Szurcsik János bajai freskói

A bajai városi tanácsház új faliképeit szemlélve azon tűnődöm a hajdani Rudnay-szabadiskolától néhány száz méterre, hogy az idős mester hercegszántói tanítványa mit őriz az útravalóból, a pályakezdést követő negyedszázadban mivel gyarapította művészetét. A neoreneszánsz épület nagytermét díszítő két, egyenként 35 négyzetméteres freskó első pillantásra tanúsítja Szurcsik János ragaszkodását ifjúkora emberi és művészi eszményeihez, az itteni művésztelep szellemiségéhez. Változatlanul vonzódik a népélethez; a választott tárgyat megformáló lelkesedést, a körvonalak sugalló érvényesítését itt tanulhatta annak idején.

□ □ □

A ritkán elégedett alapító művész az Ünnepnapok és a Hétköznapok dús, ám jól szervezett vegetációja láttán elismeréssel méltatná növendéke teljesítményét. Örülne annak, hogy megfogadta tanársegédéhez, B. Mikli Ferenchez írt levelében összegezett útmutatásait: „Mozgás-arányok-jelleg (karakter) — a szerkezet megismerésén alapuljon. Formaképzés különös gondjuk legyen. Fény-árnyék viszonya a formákra való hatása — a kifejezés módja a legegyszerűbb, a legvilágosabb legyen. A kontúr értékének a legkomolyabb hangsúlyozása. Mindezeket egy cél felé vezetni; az élet teljességének minél frappánsabb kifejezése felé. … Az élet lényege világítson, ne a technika halmozása.” (A dokumentumot Gergely Ferenc és Kőhegyi Mihály közölte.)

A mester a legjobbaktól elvárta a már meghódított ismeretek túlhaladását, a szüntelen fogékonyságot, az egyéniség kiteljesítését. Avatott szem kiválaszthatja az új Szurcsik-faliképeken egyik főiskolai tanárának. Domanovszy Endrének (a nagy felületek kedvelése), Kohán Györgynek, az újabb alföldi festészet egyik meghatározó egyéniségének (ragyogó zsúfoltság) a hatását. Kiérezhető Dési-Huber István ösztönzése a típusalkotásra, meg az olaszországi tanulmányúton megismert Guttusó elkötelezett szenvedélyessége. A felszívódott indíttatások, benyomások az átélt korral együtt gazdagították Szurcsik világképét, saját javaivá lényegültek, elszakíthatatlan tartozékai művészetének.

□ □ □

A tragédiák, a század botrányai, milliók elaljasodása, nagy hitek megcsúfolása ellenére „a megdicsőült élet” (Rudnay) maradt legnagyobb élménye. A teremtésnek, az újrakezdés boldogságának a himnusza a jobb oldali, markánsabb freskó.

Az emberi élet nagy fordulói tagolják függőleges, egymással összefonódó mezőkre a hatalmas falmezőt. Rengeteg élet zsúfolódik a menyasszony-búcsúztatástól a kenyérszegésig ívelő faliképekre. A természethez, a születéshez és az elmúláshoz a férfiaknál erősebben kötődő nők állnak a középpontban. A sorsfordulóknál többnyire ők emelkednek ki a sokaságból többszörözött méretű megjelenítésükkel. A létezés időrendjében, balról jobbra sorjázó szertartások éppen olyan megkülönböztetett figyelmet kapnak, mint ahogyan a születés, a házasság, a temetés ma is csúcsok az egyén, a közösség életében.

A mindent emberalakokkal kifejező freskó a hagyományosan fölfogott távlatot fölcseréli mondandójától parancsolttal, a suhanó időt érzékeltetővel. Viszonyító pontok nélkül viszi beláthatatlan múltakba és kifürkészhetetlen jövőkbe a szemet, a képzeletet — például — ahogyan a ki tudja honnan előbukkanó, ki sejti hová igyekvő lányok, fiúk elősereglenek az Apa és az Anya környezetéből.

□□ □

A két vízszintes csík a város létét sokáig meghatározó Dunát és a hétköznapok egymásbafonódását egyaránt idézi. Nincsenek olyan szemfogó sűrűsödések, szinte kiabáló figurák, színkontrasztok, mint a túloldalin, nincs egy percnyi nyugalom. A pihenőkben is ott dolgozik a tevékenység láza, csak az újabb munkához gyűjtenek erőt.

A felső sáv a Dunáé, a nagy folyamé, amely áldás (cipeli hátán a hajókat, a halzsákmányért ladikolókat) és átok (fárasztó gátépítésre készteti, pusztító árral fenyegeti az embereket).

Az alsó övezetben, mintegy a nagy víz partjánál szinte délies vitalitással zubog az élet, az épület előtti tér mediterrán hangulatához, hajdani piacához illeszkedően sürög, tesz,vesz, alkot fiatal és öreg, férfi és nő. A munka ritmusában hullámzik a nép, dolgoznak a parasztarcú munkások és a munkásöntudatú parasztok, épül a világ.

Szurcsik János két új bajai freskója egy eredményekben gazdag művészpálya gyönyörű szintézise.

Heltai Nándor