Petőfi Népe – 1987-09-23 / 38. szám

DÉKITY MÁRK ÖTVENÉVES

Kötődés a szülőföldhöz

A magyarországi egységes délszláv irodalom a felszabadulás után alakult ki, s ma már nem beszélünk horvát vagy szerb, hanem délszláv (vagy horvátszerb, szerbhorvát) irodalomról. 1957-től a hazánkban élő délszláv nemzetiség kultúrája ismét erőteljes virágzásnak indult. Szerves része ez a magyarországi kultúrának. Az anyanyelvű hetilap, a Nase Novine (A mi újságunk), később a Narodne Novine — ma már negyedévenként Neven (Körömvirág) irodalmi melléklettel —, majd az évente megjelenő naptárak, évkönyvek vitték el az újjászülető hazai délszláv irodalmat, a költők és írók munkáit a legkisebb településekre, sőt, határainkon túlra is.

Dékity Márk a hazai délszláv költők első nemzedékéhez tartozik. A többnyelvű Bács-Kiskun megyei Hercegszántó bodoljai falurészében született szegényparaszti családban. Szülőfalujától még diákként megvált. Költészete mégis elsősorban az odatartozás mély élményéből táplálkozik. Diákkorában kezdte a versírást. Eddig több mint kétezer verset írt már, közöttük gyerekeknek szólót is. Mindegyiket anyanyelvén. Tanulmányait végig horvát-szerb anyanyelvű iskolákban végezte. Budapesten szerezte meg a tanítói diplomát. Egyévi horvátkimlei tanítóskodás után került vissza Budapestre. Dékity Márk a Nemzetiségi Központi Táncegyüttes alapítója, majd szólótáncosa volt.

Meggyőződése a Duna-völgyi népek sorsközössége, testvéri megbékélésének, összetartozásának az igénye és lehetősége. A magyaroroszagi délszlávok — horvát, szerb és szlovén — testvériségét, egyenlőségét és egységét a Kolo (Kör) című versében fogalmazta meg. 1959-ben lett a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének közművelődési kérdésekkel foglalkozó munkatársa. A szövetség hetilapjának újságírójaként vidéket járó, fáradhatatlan, termékeny ember.

Az U kolo (Kolóba, Bp. 1969.) című antológiának a címét Dékity Márk verséből kölcsönözték, s költeménye ott áll mottóként a kötet élén. Az antológiában tíz hazai délszláv költő szerepel. Dékity első, a Szivárvány a szülőföld felett című önálló kötete több mint két évtizedes munkásságának legjavát, válogatott verseit tartalmazza. A könyv illusztrációit földije, Szurcsik János Munkácsy-díjas festőművész készítette. A szülőföld inspirálta költeményei felfokozott hangon, közvetlenül szólnak a költők szeretetéről, többnyire konkrétan is megnevezett táj, vidék iránt. Gyermekkorára, szüleire és szülőföldjének meghitt, de immár hajdani tájaira és hangulataira tekint vissza. Az odatartozás érzése nem beszűkült, hanem az „országszéles”, délszlávok lakta vidékeket átölelő érzés, s az „óhazára” is kiterjed.

Csöndek és szerelmek címmel tavaly látott napvilágot második kötete. A költői megújulás pillanatát, talán egy új, hosszabb pályaszakasz nyitányát ismerhetjük meg. Ugyancsak hazai kiadású — a Délszláv Szövetség kiadványaként — a Napos mező című, többszerzős gyermekverskötet, melyben szintén szerepel Dékity Márk. Figyelemre méltó, hogy a Zágrábban kiadott Horvát Odisszeusz-ban az „Óhazán” kívül élő horvát írók antológiájában Magyarországról, az élők közül, egyedül Dékity Márk verseit adták közre.

Eddig elért eredményei önmagáért beszélnek. Műveivel az anyanyelv ápolását segítette. Ez ma küldetésük is lehet a hazánkban élő és alkotó horvátszerb, szerbhorvát nemzetiségű literátoroknak. Kétségtelen, hogy csak az irodalom közvetítésével lehet megőrizni a népi hagyományokat. Fel kell kelteni az érdeklődést az olvasás iránt, olyan könyveket kell adni a délszlávok kezébe, amelyek saját életüket tükrözik.

Dékity Márk tegnap volt ötvenéves. További eredményes esztendőket kívánunk neki.

Mándics Mihály