Nemzeti Ujság, 1936-07-04 / 151. szám

JEGYZŐK, AKIKET MÁR „ÁLLAMOSÍTOTTAK”

Különös behelyettesítések és áthelyezések a nagybaracskai kerületben

Nagybaracska, július hó.

(A Nemzeti Újság kiküldött munkatársától.)

Azok a választópolgárok, akik megpetícionálták gróf Teleki János mandátumát, már június 9-re várták a közigazgatási bíróság ítéletét. Aznap munkaszünetet tartottak s izgatottan figyelték, rádió mellett ülve, a pesti híreket. Az ítéletre azonban még tizenegy napig kellett várniok. Amikor azután a közigazgatási bíróság kihirdette ítéletét, a választókerület több községe valósággal örömünnepet ült. Június 20-ika óta új képviselője van a kerületnek. Mojzes János, a „kerület rokonának” a személyében s azóta a Mojzes-párti községekben már elcsendesedtek a kedélyek. Egyetlen kívánságuk van még: hozzák vissza a jegyzőiket.

Különös „szolgálati érdekek”

A közigazgatási bíróság ítélete súlyos megállapításokat tartalmaz. De nem kívánjuk ezeket most újból feleleveníteni, csupán azt követeljük a bácskai közigazgatástól, hogy végre állítsa helyre a rendet és a nyugalmat a választókerület nyolc községében. A közigazgatási bíróság ítélete megfellebbezhetetlen, nincs értelme tehát, hogy továbbra is „politikai okok” játszanak főszerepet ott, ahol a nép akarata beteljesedett. Nem volt titok, hogy a NEP berkeiben új választásra számítottak s ebben a reményben olyan előkészületeket hajtottak végre, amelyek egy cseppet sem válnak dicsőségére a közigazgatás racionalizálásának.

Az történt ugyanis, hogy „szolgálati érdekből” több község törvényesen megválasztott főjegyzőjét, vagy segédjegyzőjét áthelyettesítették más községekbe, arra az időre — legalább is így hangoztatták! — amíg az új választás lezajlik. Erre azonban nem került sor s így a sokat hangoztatott „szolgálati érdekekre” sincs már többé szükség.

— Regényt lehetne erről írni. uram…— mondogatják a „jöttmentnek” a baracskaiak. Aztán elmesélik, hogy mi történt egyes községekben a választás idején, amelyet azóta már a közigazgatási bíróság ítélete is lefektetett. De történt még valami, ami nem derült ki az ítéletből. Még pedig az, hogy egyes községekben, amelynek választói nagyobb százalékban Mojzes-pártiak voltak, „erélytelen, gyenge kezűnek” bizonyult a község vezetője. Ezután történtek a kicserélések s ha valamelyik választópolgár kérdőre vonta az illetékes hatósági személyeket”, hogy miért történtek a szokatlan, gyors változások, meglepő választ kaptak:

— Most a jegyzői karban is életbeléptetik a központosított rendszert és ezért van szükség a főjegyzők kicserélésére a szolgálat érdekében.

A választókerületnek nyolc- községe van: Nagybaracska, Dávod, Csátalja, Hercegszántó, Gara, Katymár, Bátmonostor és Györgypuszta. Ezek közül Bátmonostor, Hercegszántó és Gara főjegyző nélkül áll, illetőleg behelyettesített jegyzők vezetik a község ügyeit. A behelyettesítési láz annak ellenére, hogy a közigazgatási bíróság ítélete már elhangzott, állítólag még nem szűnt meg s újabb meglepetésekre ébredhetnek a községek.

Áthelyezés — fegyelmi nélkül

Az 1929:XXX. tc. rendelkezik a községi jegyzőkről, amely kimondja, hogy jegyzőt csak fegyelmi úton távolíthatnak el állásából, amely egy életre szól. Áthelyezésről azonban nem rendelkezik a törvény. Legalább is fegyelminek kell megelőzni egy áthelyezést. Fegyelmit azonban eddig még mai napig sem kapott egyik említett főjegyző sem, hanem egyszerűen az történt, hogy „kikényszerítettek“ állásából több jegyzőt, betegszabadságra küldtek, vagy más községbe tettek át. Olyanba, ahol meglehetősen erős a NEP szervezete. Egyiknek másiknak megígérték, hogy az „új választás” lezajlása után visszakerülnek régi állásukba, s akkor „ők lesznek a szép fiúk”.

A NEP lázas „előkészületei” Garán kezdődtek meg azzal, hogy ideiglenes szabadságra küldték Radány Frigyes főjegyzőt és Gádorfalvy-Mayer Ádám adóügyi jegyzőt is. Hosszú időn keresztül dr. Vörös Géza szolgabíró járt ki Bajáról a község ügyeit intézni. Ebben a községben a NEP két pártra szakadt, az egyik a főjegyzőt, a másik párt az adóügyi jegyzőt vallotta vezetőjének. De a belső harc következtében „kikezdték” dr. Laczkó Péter községi orvost is, aki unokafivére Mojzes Jánosnak. A vezetőjegyző-kérdés Garán még most sincs elintézve. Az egyik csoport Radányt akarja visszaállítani községébe, a másik csoport pedig Gádorfalvy Ádám szabadságolt adóügyi jegyzőnek vezetőjegyzővé való megválasztása érdekében fejt ki agitációt. Hír szerint azonban egyikük sem fog visszakerülni a község élére, hanem Gutwein János kunbajai vezetőjegyzőt „választatják” meg.

