2018 - Most vagy legközelebb?

A 2014-es választások után egy évvel a kormány vesztésre állt. A migránsválság mentette meg. Továbbá a világgazdasági konjunktúra, az ellenzék megosztottsága és a külföldön borítékolt szavazatok.

A ciklus első felében feltörtek a civilek. Egymást követték a tiltakozó akciók. Az internetadó elleni nagyszabású tiltakozássorozat 2014 végén visszavonulásra kényszerítette a kormányt. A közoktatás kivéreztetése, lerontása, központosítása, a tanárok gúzsbakötése ellen lépett fel a 2016 elején alakult Tanítanék Mozgalom. Az egészségügy drámai helyzete elleni tiltakozások vezéralakja a „fekete ruhás nővér”, Sándor Mária volt. A ciklus első felének nagyszabású demonstrációi után a mögöttük álló mozgalmak többnyire ellankadtak. A fekete ruhás nővér nem kapott munkát, kollégái nem álltak ki mellette, kétségbeesésében felvágta az ereit, de megmentették.

A Közép-európai Egyetem melletti tüntetések egyikén jelentette be Gulyás Márton a Közös Ország Mozgalom (KOM) megalakítását, amelynek elsődleges célja az igazságtalan választási rendszer megváltoztatása volt. Az ellenzéki pártok a KOM ösztönzésére kidolgozták közös választási törvényjavaslatukat, amelyet eredménytelenül terjesztettek az Országgyűlés elé. A KOM a 2018-as választások előtt együttműködésre és koordinált indulásra ösztönözte az ellenzéki pártokat. Húsz egyéni választókerületben közvélemény-kutatást szerveztek a legesélyesebb jelölt kiválasztásáért.

2015 márciusának első felében az Ipsosnál a biztos szavazók körében a Fidesz-KDNP 37, a Jobbik 28, az MSZP 19, a DK 7 százalékon állt. (Magyar Nemzet, 2015. április 2.) Közös ellenzéki lista esetén ez kétharmados ellenzéki győzelmet jelentett volna. A népszerűségi viszonyok a következő évben radikálisan megváltoztak, a választások előtti hónapokban pedig a Fidesz-KDNP támogatottsága már ismét 50 százalék körül járt a biztos pártválasztók körében.

A menekültválság ugyanis 2015-ben elérte Magyarországot. A hetente elfogott „illegális határátlépők” száma májustól szeptemberig két és félezerről harmincezerre nőtt. Százezres nagyságrendben áramlottak át a menedéket igénylők az országon. Bejelentették a határkerítés megépítését. Válságos helyzet alakult ki a Keleti Pályaudvaron. Egy szép napon látványos gyalogmenetben indultak el a menedékkérők a nyugati határ felé. Szeptemberben Röszkén összecsaptak menedékkérők és rendőrök. Több százan sebesültek meg.

A kormány következetesen semmibe vette a genfi egyezmény előírásait és az EU normáit. Ebben a lakosság túlnyomó többsége támogatta a kormányt. A jogsértő eljárást kifogásoló ellenzéki pártok népszerűsége lecsökkent.

A kormánypártok kommunikációjában a menekülteket, menedékkérőket migránsokként, illegális határátlépőként említik mindmáig, s ezzel kizárták a válságról szóló diskurzusból a menedékjogi és a menekültügyi normákat. A menekültválsághoz kapcsolódott a Soros György elleni és annak mellékszálaként az általa alapított Közép-európai Egyetem (CEU), a kimagaslóan legmagasabban jegyzett magyarországi egyetem elleni hadjárat. A kormányzati narratíva szerint az EU és Soros migránsok betelepítésével kívánja Magyarország kultúráját, nemzeti jellegét, életét gyökeresen átformálni. A médiaviszonyok következtében a választópolgárok igen csekély töredékének lehetett tudomása arról, hogy a menedéket nem kérő vagy arra nem jogosult migránsok befogadása vagy elutasítása tagállami hatáskör, amelyre semmilyen uniós előírás nem vonatkozik.

