Petőfi Népe – 1988-07-20 / 29. szám

Hercegszántón ismét jó termést aratnak

Hercegszántó után már az országhatár következik, s azon túl Jugoszlávia. A községből tehát nem vezet út tovább, csak vissza. Az, hogy kiesnek a belföldi forgalomból, hátrányosan befolyásolja a helyi Lenin Tsz gazdálkodását: növeli költségeiket. A szövetkezetieknek ugyanis mindenért menni kell, nem esnek útba senkinek. Ezt a körülményt, illetve következményeit azonban tudomásul veszik, bekalkulálják számításaikba, hiszen változtatni úgysem tudnak rajta. Nem is ebben, és még csak nem is az ehhez hasonló, rajtuk kívül álló okokban keresték a magyarázatát annak, hogy miért esett vissza a szövetkezet nyeresége hirtelen, látszólag egyik évről a másikra, azaz 1985-ről 1986-ra. Azóta már tudják, hogy az eredmény vesztésnek nem valami váratlanul támadt, előre nem látható okai voltak.

Csodaszámba menő eredmény

Fiatal a hercegszántói tsz elnöke, Császár György, de nem tapasztalatlan. Agrármérnök, több éve dolgozik a szövetkezetben. Elnöknek 1986 decemberében választották, nyugdíjba vonult, elődje helyett, új tisztségében az volt az első dolga, hogy munkatársaival együtt a szövetkezetről „látleletet” készítettek. Azt vizsgálták, miért csökkent a közös gazdaság korábban megszokott nyereségszintje a felére, a 12-13 millió forintról 5,6 millióra. Az új esztendőt, vagyis 1987-et már a hibák kiküszöbölésével is kalkuláló stratégiájuk alapján dolgozták végig. A következmény: tizenkétmillió forintos, tehát megduplázott nyereség év végére! Az elnök mégsem elégedett. Tudja jól, hogy sokkal több van ebben a gazdaságban, mint amennyit a múlt esztendőben — igaz nem kevés munkával — kihoztak belőle.

Itt van például az a tény — mutat rá most beszélgetésünkkor —, hogy a növénytermesztési ágazatuk az 1986. évinél kisebb eredménnyel zárt tavaly. Abból, hogy ennek ellenére megduplázták a szövetkezet nyereségét, az is kiderült, hogy nagyon sok belső tartalék hevert parlagon a gazdaságban, íme a fonákja annak, hogy — az előző évhez képest — olyan nagy mértékben javult a gazdálkodásuk.

Állattenyésztésük veszteséget hozott évről évre az utóbbi időben. A sertéságazat pénzügyi mérlege a 4 millió forintos mínusznál állapodott meg 1986-bán, tavaly 3 milliós nyereséget könyveltek el e tevékenység javára. Kérdésemre, hogy milyen módszerekkel sikerült ezt elérni, az elnök azt válaszolja: egyáltalán nem biztos, hogy ezek a módszerek másutt ismeretlenek, csak a hercegszántói tsz-ben hatottak az újdonság erejével. Áttértek a nagy súlyú sertések hizlalására. A szövetkezet számára kedvező értékesítési konstrukciót választottak. Tenyészsüldő-eladással is foglalkoznak. Megszigorították az ágazatban a munkafegyelmet, következesképpen javultak a termelés fajlagos eredményei: nőtt a szaporulat, csökkent az elhullás, a takarmányfelhasználás, ugyanakkor a korábbinál 35 százalékkal több I. és II. osztályú hízott sertést értékesítettek. Ezek a változások vezettek a szinte csodaszámba menő, hétmillió forintos eredményjavuláshoz. (Kigazdálkodták az előző évi 4 milliós veszteséget, amit még plusz hárommillióval tetéztek!)

