magyarnarancs.hu, 2013. június 6.
CSERESNYÉSI LÁSZLÓ
Meg szeretném erősíteni, hogy Lénárt Marcell tanár úr Egy kulcs mind fölött – kreatív diákok és az Oktatási Hivatal című cikke szakmai szempontból megállja a helyét.
Érettségiző lányommal megoldottuk az elmúlt évek angol érettségi tesztjeit (amelyek csak az internetről voltak letölthetők). Ahhoz a kérdéstípushoz, amelyet Lénárt tanár úr említett, csak olyan ember tudhatna megoldási kulcsot összeállítani, aki fel tudná sorolni egy nyelvben (például az angol nyelvben) egy adott kontextusban az összes lehetséges szóválasztást. Nota bene, az Oktatási Hivatal megoldásai még a kézenfekvő variánsokat sem fedik le: vélhetően azért, mert egy nagy önbizalommal rendelkező anyanyelvi lektor oda nyilatkozhatott, hogy „mink nem mondunk ilyet Podunkban”. Én viszont két amerikai és egy brit kollégám segítségével az általam ismert érettségi tesztekhez mintegy háromtucatnyi alternatív megoldást találtam. Ez akkora szám, amely az illetékes oktatásügyi hivatalnokok rituális hasfelmetszését még talán nem indokolja, de elgondolkozni azért már lehetne rajta. Sietek megjegyezni, hogy a kontextusba illeszthető szavak és kifejezések ismeretének tesztelése lényeges nyelvi készséget mér, tehát a kérdéstípust hiba lenne a jövőben az érettségi tesztekből kihagyni. Elegendő volna, ha a javasolt megoldások listáját nem kezelnék mereven, illetve hajlandók lennének intelligens párbeszédet folytatni a szaktanárokkal a megoldásokról. Tudjuk persze, hogy rugalmasnak lenni mindennél nehezebb.
Az angol érettségi tesztekkel kapcsolatos második (és jóval nagyobb) probléma az, hogy a választott szövegekkel és kérdésekkel sok esetben nem azok a készségek mérhetők, amelyek relevánsak lehetnek. A nyelvi tesztek készítése a nyelvtanári szakmán belül speciális, gyorsan fejlődő (és igen jól jövedelmező) terület. Komoly egyetemek, oktatásra és vizsgáztatásra specializálódó cégek más országokban specialistákkal készíttetik a teszteket, illetve legalább kikérik a tanácsukat. Ha az OH munkatársai azt hiszik, hogy egy-két „elég okos” angoltanár és egy-két anyanyelvi lektor kooperációja 2013-ban is elfogadható eredményt hozhat, akkor tévednek. A „language assessment”-nek, a nyelvi készségek felmérésének specialistái lényegében az 1980-as évek eleje óta elismert, önálló szakmai csoportot alkotnak a nyelvtanárok közösségén belül. Én egyébként már megtanultam azt, hogy ők ezerszer jobb nyelvi tesztet tudnak összeállítani, mint én. Először dühített a dolog (hiszen 35 éve tanítok angol nyelvészetet különböző egyetemeken, 15 éve írok felvételi teszteket), aztán megtanultam nevetni a dolgon (vagy magamon).
Végül egy ellenvélemény: a mindenkori Magas Hivatalnak a saját tévedhetetlenségébe vetett mély hite természetes dolog. Lénárt tanár úr itt veszélyes vizekre kalauzol minket: nem is követjük őt. Mert a tévedhetetlenség (infallibilitas) karizmájával teljes minden tanítóhivatali döntés, így az OH szinódusának döntése is, amennyiben az ex cathedra szól az élet s a hit kérdéseiről. Hisz ők virrasztanak afölött, hogy a mi nyájunk megmaradjék az örök igazságban.
Cseresnyési László
(egyetemi tanár, Shikoku Gakuin, Japán)