Zhengming, avagy a nevek kiigazítása

„A kormányzás legfontosabb lépése a nevek kiigazítása.”
(Konfuciusz: Beszélgetések és mondások, 13.3)

Sajátos zsurnalisztikai műfajt képviselnek újévkor azok a cikkecskék, amelyekben a vicces újságíró válogat az óév során a Magas Hivatalnak benyújtott névjavaslatokból, amelyekben a szülők extrém, új utónevek (keresztnevek) engedélyezését kérik. Például volt olyan szülő, aki a Pandémia vagy a Padlizsán nevet akarta adni a gyerekének. Néhány hete a NER a névadás terén is rendet teremtett: ez az írás ennek hátterét igyekszik megvilágítani.

*

Fájdalmas dolog az, ha a felelőtlen szülői névválasztás következményeit egy újdonsült állampolgárnak egy életen át kell viselnie. Erről hagyományosan jogszabály rendelkezik a legtöbb államban. Egyes országokban létezik az anyakönyvezhető nevek hivatalos listája: még olyan virtigli liberális demokráciákban is van ilyen, mint Dánia vagy Izland. Magyarországon már egy 1948-as jogszabálygyűjteményhez mellékeltek egy olyan névjegyzéket, amely mintegy ezer anyakönyvezhető és ennél több nem anyakönyvezhető nevet listázott. Ennek a helyébe lépett a Minisztertanács felkérésére készült Ladó János-féle Magyar utónévkönyv (1971). Az anyakönyvezhető nevek listája folyamatosan frissül és bővül. A névlista (2691 női név és 2012 férfinév) megtalálható a Nyelvtudományi Kutatóközpont honlapján: nytud.hu/oldal/utonevjegyzek.

Fiú vagy lány?

Sok országban lista ugyan nincs (az Egyesült Államok legtöbb államában, Japánban stb.), de az anyakönyvet vezető tisztviselő megtagadhatja az egyén méltóságát sértő név regisztrálását. A szülő ilyenkor jogorvoslatért folyamodhat. A japán főváros Akishima kerületében például 1993 júliusában egy kisfiút Akuma (Ördög) néven kívántak anyakönyveztetni. A tisztviselők ezt megtagadták, így bírósági ügy lett a dologból. Az apa végül elállt a tervétől, és a megbélyegző „Ördög” helyett a frappáns és nem kifogásolható „13” nevet adta a kisfiának. Más példa: 2008 októberében a római fellebbviteli bíróság megtiltotta egy házaspárnak, hogy Venerdìnek nevezzék a fiukat, akit így Gregorio néven anyakönyveztek. A Venerdì, azaz Péntek, Defoe regényében Robinson Crusoe szolgalelkű legényének a neve. Hogyan lehetne így hívni egy büszke olasz fiút?! A szülők azonban elmondták a Corriere della Sera riporterének, hogy a Venerdì név szerintük igen jó hangzású, a keresztelő pap is elfogadta azt, tehát ők igenis Venerdìnek fogják szólítani a fiukat.

A potenciális utóneveket véleményező nyelvészeknek be kell tartani az összes törvényi előírást, amelyeket a jogalkotók az elmúlt évszázad során kifundáltak. Van például egy 1952-es rendelet, amely szerint egy személy utóneveként csak két név jegyezhető be. Van egy másik törvényi előírás, hogy az idegen eredetű neveket magyarosan kell írni és ejteni. Erről már az 1894-es és az 1963-as törvény is rendelkezett, majd a 2025-ös megerősítette ezt. Tehát például Ginger utónév nincs magyarul, de Dzsindzser van. Szörnyen néz ki, ráadásul egy hajszállal sem lesz ettől magyarosabb a név, de a törvény az törvény. Értelmetlen az a jogi rendelkezés is, hogy magyar utónévként uniszex nevek nem létezhetnek. A törvényhozó ábrándos célja nyilván az volt, hogy a magyar legyen az a különleges nyelv, amelyben pusztán a név alapján meg lehet mondani, hogy férfi vagy nő a viselője. Erről persze szó sincs: ki gondolná például, hogy az Alexandrin vagy az Idril női név, a Nága meg férfi? Megjegyzem, valamennyi általam ismert nyelvben léteznek olyan utónevek, amelyeket férfiak és nők is kaphatnak: a Dzsindzser a magyarban női név (mint Ginger Rogers ♀, de vö. Ginger Baker ♂ – egyébként egyikőjüknek sem ez az eredeti utóneve). Az angol El(l)iot a magyar Eliot férfi utónév forrása, de ezt az angol nevet nők is használják. A Joyce ma már inkább női keresztnév, de még mostanság is sok angol és ír férfi viseli ezt a nevet. Ugyanilyen uniszex név a Leslie. Ha egy ilyen nevet „magyarosítanak”, akkor önkényesen el kell dönteni, hogy női vagy férfinévként jegyezik be. Ezt a kollégák el akarják kerülni, mert ha mondjuk a Dzsojsz vagy a Lezli nevet magyar női névként regisztrálnák, akkor utána nem lehet belőle „adható” magyar férfi utónév. Szóval például Andrea Bocelli magyar rajongóinak is bele kell törődniük abba, hogy kis­fiúknak nem adható az Andrea férfinév, mert az már női név, ugye.