Gyökeres változások

A tejtermelő szarvasmarha-ágazatuk is ráfizetéses volt már hosszabb ideje. Érthető, hiszen az átlagos tejtermelés alig érte el a 4300 litert. Nos, elkezdték fokozatosan kiselejtezni az állományból a gyengén tejelő egyedeket, csak a legalább 5 ezer litert adókat hagyták meg. Hizlalásra kizárólag a kiselejtezetteket fogják. Javították a takarmány minőséget, ezzel — ahogyan mondani szokták — két legyet ütöttek egy csapásra. A tartalmasabb takarmányból kevesebb is elég a jószágnak, így csökkent a termelés költsége, ugyanakkor több és magasabb zsírtartalmú tejet fejhetnek. Több és jobb tej „termelésével” hálálták meg a jószágok a nagyobb törődést, lelkiismeretes gondozást, amire a szövetkezetben a korábbinál jobban odafigyelnek. Vöröstarka tejtermelő fajtával kereszteznek, így az egyedek genetikai képességét is javítják. Mindezek eredménye: a 4300-ról tavaly 4900 literre növekedett az átlagos tejtermelés, az idén május végéig pedig már elérte az 5100 litert.

Sokkal tanácstalanabbak viszont a szövetkezet vezetői abban a kérdésben, hogyan lehetne a juhágazat problémáit megoldani. Mégis úgy döntöttek: nem válnak meg a juhászatuktól, szövetkezeten belül próbálnak megbirkózni nehéz feladataikkal. Fajtaváltással kezdték, az aszkániai állományt NSZK-beli merinóra cserélik. Ez utóbbinak jobb az utódnevelési készsége és — az elnök meggyőződése szerint — a gyapjúhozama is. A termelési költségeket ebben az ágazatban is sikerült csökkenteniük, az idén már „csak” 500-600 ezer forint veszteségre számítanak ebben az ágazatban.

Mit mutat a határ?

A hercegszántói tsz 5400 hektáros összes területének túlnyomó része — 4400 hektár — szántó. Ágazataik közül a legtöbb árbevételt a növénytermelés hozza, ennek eredménye azonban tavaly jóval elmaradt a szokottól. Ilyen rossz talán még sosem volt. S bár az okok között ebben a kedvezőtlen időjárás játszotta a főszerepet, de inkább csak arra adott ez is magyarázatot, hogy a terméshozam miért maradt el a tervezettől. Alaposabb vizsgálódás, megfontolás után a szövetkezet gazdái arra a meggyőződésre jutottak, hogy némileg módosítani kell a termelési szerkezetet. Az idén már ennek megfelelően választották meg a növények sorát. Búzát továbbra is 1200 hektáron termelnek, növelték viszont az őszi árpa területét, annál inkább, mivel e növényféleség termesztéséhez igen kedvező a vidék természeti adottsága. A búza betakarítását július 11-én kezdték el, s az már biztos, hogy az átlagtermés meghaladja a tervezett hektáronkénti 5,8 tonnát. Meglesz a háromtonnás hozam az étkezési szárazborsóból is, amit 420 hektáron termeltek. Amint az elnök mondja: ragyogó kilátásaik vannak a szójatermést illetően is, annak ellenére, hogy nem volt vegyszer akkor és annyi, amikor és amennyi kellett volna. Most még sokat mutat a napraforgó és a kukorica is —, de eső kellene!

Amikor pár héttel ezelőtt Váncsa Jenő mezőgazdasági miniszter Bács- Kiskun megyében járva a hercegszántói tsz-be látogatott, még szebb képet mutatott a határ, a szárazság még nem hagyta rajta nyomait. Ám a Lenin Tsz nem csak a termést érlelő, hatalmas búza-, kukorica-, napraforgótábláival tett jó benyomást a ritka vendégekre. Az utóbbi egy-két évben a gazdaságban végbement változások azt is példázzák: sok múlik a végzett munka minőségén, szervezettségén, sok múlik azon, hogy mennyire akar és hogyan tud dolgozni az ember.

Kellő ösztönzés nélkül persze ez sem megy. Hercegszántón ennek alapjait is megteremtették: új érdekeltségi rendszert vezettek be az elmúlt esztendőben. Ennek megfelelően a fizikai dolgozókat is jutalmazzák az adott ágazat eredményeitől függően, a nyereségrészesedésen fölül. Igaz, a jutalmat nagyobb mértékben akarták differenciálni a vezetők, mint ahogyan azt teszik. Eredeti elképzeléseiktől azért kellett eltérniök, mert a tagok között feszültséget okozott a nagymértékű megkülönböztetés. A módszer — természetesen azzal együtt, hogy a munkát következetesen számon kérik — elérte célját. Mezőgazdaságról lévén szó, ezt most még nem a szövetkezeti összes eredményen lehet lemérni, hanem a hozamok javulásán.

Almási Márta