A hamis alapokra épített koncepciót univerzális összeesküvés-elméletté fejlesztette a kormány. A Soros-vezérelte „háttérhatalom” parancsát végrehajtó bábnak minősült immár minden személy és intézmény, aki, amely a kormánnyal bel- és külföldön szembenállt. Ennek a koncepciónak a logikája megegyezik azzal, amelyik a zsidó ármányt láttatta ilyen univerzális tényezőnek, kiváltképp a huszadik század első felében. A „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” jelmondattal 2017 nyarán indított plakátkampányt külföldön is, belföldön is sokan (többek között a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége is) antiszemitának, vagy legalábbis antiszemita indulatok gerjesztésére alkalmasnak minősítették. A folyamatot az orosz mintára készült Stop Soros törvénycsomag tetőzte be 2018 elején, amely külföldi ügynökként bélyegezte volna meg a külföldről is támogatott civil szervezeteket.

A nagy válságot követő világgazdasági konjunktúrának és az EU-ból eredő nagy pénzfolyamnak köszönhetően 2014-től jelentősen, nagyjából évente 4 százalékkal nőtt az egy főre jutó reáljövedelem. Vásárlóerő-paritáson, euróban mérve összesen 13 százalékkal nőtt a GDP 2013 és 2017 között. Az ellenzék érvelhetett ugyan azzal, hogy a növekedési lehetőségeket az Orbán-kormány rosszul használta ki, mert 2010 óta Lengyelország és Szlovákia is megelőzött bennünket, de a gyarapodást és a munkaerőpiac bővülését érzékelő polgárokra ez nemigen hatott.

2015-ben bevezették a CSOK-ot, amely lakóingatlanok építéséhez és vásárlásához jelentős vissza nem térítendő támogatást és támogatott kamatú hitelt biztosított gyerekszámtól függően, de jövedelemtől és az ingatlan értékétől függetlenül. Ez növelte a társadalmi egyenlőtlenséget, mivel a jelentős önerővel rendelkezők és hitelképesek beruházásait támogatta.

Bevezették a reklámadót. Először úgy, hogy a legnagyobb reklámbevétellel rendelkezőknek, praktikusan a kormánypártok politikai hatókörén kívülálló RTL Klubnak kelljen brutálisan magas adót fizetnie. A törvény ebben a diszkriminatív formájában fennakadt az EU szűrőjén, így a reklámadót sokkal alacsonyabb kulccsal kiterjesztették a kevesebb reklámbevétellel rendelkező médiumokra, s a kormánypárti médiabirodalom Simicska Lajos tulajdonában lévő elemeire is, a Magyar Nemzetre, a Hír TV-re, a Lánchíd Rádióra. Simicska kegyvesztetté vált, médiumainak vezetői lemondtak. Ő gecinek minősítette Orbánt, átment ellenzékibe, vitte az ellenzékhez, azon belül is leginkább a Jobbikhoz a médiáját. Másfél évvel később a Népszabadságot egy büntetett elő- és utóéletú osztrák médiakalandor közreműködésével felszámolták.

A Simicskával együtt átálló médiamunkások egyike, Szerető Szabolcs írta 2018 elején:

„A harmadik Orbán-kormány vállaltan a magyar történelem egyik legjelentősebb vagyonátrendezését hajtja végre, politikai segédlettel emelkednek fel és szorulnak a háttérbe oligarchák, egész iparágak tulajdonviszonyai módosulnak. A folyamat haszonélvezői részben a miniszterelnök közvetlen környezetében találhatók, beleértve a családját is.” (Magyar Nemzet, 2018. február 2.)

Valóban, ebben a ciklusban gyorsult fel a közvagyon „politikailag elkötelezett” magánvagyonná alakításának folyamata. Ennek frontembere, Mészáros Lőrinc ebben a ciklusban lett többmilliárdos üzletemberből többszázmilliárdos. Csak 2016-ban 225 milliárd forintot nyertek a Mészáros Lőrinc nevén lévő cégek közbeszerzésen (444.hu, 2016. december 13.), a nevére vett vagyon pedig egyetlen év alatt 100 milliárd forinttal nőtt (hvg.hu, 2016. április 27.). Aztán még tovább.

2018. február 25-én időközi polgármester-választáson Hódmezővásárhelyen 57,5 százalékos eredménnyel győzött Márky-Zay Péter, aki az őt támogatók közül senkivel sem azonosult. Valamennyi ellenzéki párt felsorakozott mögötte abban a városban, amely régóta a Fidesz-KDNP szilárd bázisának számított. Szélsőségesen egyenlőtlen feltételek között kampányolt, Lázár János, a város országgyűlési képviselője, a miniszterelnökséget vezető miniszter azt is leszögezte, hogy a választás eredményétől függ, hogy a város a pénzosztások nyertese vagy a vesztese lesz.