„Add tovább“-játék jegyzőkkel

Bácsborsod megválasztott főjegyzője, Markovich Béla ugyancsak szabadságon van és a községben azt hangoztatják, hogy már vissza sem tér, hanem nyugdíjba megy. Ez a község egy másik választókerület területére esik és most ide helyettesítették be Csernyus Gergely bátmonostori főjegyzőt, akinek helyére viszont Szalóky István jánoshalmi adóügyi jegyzőt helyettesítették be. Szalóky nemrégen került Jánoshalmára dr. Karig Endre helyére, akit különböző szabálytalanságokért 7 havi börtönre ítéltek, később azonban kegyelemben részesült. Jánoshalma, a tizenötezer lakosú nagyközség tehát ismét adóügyi jegyző nélkül maradt és sürgősen gondoskodni kellett az adóügyi jegyzői állás betöltéséről. De nem választottak új adóügyi jegyzőt, hanem Hercegszántó főjegyzőjét dr. Székely Istvánt helyettesítették át Jánoshalmára adóügyi jegyzőnek. Ez példátlanul áll a közigazgatás történetében. Eddig még nem fordult elő, hogy megválasztott községi főjegyzőt helyettes adóügyi jegyzővé degradáltak volna. De beszélnek arról is, hogy Dávod község főjegyzője, Hollóssy Kornél ugyancsak „örömmel megy” nyugdíjba és utódául Erdődy Károly bátmonostori segédjegyzőt emlegetik.

Így fest a racionalizálás a baracskai kerületben. Ha még utána is jár az ember a dolgoknak, az illetménykiszabási hivatalnál azt is meg lehet tudni, hogy mibe kerül a községeknek az áthelyezési láz. Valamennyi szabadságolt, vagy behelyettesített jegyző kapja a rendes fizetését, abban a községben, ahol eredetileg megválasztották. Azok a községek viszont, ahol ezek a jegyzők jelenleg működnek, utólag megtérítik illetményüket. A behelyettesítésért külön díjazás jár és pedig aszerint, hogy az illető jegyző melyik fizetési osztályban van. A behelyettesítésért a megfelelő fizetési osztály után járó félnapi díj jár. Ezt az összeget azok a községek fizetik, ahova be vannak helyettesítve.

A hadirokkant hercegszántói főjegyző sorsa

A szabadságolt és a behelyettesített jegyzők közül kétségtelenül legtragikusabb a sorsa dr. Székely István hercegszántói főjegyzőnek. Az ő hivatalát most Nikovitz Simon Richard tompai aljegyző látja el. 1935 július 10-én, tehát mintegy másfél hónappal a képviselőválasztás után választották meg Hercegszántó vezető jegyzőjévé. Székely bátran bízott abban, hogy megválasztása egy életre szól, mert a nép nagyon hamar megszerette. Éppen ezért, saját költségén renováltatta a főjegyzői lakot, amelyre a község nem nagyon akart áldozni. 600 pengőjébe került a renoválás, de még egy félévig sem élvezhette a befektetést. A hercegszántói főjegyzőségbe hamarosan új jegyző fog beülni, az új főjegyző fogja megkapni az átalakított főjegyzői lakot. Mert közölték Székellyel: nincs kizárva, hogy nem kerül már vissza Hercegszántóra, akkor azonban ,,megfelelő” állással fogják kárpótolni.

Eredetileg orvos akart lenni, de négy szemeszter után kénytelen volt felhagyni az orvosi pályával, mert nem volt rá pénze. 1914-ben iratkozott be a jegyzői tanfolyamra, közben kiütött a háború, 1915-ben megsebesült és akkor tette le a vizsgáit. Bácsszentivánra került segédjegyzőnek, 1920-ban azonban kénytelen volt eljönni, mert megtagadta a szerb hűségeskü letételét Tataházára, majd Garára került aljegyzőnek. Itt érte utól a képviselőválasztás. A választáskor Garán az egyik szavazatszedő küldöttség elnöke volt.

De székely István nem elégedett meg a jegyzői oklevéllel. Egy kultuszminiszter! rendelet módot nyújtott neki arra, hogy beiratkozzék a jogra s kilenc hónap alatt letette a három alapvizsgát, kitüntetéses eredménnyel. A következő évben letette a két államtudományi szigorlatot, 1926 decemberében avatták államtudományi doktorrá.

A „gyenge kéz“ miatt!… .

Ezév január 14-én váratlan meglepetésben volt része. A főszolgabíró felszólította, hogy adja be betegszabadságolás iránti kérvényét. Ez meg is történt. Székely később meghosszabbította betegszabadságát, alispáni engedéllyel két hónapra. Január 15-én vette ki szabadságát, nem járt be hivatalába május 4-ig, amikor is behelyettesítették Jánoshalmára adóügyi jegyzőnek. Szabadsága megkezdésének napjával, január 15-ikével érdekes esemény esik egybe: dr. Bartha pécsi tanácselnök aznap kezdte, meg Hercegszántón a petíciós tanuk kihallgatását. Székely távozásával azonnal megkezdték a NEP megerősítését, mivel a képviselőválasztások alkalmával „gyenge, kezűnek” bizonyult.

Ezek az „előkészületek” történtek a nagybaracskai kerületben a közigazgatási bíróság ítéletének kihirdetése előtt. Négy község élete és nyugalma megkívánja. hogy ez az áldatlan állapot végre megszűnjék. Nem kell hozzá nagy fejtörés. Egyetlen gesztussal el lehet intézni: küldjék vissza a jegyzőket abba a községbe, ahol törvényesen megválasztották.

Koncz Károly.