Petőfi Népe – 1960-05-05 / 105. szám

A bizalom forintjai

A hercegszántóiak a község régi történetének kutatása közben több török eredetű elnevezésre bukkantak. Budzsák például törökül könyököt jelent. Így hívják ma is a községnek azt a határrészét, amelyet a Duna félkörben — mint egy behajlított könyök — ölel körül.

A könyök két szárát csatorna köti össze, tehát Budzsáklényegében egy sziget. Ezen a szigeten az idén nagy változások történtek. Az Új Tavasz néven működő közös gazdaságba ugyanis a szigetlakók mind beléptek. A tizenöt családból álló közös gazdasághoz még sokan csatlakoztak, vagyis jelenleg 68 taggal, 700 holdon gazdálkodik a termelőszövetkezet. A tagság szorgalmas, igyekvő, áldozatkész.

Ez utóbbit fényesen bizonyítja a napokban tartott taggyűlés. Ezen Varga Károly, a közösség elnöke beszélt a termelőszövetkezet helyzetéről és többek között ezeket mondta:

— Kedves tagtársak! Tudják, hogy a gazdálkodáshoz némi alap kell, mi most jelentősen megszaporodtunk és anyagi támogatásra volna szükség. Az igaz, hogy a készség megvan, mert a tagság már összeadott 7000 forintot, a régebben belépett tagok lemondtak a szénajárandóságról, amely 6400 forint értéket jelent, de ez még kevés.

Utána felsorolta, hogy mi minden kell még az üzemvitelhez.

Még be sem fejezhette mondanivalóját, amikor felállt Vancsek János és felajánlott a közös alapra 2500 forintot.

— Én is adok ugyanennyit — ugrott fel az öccse, Vancsek József. Ezután következett Varga György 2000, Mucsalov Márton 1500, Gorjanácz Bertalan 600 forinttal, még Kovács Istvánné is felállt. A hatvan éven felüli özvegyasszony remegő hangon mondta: — Elfogadjátok-e, fiaim, ha 100 forintot adok. Tudom, nem sok, de jó szívvel ajánlom fel.

Az elnök alig tudta palástolni meghatottságát.

Mindent összevetve, majdnem 10 000 forint jött össze néhány perc alatt a tagok felajánlásaiból ezen a gyűlésen. Ez az összeg elég bizonyíték arra a határtalan bizalomra, amely eltölti az új úton elindult parasztokat a közös gazdálkodás iránt.

A budzsákiak tudják, hogy jó helyre kerül a pénz, a közös gazdálkodást támogatják a forintok, végső soron az ő boldogulásukat segítik elő. Az év végén aztán lesz miből visszaadni a kölcsönt a szövetkezetnek. Tavaly sem volt okuk panaszra, hiszen több mint 50 forint jutott egy-egy munkaegységre, az idén hasonlóképpen terveztek.

Az említett taggyűlés után három nappal találkoztam az elnökkel, örömmel újságolta, hogy mit vettek a pénzen. — Többek között egy fűkaszát, szalagfűrészt, 25 hold új legelőt létesítettek belőle.

— A mi tagságunk nagyon lelkes — magyarázta. — A minden háztáji gazdaságból egy süldőt mozgalomban valamennyien részt vesznek. Már összegyűjtöttünk 31 sertést, a napokban ugyanennyivel gyarapítjuk a hízóállományt, összesen 130 hízót adunk át az idén a népgazdaságnak. Jövőre ennek a kétszeresét szeretnénk.

Férőhelyről szintén a tagság gondoskodik. Kizárólag saját erőből építkeznek. 200 férőhelyes sertéshizlalda, 20 férőhelyes sertésfiaztató készül, a napokban befejezik az építését. Létesítenek egy ötvenférőhelyes növendékmarha-istállót is.

Elárulta, hogy 25—30 holdas mesterséges tavat is szeretnének jövőre létesíteni, valamint öntözőtelepet.

Budzsák lelkes termelőszövetkezeti tagjai így formálják, alakítják a biztató jövőt, a bizalom forintjaival és a teremtő munkával.

K. S.