Petőfi Népe – 1963-12-03 / 282. szám

A hódunai gazdaság

A rossz makadámút zötyögtető hepehupáiért bőven kárpótol a karapancsai erdő ősi nyugalmat árasztó rozsdavörös rengetege. Az erdőn túl füves lapály következik, amelyet harsogva vált fel az őszi vetések élénkzöld panorámája, hogy végül elénk táruljon a kis helység: Hóduna, illetve az itt lakókat egy közösségbe tömörítő Dózsa Termelőszövetkezet központi majorja.

A megye legdélibb csücskébe érkeztünk.

Csönd mindenfelé. Ide látszanak a határmenti őrtornyok. A csatornát átívelő romantikus fahídon túl a hercegszántói Dózsa Tsz központja van.

Első pillanatra úgy tűnik, hogy a múlt — Albrecht főherceg egykori uradalmának maradványa — igen erősen hat ezen a tájon. Aztán kellemesen meghökkentő tények fokról fokra igazolják, hogy a sajátságosan kis közösség mekkorát lépett előre, hogy magáénak mondhassa a 800 holdnál alig nagyobb, jól termő Duna menti területet.

A közös gazdaság tizenkét éves. A munkaegység értéke 50 forintnál még soha nem volt kisebb.

Néhány évvel ezelőtt érdekesen új módszert vezettek be a munka szervezésében. Sikerrel. A gazdák — és feleségeik, akik szintén tagként léptek a tsz-be — minden reggel kalapból húzzák ki, hogy az aznapi munkák melyikében vesznek részt. Az állattenyésztésben dolgozókra ez természetesen nem vonatkozik, s a traktorosokra, valamint a fogatosokra is csak annyiban, hogy sorshúzással döntik el: a talajmunkát vagy a szállítást végzik-e aznap. Egyébként is már előző nap megbeszélik, hogy másnap melyek a soron következő munkák, s hány ember szükséges azok elvégzéséhez, s így a sorsolás lefolyását is ez a körülmény szabja meg.

A módszert igen rugalmasan alkalmazzák, lehetőséget adnak a munkacserére is. Vannak, akik inkább választják a kisebb jövedelemmel járó, de könnyebb munkát, mint a nehéz, bár jobban fizető foglalkozást. Természetesen ez fordítva is megtörténik.

— A munkák jövedelmezősége nem egyforma — indokolja a módszert Vígh József, a negyvenöt év körüli elnök, aki tíz esztendeje áll a közösség élén. — Három testvérem is tsz-tag, a sorsolás kizárja annak lehetőségét, hogy esetleg kedvezzek nekik.

Tavaly még az elnök is rendszeresen „húzott”. Mindenféle munkában együtt dolgozott a tagokkal. Ért a gépekhez, mint akármelyik traktoros. Megtörtént egy ízben, hogy az egyik gépállomási traktoros nem tudta az ekét 40 centi mélyre leengedi a földbe. Vígh József ült a gépre, s megmutatta, hogyan kell a mélyszántást végezni.

Az idén aztán szaporábbá váltak a tényleges elnöki tennivalók, s így ritkábban vett részt a sorshúzásban. A közgyűlés határozata értelmében havonta 40 munkaegységet írnak neki jóvá.

A nem csekély szorgalmon túl valami fiatalos pezsgés, mindent lebíró élni akarás érvényesül a gazdálkodásban. Semmiféle állami hitelt nem vesznek igénybe. Az utóbbi három év alatt majdnem egymillió forintot költöttek különböző beruházásokra. Hét traktorral rendelkeznek, s vezetésükhöz tíz gazdát képeztek ki. Vettek trágyamarkolót is. Kitűnő az állattenyésztésük, a hízó sertés és a baromfi értékesítéséből 750 ezer forint bevételre számítanak az idén. Jövőre öntözőberendezést vásárolnak, hogy 100 holdon intenzív kertészkedést valósítsanak meg.

A sajátságos körülmények közepette nem mindennapi módon érvényesülnek a szövetkezeti demokrácia adta lehetőségek. A gazdák például ingyen veszik igénybe a szövetkezet gépeit és fogatait a háztáji föld megműveléséhez. Ugyanez áll a gazdaság darálójára is. A háztáji állatok térítés nélkül legelnek a szövetkezeti réteken.

A községi tanácstól keskenyfilm-vetítőt kapott a település. Hetenként kétszer van filmváltás, s a műsort belépőjegy nélkül látogathatják a szövetkezet gazdái. A vetítést felváltva végzik a hozzáértők, társadalmi munkában. Említésre méltó az is, hogy az itt lakó 56 család közül 14 — tehát minden negyedik — rendelkezik TV-vel.

Az egykori cselédek, valamint fiaik és unokáik már természetesnek veszik, hogy a jövő emberéhez méltó életformájukat ők maguk alakítsák ki Hódunán.

Hatvani Dániel