Márki-Zay a győzelme után elárulta, hogy a Jobbik helyi vezetője kérte fel az indulásra. Dúró Dóra, akkor még jobbikos képviselő pedig közölte, hogy Márki-Zay kampányát a Jobbik pártigazgatója és kampányfőnöke, Szabó Gábor támogatta.

Ugyanez a Szabó Gábor, a hódmezővásárhelyi egységes ellenzéki kampány támogatója magyarázta el az országgyűlési választások előtt, hogy a Jobbik jelöltjeinek visszaléptetése teljesen értelmetlen lenne, mert a Jobbik szavazói inkább szavaznának kormánypárti jelöltre, mint „baloldalira”. Karácsony Gergely, az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje és Kunhalmi Ágnes, a szocialisták budapesti elnöke is azt nyilatkozta, hogy a Jobbikkal való választási együttműködésnek nemcsak erkölcsi és világnézeti, hanem gyakorlati megfontolásból sem lenne értelme.

Sokan kárhoztatták az ellenzéki pártokat, amiért nem képesek a győzelem érdekében összefogni, de ennek ekkor még súlyos akadályai voltak.

Az akkori Jobbikban még jelen volt a mostani „Mi hazánk”, és a migráció ügyében, abban a kérdésben, amelyet a kormánytábor a kampány középpontjába állított, a Jobbik túltett a Fideszen. Vona Gábor pártelnök rendkívüli vitanap megtartását kezdeményezte az Országgyűlésben, hogy Orbán Viktor számoljon el az államkötvényes betelepítés mellett azzal is, hogy miért adott menedékjogot ezervalahány embernek. (A letelepedési kötvényvásárlásért a nemzetbiztonsági szempontok mellőzésével adott letelepedési engedélyek ügye volt ennek a ciklusnak az egyik nagy botránya. Ugyanis az államkötvényeket rossz feltételekkel adták el, viszont a kormányközeli közvetítő cégek hatalmas összegeket nyeltek el.)

Az ellenzéki pártok külön listákkal szálltak versenybe. A Jobbik valamennyi egyéni választókerületben indított saját jelöltet, az LMP és a Momentum a választókerületek túlnyomó többségében. Csak az MSZP és a DK között született megállapodás nem sokkal a választások előtt arról, hogy nem indítanak jelölteket egymás ellen.

Az ellenzéki pártok egymás ellen is kampányoltak. Az LMP társelnöke, Szél Bernadett beteg pártnak minősítette az MSZP-t, Gyurcsány Ferenc a Fidesszel való együttműködéssel vádolta az LMP-t, és azt állította, hogy az MSZP-közeli sajtó maga a Fidesz. Az a benyomás keletkezhetett, hogy az ellenzéki pártok a kormányváltás lehetőségében nem bíznak, ezért inkább azzal foglalkoznak, hogy az ellenzéken belül minél nagyobb súlyt képviseljenek az Országgyűlésben.

A Fidesz-KDNP most sem jelentkezett választási programmal. „Nekünk Magyarország az első” – ezzel a jelmondattal kampányolt, de legfőbb kampányüzenetét az a plakát közvetítette, amely 2018 február másodikától elöntötte az országot. Ezen Soros György öleli magához a négy ellenzéki listavezetőt, Szél Bernadettet, Gyurcsány Ferencet, Vona Gábort és Karácsony Gergelyt, akik kerítésvágó ollót tartanak a kezükben. A felirat szerint: „Együtt bontanák le a határzárat!” Az ellenzéki egységet ily módon a Fidesz teremtette meg, belevéve a nála is menekültellenesebb Jobbikot.

Az emberek valósághű tájékoztatásának ügyét a kampány időszakában ilyen szövegekkel szolgálták:

„Az ellenzék megkezdte a felkészülést a migránsok betelepítésére.” (Magyar Hírlap, 2018. március 8.)

