Petőfi Népe – 1969-09-30 / 226. szám

Együtt vagy külön?

Hercegszántó közel tízezer holdas határán eredetileg nyolc tsz volt. Korábbi egyesülések során előbb ötre, majd háromra csökkent a szövetkezetek száma. A Lenin 4100, az Új Élet 3100, a Bácska 2100 katasztrális hold földön gazdálkodik.

Csak néhány éve alakult ki ez a nagyságrend, már érlelődni kezdett a gondolat, hogy egyesíteni kell a három szövetkezetet. Erre tavaly történt az első kísérlet, de azt a Bácska részéről „megtorpedózták”. Most a Bácska Termelőszövetkezet szakvezetése és pártszervezete szorgalmazza az egyesítést. Az éjszakába nyúló viták végkövetkeztetése az, hogy a három szövetkezet egyesülése hasznos, helyes és szükséges volna.

Mivel az előző egyesülési törekvést a Bácska hiúsította meg, a másik két szövetkezetben joggal várják, hogy előbb a „bácskások” mondják ki az igent. Erre még nem került sor: az „együtt vagy külön” kérdésének újbóli vitája éppen csak elkezdődött, tehát a választ, a végeredményt fölösleges is, haszontalan is volna találgatni.

Akár kimondja a tagság az egyesülést, akár nem, a jövője felől dönt, sőt: a szavazólapra írt „igen” vagy „nem” a gyermekek, a jövendőbeli tsz-tagok sorsára is kihat, és a község további fejlődését is meghatározza. A döntés joga és természetesen a kockázata is mindhárom szövetkezetben a tagságé. A felelősségen azonban a társadalom is osztozik. Ennek tudatában próbálok gondolkozni az együtt vagy külön kérdésén, ami talán nem lesz haszontalan, ha hozzásegíti a hercegszántói tsz-gazdákat a helyes döntéshez.

„Muszáj egyesülni?”

Ezt tudakolják a vezetőktől a Bácska tagjai. Ha az egyesülés gondolata és vitája továbbgyűrűzik, a kérdés a másik két szövetkezetben is elhangzik majd, és itt is, ott is, amott is sugallja a kérdezőknek azt az óhaját, hogy ne egyesüljenek a szövetkezetek, ha erre kívülről nem kényszerítik őket.

Az egyesülés, a szétválás és megszűnés dolgában a közgyűlés dönt. Ezt az új tsz-törvény félreérthetetlenül kimondja. Egyesülni tehát nem „muszáj”, semmilyen állami és pártfórum nem határozta el, és nem követeli meg, hogy „egy falu, egy nóta” legyen. Csak az adott terület társadalmi és gazdasági körülményeinek alapos vizsgálata alapján, s akkor is csak a tagság teljes egyetértésével lehet dönteni ebben a kérdésben. De lássuk milyen is a helyzet Hercegszántón!

A három és fél ezer lakosú községben a tsz-tagok száma meglepően magas (1404), az asszonyok is igen sokan beléptek valamelyik szövetkezetbe. Ebből is kitűnik, hogy az eredendően paraszti foglalkozású lakosság legfőbb jövedelemforrásának a szövetkezeti gazdaságot tartja. Nem ok nélkül. A közösből eredő, egy dolgozóra jutó jövedelem — némileg kerekítve — az Új Életben 15 200, a Leninben 16 100, a Bácskában 18 500 forint volt az elmúlt évben. (Ehhez hozzájön még a háztáji földből származó jövedelem.)

A posta 315 tv-előfizetőt tart nyilván, a helyi tanács évi átlagban 40—50 építési engedélyt ad ki. A paraszti foglalkozású lakosság életnívója — bármelyik szövetkezetben keresse is a kenyerét — elfogadható színvonalon áll. Erről az oldalról nézve úgy látszik,mintha volna alapja annak a véleménynek, hogy „ezután is megleszünk mi külön, ha eddig megvoltunk… nem érdemes elhagyni a bizonyost a bizonytalanért.”

Ha az Új Élet és a Lenin tagsága körében vannak ilyen hangok, akkor a Bácska-beliek úgy vélik, hogy még hangosabb nemet mondhatnak az egyesülési vitában, hiszen a tagjövedelem náluk volt a legmagasabb:  12,8, illetve 17 százalékkal haladta meg átlagosan a másik két szövetkezet tagságáét.

A termésátlagok — összehasonlítva a másik két tsz eredményeivel — a Bácskában a legmagasabbak: búzából 19,3, burgonyából — előzetes becslés szerint — 130, kukoricából 30 mázsa (májusi morzsoltban számítva), ezért a tagság meg van győződve, hogy szövetkezete szilárdan megalapozott mezőgazdasági nagyüzem.

Téves hiedelem

A tények, sajnos, nem igazolják a tagság hiedelmét. Például erősen kifogásolható az üzem termelésének szerkezete. A növénytermesztés 78 százalékát adja az évi árbevételnek, az állattenyésztés 20 százalékát. Ez a nagyon kedvezőtlen arány itt azt jelenti,hogy a jól felfuttatott növénytermesztést nem egészíti ki megfelelő mértékű és hasonló szintű állattenyésztés. A szövetkezetnek a múlt évben mindössze 238 darab szarvasmarhája volt, az idén 186 darab van — tehén mindössze 49 — ezért az üzemági arányok a jövőben méginkább eltolódnak az állattenyésztés kárára. Lehetetlen helyzet állott elő: A tsz betakarít 20 ezer mázsa kiváló minőségű silót, aminek jelentős részét nem tudja hasznosítani!…

A tsz-közi vállalkozás keretében a sertéskombinát már termel, de ez nem sokat változtat azon a tényen, hogy a két üzemág rossz aránya miatt a szövetkezet jelentős jövedelemtől esik el.

A rossz arányok érzékenyen érintik az üzemmenetet is. A növénytermesztés első komoly árbevételei aratás után „jönnek be”, üzemviteli kiadások azonban addig is vannak (például munkaegység-előleget kell fizetni), ezekre azonban nincs elegendő fedezet, mert az állattenyésztés árbevétele — mely az év első felére is ütemezhető volna — az üzemág fejletlensége miatt csekély. A Nemzeti Bank folyósít ugyan üzemviteli hitelt, de nem korlátlanul, nem a szükségleteknek megfelelő összegben. Ahhoz, hogy a Bácska Tsz a jövő évi üzemviteli kiadásokat fedezze — hogy munkaegység-előleget is fizessen — legalább másfél millió forintot kell tartalékolnia.

A másik két szövetkezetben még több pénz (2—2 és fél millió) biztosíthatná jövőre az üzemviteli kiadásokat. Az összeg előteremtésére nézve mindhárom szövetkezetben két megoldás kínálkozik: vagy az, hogy az idei, vagy az, hogy a jövő évi személyi jövedelem terhére tartalékolnak: tehát vagy az idén fizetnek kevesebbet a betervezettnél, vagy a jövő év közepéig nem adnak előleget, illetve jóval kevesebbet adnak a szokásosnál.

(Folytatjuk.)

Zám Tibor