Élet és Irodalom,
LXVIII. évfolyam, 51–52. szám, 2024. december 19.
SZÉKY JÁNOS
Itt a szeretet ünnepe, zuborog a marketing, az egyik viszonylag patinás kiadó például megtalálta az ideális reklámarcot David Goodhart angol baloldali közíró Fejjel kézzel szívvel (így, vesszők nélkül) című könyvének ajánlására. Mert nem más, mint Orbán Viktor miniszterelnök mondja: „Ez a mi bajunkról is szólhat, érdemes olvasni.”
Hogy mi lehet a mi bajunk (is)? Goodhart úgy foglalja össze, hogy akikben megvan a rátermettség egyik fajtája – ő kognitív-analitikus képességnek nevezi –, vagyis leginkább a felsőfokú végzettségűek, azok új, népes osztályt, „tömeges elitet” alkotnak, s a maguk érdekei szerint formálják a társadalmat. Szemben a kétkezi dolgozókkal és a szív embereivel, akiknek feladata a másokról gondoskodás. Mondhatni, az eszesek elnyomják őket. „Az okos emberek túl nagy hatalomra tettek szert”, ami rossz dolog egy demokráciában. Ez a kijelentés feltűnően egybevág Trump irányzatával – az ő jelmondata volt még a 2016-os választás kampányában, hogy „I love the poorly educated”, szeretem a gyengén iskolázottakat. Jobb és bal eléggé összekeveredik az általános választójog korában, főleg az utóbbi évtizedben – Trump és főleg J. D. Vance rozsdaövezet-párti nézeteit nem is túl régen még baloldalinak mondták volna, s ezek ütköznek az újnál is újabb posztmodern baloldallal, amire a rövidség kedvéért a „woke” címkét szokás ráütni. A magamfajta konzervatív liberálisnak elég nyomasztó ez a politikai világ.
Mégis, miért tetszik ennyire a könyv a Bibó Szakkollégiumból kikerült Orbánnak és a szintén diplomás – sőt sorra ledoktorált – szolgáknak, akik buzgón olvassák az angol nyelvű szakirodalmat? A woke végveszély Magyarországon nagyon távoli lehetőség, viszont a kormányzó elit szempontjából minden olyan hatalom, amire az államhatárokon belül másvalaki tesz szert – túl nagy. Sőt, baj. Ezért célszerű csökkenteni a kollektív-analitikus képességekkel bíró emberek számát.
Nem vagyok nagy híve az összeesküvés-elméleteknek, de ha ennyi minden mutat egy irányba, ott mégiscsak van talán valami hátsó szándék, teljesen függetlenül attól, hogy mi folyik, mondjuk, Kaliforniában vagy a Columbia Egyetemen. Párhuzamos akciók zajlanak. Az érettségit adó középfokú oktatás elsorvasztása változatos eszközökkel, s ennek eredményeként a diplomások arányának kirívó csökkenése a 24–35 évesek között. (És egyébként is: a Felnőttek Képesség- és Kompetenciamérése Program [PIAAC] kimutatta, hogy tizenöt-húsz éve a magyar teljesítmény még közeledett a fejlett országok átlagához, de az újabb Orbán-kormányok idején újra nő a lemaradás, főleg a legfiatalabb felnőtteknél, akik már ekkor kerültek ki az iskolákból.) A legnagyobb hagyományú magyar egyetemek koldusbotra juttatása, a többiek betagolása a nem szabad és nem demokratikus gazdasági és politikai rendszerbe (KEKVA). A bölcsészet- és társadalomtudományokban a világ legjobbjai között számontartott CEU elüldözése Budapestről. A Magyar Tudományos Akadémia megfosztása költségvetési autonómiájától, kutatóhálózatától egy ötvennégy perces ultimátummal 2019-ben, elnökének megalázása, és most, 2024 decemberében vagyonának elrablása.
Mely utóbbiban engedelmesen közreműködött a mostani elnök és a közgyűlés többsége, azzal a felkiáltással, hogy két rossz közül ajánlatos a kisebbiket választani. Hogy mi volt a nagyobbik, az nem tisztázódott, úgyhogy akármi az, könnyedén bekövetkezhet. Főleg hogy a rájuk kényszerített szerződésben az Akadémia illetékesei semmilyen biztosítékot nem kötöttek ki az ingatlanok további felhasználásáról és kezeléséről.
Oberfrank Ferenc, az MTA Köztestületi Igazgatóságának igazgatója elismerte, hogy például a martonvásári Agrártudományi Kutatóközpontot (2022-es becslés szerint az értéke 8,2 milliárd forint), a Svábhegyi Csillagvizsgálót (8,6 milliárd) vagy az újonnan épült, Tóth Kálmán utcai „humán” kutatóházat (14,7 milliárd) áron alul adták el (egész stáb dolgozott annak kimutatásán, hogy ez így méltányos), azt viszont csak mellékesen jegyezte meg, hogy a kapott összegnek a töredékét tudják a közeljövőben lehívni, 74 milliárd pedig állampapírban lesz, vagyis az államnál marad. A jövőben valószínűleg üzleti főiskolákon fogják tanítani ezt a gyümölcsöző tranzakciót. Kíváncsi vagyok, hogy a IX. (Gazdaság- és Jogtudományok) Osztály mit fűzött hozzá.
Akadnak még berzenkedők – Tarr Zoltán, a Tisza Párt alelnöke például levelet írt a közgyűlési tagoknak, és 41 százalék ellene szavazott a döntésnek –, de az egy kézben és fejben összpontosuló hatalmat nem fenyegeti semmilyen konkurencia, nem kell ide mindenféle szabad okoskodás. Trump legjobb magyar tanítványa a kiműveletlen emberfőket szereti.