy kezdettől fogva tartó válságállapotban leledzenek.

Nem állok egyedül azzal a véleménnyel, hogy egy igazán rossz esztendő — amilyen mostanában nem volt — mérleghiányossá tehetné mindhárom szövetkezetet. És ez a tagokat közvetlenül is érintené, mert jövedelembiztonsági alap — amelyből a kieső személyi jövedelmeket pótolni lehetne — egyik szövetkezetben sincs. Nem tartalékoltak rá. Az ,,év végén mindent kisöpreni” jelszónak azonban lejárt az ideje.

A gazdasági törvényszerűségekre és gazdálkodási távlatokra nem tekinthető gyakorlat könyörtelenül megbosszulja magát.

Hercegszántón mindhárom tsz szakvezetése egyetért abban, hogy előre lépni csak komolyan megalapozott gazdaságok tudnak. A Lenin fejleszti az állatállományát és a jövőben ésszerűsíteni fogja a növénytermesztést. Az Új Élet az állattenyésztés fejlesztése mellett, a mellék- és segédüzemági tevékenységet növeli erőteljesen: mindennel foglalkozik, amiből pénzt lát. Azonban azt is tudja a szakvezetés mindhárom szövetkezetben, hogy az erők egyesítése meggyorsíthatná a fejlődést amit a jelenben külön-külön, erőik szétaprózásával próbálnak elérni.

Adottságok, lehetőségek

Sok hercegszántói tsz-tag kételkedik abban, hogy kisebbek lesznek a nehézségeik, ha összerakják őket. Pedig valami ilyesmiről van szó. A szövetkezetkezetek egyesüléséből származó előnyök felülmúlják a szétaprózottság miatti hátrányokat. Csak néhányat említek ezek közül. A kiváló tulajdonságok miatt elérhető, hogy a termelési költségek növelése nélkül csupán a szokványos agronómiai eljárások betartásával (jóminőségű vetőmag, idejében való szántás, vetés stb.) községi szinten 5 mázsával növekedjék a búza hozama. Ez önmagában 3— 3,5 millió forint tiszta nyereséget jelent!

Az egyesített tsz-ek a mostaninál lényegesen jobb termelésszerkezetet dolgozhatnának ki. A nagyobb méretű gazdaság könnyebben kialakíthatja a számára legkedvezőbb üzemági arányokat. Annyi takarmány terem Hercegszántón, hogy a jelenlegi 2000—2500 értékesítésre kerülő sertések számát, 8000-re lehetne növelni.

Az egyesült tsz-ek az első sikeres gazdasági év után megvethetnék az alapját egy komplex szarvasmarha-tenyésztő telepnek. Amihez külön-külön egyikőjük sem képes letenni a „saját erőt” (az állami hozzájárulás 70 százalékos) azt együtt elérhetnék. Mindenféle szakmunkás kerül a három szövetkezetben: az egyesített építőbrigád felépíthetné a kombinátot. Tovább menve: a három szövetkezet három gépműhelyt tart fent, három műhelyvezetővel, három beszerzővel és nem kis költséggel, de arra egyiknek sincs elegendő anyagi ereje, hogy a műhelyét rendesen felszerelje és egy gépészmérnököt, vagy technikust alkalmazzon. A gyülmölcstermesztés is profilja a gazdálkodásnak, tehát egy kertészmérnök, vagy gyakorlott technikus bőven találhatna magának munkát.

Fontos, de nem utolsó érv, hogy a bővített újratermeléshez megszerezhető állami kedvezményeket egy nagy szövetkezet könnyebben megszerezheti.

(Folytatjuk.)

Zám Tibor