A Fidesz alelnöke, Németh Szilárd így érvelt:

„Ha a bevándorláspárti erők kapnak lehetőséget a kormányalakításra, akkor végre fogják hajtani, amit Soros György, illetve az Európai Unió bürokratái Brüsszelből, és az ENSZ migrációpárti képviselői New Yorkból diktálni szeretnének Európának. Évi egy-másfél millió ember beengedése, a kerítés, a műszaki-jogi határzár lebontása, nyitott határok, a Nyugat-Európa által már megunt migránsok befogadása a kötelező kvóta alapján, a jól működő tranzitzóna felszámolása, a migránsokkal érkező terrorveszély ránk szabadítása – ez várna az Országra.” (Magyar Hírlap, 2018. március 22.)

Sokan úgy vélték, ez a választás az utolsó esély. A Guardianben (2018. március 28.) megjelent Cass Mudde véleménycikke, miszerint ez lehet az utolsó szabad választás Magyarországon, ezért ő már tavaly is elmondta Budapesten a CEU hallgatóinak, hogy muszáj összefogni a Jobbikkal is, mert nem lesz több lehetőség Orbán megállítására.

A választási törvény által bátorított jogsértések még durvábbak voltak, mint négy évvel korábban. Egy korábbi szocialista miniszter és EP-képviselő, Lévai Katalin Lendület nevű pártjának számos aláírási íve teljesen megegyezett a Fidesz-KDNP aláírási íveivel. Egy magánszemély hamisított aláírása 19 párt ajánlóívén szerepelt. Az ajánlási csalások ügyében folytatott, nem túl intenzív nyomozások ezúttal is eredménytelenül zárultak. A törpébbnél is törpébb pártoknak juttatott, elvileg visszafizetendő, összesen két és félmilliárd forintból összesen 8169 forintot tudott behajtani az adóhatóság. Ezeknek a mikroszkopikus, pénznyelő pártoknak az ügyeivel egyáltalán nem foglakozott az Állami Számvevőszék, amely a következő ciklusban százmilliós nagyságrendű pénzelvonásokkal, kétes jogalappal büntetett ténylegesen működő ellenzéki pártokat.

Szervezetten szállítottak fiktív lakcímekre bejelentett ukrán-magyar kettős állampolgárokat különböző szavazókörökbe. A Kúria az MSZP-Párbeszéd kérelmére kimondta a jogsértést, amelyet a Hír TV dokumentált, de nem rendelte el a választás megismétlését, mert nem tudta megállapítani, a jogsértés mértéke jelentősen befolyásolta-e az eredményt az érintett választókerületekben. A jogsértés mértékére pedig következtethetünk abból, hogy több száz esetben indítottak nyomozást, és több mint száz ember ügyében született ítélet.

A 2022-ben közös listán induló pártok összesen a szavazatok 47,1, a magyarországi illetőségű választópolgárok szavazatainak 48,9 százalékát kapták meg. A Fidesz-KDNP összesítve 2 százalékkal több, a magyarországi illetőségű szavazók körében viszont 2,5-lel kevesebb szavazatot kapott. Nem számítva természetesen az MKKP-ra (a Magyar Kétfarkú Kutya Pártra) és az Együttre leadott szavazatokat.

A bejutási küszöb alatt maradt Momentumra adott szavazatok elvesztek.

Az egyéni választókerületekben az egymással is versengő ellenzéki jelöltekkel szemben a kormánypárti jelöltek ezúttal is megszerezték a mandátumok túlnyomó többségét. Csak az egymás ellen nem induló MSZP-s és DK-s jelölteknek volt esélyük néhány kerületben. A Fidesz-KDNP ekkor is csak egyetlen mandátummal jutott túl a kétharmados határon, akárcsak 2014-ben. A különbség annyi volt, hogy kevés szavazattal is kedvezményes mandátumot szerezhetett a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának jelöltje, Ritter Imre, akinek a szavazatára bízvást számíthatott a kormánytöbbség, mivel a Fidesz-KDNP-t képviselte korábban a budaörsi önkormányzatban.

A választások eredményét leglelkesebben egy 0,15%-os eredményt elért párt, a MIÉP üdvözölte lapjában: „Magyarország a szívére és az eszére hallgatott.” (Magyar Fórum, 2018. április 12.) Tíz hónappal később ezzel a MIÉP-pel írt alá együttműködési megállapodást egy ellenzékiként nyilvántartott párt, a Mi Hazánk Mozgalom. A MIÉP 2021-ben megszűnt.