A nagyérdemű közönség természetesen szörnyülködik és fintorog, hogy mennyi „hülye” név van újabban: ki a fenének kellenek olyan nevek, mint Sitzfleisch Seherezádé, Nagy Folásádé vagy Suhajda Ramszesz? És mi ez a sok bizarr, főként tévésorozatokból importált név? Az ilyen nevek hivatalos elutasításának azonban kevés értelme lenne, hiszen a legtöbb fura utónév nem megbélyegző. Az ízlések pedig sokfélék, és atyáskodó, népnevelő hivatalnokokra aligha van szüksége dolgozó népünknek. Ráadásul a tapasztalat az, hogy a középkortól kezdve meglepően kevéssé változott a leggyakoribb személynevek listája. A kései Árpád-kor leggyakoribb utónevei például a Pál, Péter, János, Miklós, Benedek, István, Márton, Mihály, Tamás, György, illetve az Erzsébet, Margit, Katalin, Anna, Ilona, Klára, Aglent, Ágnes, Kunigunda, Sebe és Mária. A ma leggyakoribb utónevek listája is csak egy picivel tűnik ennél egzotikusabbnak. Fontos észben tartani tehát azt, hogy az extrém nevek, az otromba divatnevek viselőinek a száma legtöbbször minimális: ha hiszik, ha nem, sok száz olyan utónév van a mai hivatalos utónévlistán, amelyet jelenleg egyetlen magyar állampolgár sem visel, vagy csak egy-két személy utóneve. A dolognak tehát semmi gyakorlati jelentősége nincs: nem ez fogja romlásba dönteni a nemzeti kultúrát. Mindazonáltal a bizarr neveken való szörnyülködés egyetemes emberi jog: senki se zavartassa magát.

A gyermek neve nemzeti kincs!

A nemzet névlistájának a cenzúráját szorgalmazó, honfiúi hisztériára hajlamos politikusaink némelyike is tudja talán ezt. Azonban a kultúráért és innovációért felelős miniszter 10/2025. (IX. 3.) rendeletében eme magasztos mondat áll: „Az utónévkincs a nemzeti identitás részét képezi. Kifejezi az adott nemzet összetartozását, hordozza annak nyelvi kultúráját és hagyományait.” Nos, ha van ilyen magyar hagyomány, akkor az a tolerancia és a sokszínűség. A magyar nyelvi kultúrá­ban talán semmi sem annyira sokszínű és brutálisan kozmopolita, mint az utónévadás. Az iszlám kultúrájából származó, vagy a magyarrá lett ótestamentumi héber, a görögből-latinból és a szláv vagy a germán kultúrából jött, sőt a japán eredetű nevekig az égvilágon minden van itt. Igazi, gyönyörű, egészséges káosz ez. És nekem örömömre szolgál például az is, hogy Legolász (Legolas Greenleaf) A Gyűrűk Urából és Sir Galahad, a Kerekasztal dicső lovagja immár hús-vér magyar csecsemőkként élhetnek tovább.

Nemrég Kósa Lajos országgyűlési képviselő június 12-i fészbukposztjában ezt olvastam: „Megóvjuk a magyar utónév kincskészletünket! Az Országgyűlés 159 igen, 22 nem és 1 tartózkodó szavazat mellett elfogadta az anyakönyvezhető utónevekről szóló törvényjavaslatomat. Köszönet mindenkinek, aki részt vett az előkészítő munkában vagy a konstruktív vitában, köszönet azoknak, akik támogatták, támogatják!” Az történt ugyanis, hogy mindnyájunk legjobb barátja, a NER az augusztus 19-től hatályos 2025. évi LXV. törvény szerint már közvetlenül felügyeli „utónév kincskészletünket”, az anyakönyvezhető keresztneveket is: „A magyar utónévjegyzéket a kultúráért felelős miniszter rendeletben állapítja meg. A kultúráért felelős miniszter felel az utónévjegyzék időszakos felülvizsgálatáért” 44. § (4a). Ha a választott utónév nem szerepel az utónévjegyzékben, az anyakönyvi szerv a kérelmet továbbítja a Nyelvtudományi Kutatóközpontnak, amely véleményezi a névnek a jegyzékbe való felvehetőségét, és erről értesíti a kultúráért felelős minisztert.

Kósa szerint az utónevekről való döntéseknek a NER kezébe való átjátszását az indokolja, hogy a döntésnek „így legalább van felelőse”. A képviselő a maga bájosan pökhendi és lekezelő stílusában ekként indokolja ezt: „Most a hülyeségért nem lehet senkit sem felelősségre vonni, csak egy ködös intézmény van, a Nyelvtudományi Intézet, és akkor csodálkozunk, hogy olyan nevek jelennek meg a magyar utónévvagyonban, amihez semmi közünk, érezzük, hogy nem stimmel, nem mi vagyunk, adott esetben sértő vagy dehonesztáló a viselőjére nézve. Sajnos tucatjával lehet a példákat sorolni, amikor a Nyelvtudományi Intézet ezt a rendszert úgy működteti, hogy a saját elveinek nem felel meg.” (Országgyűlési Napló, 2025. május 20., 22 018. oldal).

Ezek után Kósa kipécéz néhány női nevet: Oráliát és Kandidát, amelyeknek szerinte erotikus konnotációi vannak. A Kan-dida szóelemzés briliáns ötlet, én egyébként az angol pinafore (ejtsd: pinafór) ’kötényruha’ szóba láttam bele némi obszcén tartalmat gimnazista koromban… A Késa (Keisha) név Kósa szerint valami méregre utal, ezért elvetendő? Valójában a név eredhet akár Jób második lányának a nevéből (Jób könyve, 42:14, Kecia קְצִיעָה „Fahéjvirág” a katolikus fordításban), de lehet a franko-germán Giselle név becenévi változata (vagy ennek a kettőnek az összefonódása). Vajh, mi a problémája Kósának az Orda névvel: talán az, hogy ritka és mindig az is volt? Szerinte a Pia (’jámbor nő’, hímnemű formája: Piusz) magyarul „bizonyos konnotációkat hoz maga után”, amelyek egyébként német (és skandináv) nyelvterületen valóban nincsenek, de törölni kellene a nevet a listából? Kósa úr helyteleníti, hogy a Gida férfinév lett (a Gedeon becézett alakjából), mert magyarul „az is követelmény, hogy el lehessen dönteni, hogy az illető név férfi- vagy női név”. „A Gida például mindenkit megtéveszt, mert az ember azt gondolná, hogy őzgida, sete-suta, ezért női név, az R-GO kapcsán a halhatatlan gidák a színpadon, nyugodtan mondhatom, hogy tartósat alkottak…”

Kósa kétségtelenül sokoldalú ember, én korunk Konfuciuszának nevezném, de talán nem a nyelvészet terén mozog igazán otthonosan, hanem sokkal inkább a kupaktan, a ruandai népirtások és az örökösödési ügyek terén kamatoztathatná a tudását leginkább. Viszont alkalmas személy arra, hogy mint a Józan Ész jogi képviselője, elősegítse a szakemberek háttérbe szorítását, megalázását és a NER terjeszkedését mindig és mindenütt. Ezért aztán meg is lepődtem azon, hogy a Facebook-posztjának kommentjei között az alábbi alpári és bárdolatlan megjegyzést találtam, amelytől ezúton is el szeretnék határolódni: „Lalikám az isten áldjon meg téged! A nyilatkozataidból is kiderült eddig, hogy nem a legélesebb kés vagy a fiókba, hagyd már ezt a baromságot, emberek hadd döntsenek már a saját gyermekeik nevéről, lassan már azt is meg akarjátok mondani mikor és mit együnk bazdmeg!”