Függetlenség – 1935-09-22 / 216. szám

Politikai rémregény a trianoni határ mentén

Megdöbbentő adatok a független kisgazdapárti kortesek véres terrorjáról és féktelen izgatásairól a nagybaracskai kerületben

Nagybaracska, szeptember 21.

(A Függetlenség kiküldött munkatársának telefonjelentése.)

Személyesen végigjártuk most a maradék Bácskának azt a részét, amely Bajától György-pusztáig, tehát a trianoni határig húzódik el. Személyesen beszéltünk minden rendű és rangú emberrel, hogy világos képet nyerjünk a nagybaracskai kerület politikai helyzetéről és meglássuk saját szemünkkel: mi az igazság? Látni akartuk, mi igaz abból, a „borzalom”-ból, amit a kerület megbukott jelöltje, Mojzes János dr. mostanában né­hány baloldali lapban oly nagy buzgalommal világgá kürtölget?

Az igazi helyzet

És amit láttunk, — ha nem is azon az oldalon, amerre Mojzes próbálja tologatni, — valóban borzalmas.

Hátborzongatós, a füzetes ponyvákat is megszégyenítő politikai rémregény az, amit errefelé láttunk.

Ilyen terrort, lázítást, izgatást, amit a Mojzes-párti kortesek a választások óta szünet nélkül kifejtenek, még a legfelelőtlenebb, leglelkiismeretlenebb és a leglelketlenebb ele­mektől sem várhatna el az ember. Különösen nem itt, a trianoni határ mentén és különö­sen nem olyanoktól, akik — minden lármá­juk ellenére is, — itt bizony kisebbségben van. Sokkal kisebb az arányszámuk, mint amit a szavazatok aránya mutat, mert a Mojzesre eső szavazatoknak, legalább a fele terrorral született meg részint úgy, hogy a lélektiprás legvisszataszítóbb módszereivel és fizikai erőszakkal is el­riasztották a szavazók jelentékeny részét alkotmányos joguk gyakorlásától, részint meg, hogy hasonló eszközökkel meggyőződésük ellenére arra kényszerí­tették őket, hogy Mojzesre szavazzanak, részint pedig úgy, hogy „megkorrigálták’’ a szavazás eredményét, ahogyan azt a Függet­lenség már megírta. Mojzes bukásának igazi arányai akkor bontakoztak volna ki, ha ez a lelketlen ellenzéki terror nem érvényesül­hetett volna, mint például 1934 őszén történt, a vármegyei törvényhatósági bizottsági vá­lasztásoknál. Akkor is ugyanazok a választók szavaztak és pedig titkosan, de még egyetlenegy Mojzes-párti póttag sem jutott be a törvényhatósági bizottságba. Sőt a megyei alakuló közgyűlésen a kisgyűlés hivatalos listáján szerepelt maga Mojzes János is, de kibukott így is.

Pedig akkor még aktív országgyűlési kép­viselő volt!

Féktelen osztályellenes izgatás

A helyzet igazi megismerése céljából tudni kell azt is, hogy ebben a kerületben nincs is talaja a független kisgazdapártnak, nincs is szervezete. De azért a független kisgazda­párt a cégér és a külső cégér alatt harcol Mojzes János példátlan eszközökkel az elve­szett mandátumért és akik körülötte vannak, mind közeli és távoli rokonságból kerülnek ki. Legfőbb ereje: a féktelen osztályellenes izgatás, amivel azt érte el, hogy pártjában csakis rokonsága és a jómódú gazdák egyrésze ta­lálható. Olyan elemek, akik gőgjükben meg­vetik a nincstelen mezőgazdasági és ipari munkást és a kisiparost és a folytonos lázítás folytán gyűlölik az „urakat” is. Urak alatt mindenkit értenek, aki bárhonnan fix fizetést kap. Ezzel magyarázható meg az a tény, hogy minden munkás, iparos, tisztvi­selő és a nagyobb gazdák értelmesebb része Teleki János gróf pártján áll és a munkások és zsellérek még kenyerük kockáztatásával is Teleki grófra szavaz­tak.

Csak azok tartózkodtak közülök a szavazás­tól, vagy szavaztak meggyőződésük ellenére Mojzesre, akikkel szemben a lélektiprás és a terror (vér is folyt és folyik néha most is!) túlságosan is érvényesült.

Ennek szemléltetése céljából álljanak itt mindenekelőtt a nagybaracskai ipartestületre vonatkozó adatok, amelyeket Kecskés János ipartestületi elnök mondott el nekünk. Az ipartestület 63 tagja közül Teleki János grófra szavazott 27, Mojzesre 18.

A terror és fenyegetések miatt nem mert leszavazni 28.

Lélektiprás és terror

Hogy pedig ez a sok fenyegetés nem volt üres szóbeszéd, arra jellemző, hogy például Bárányos András, Mojzes-párti kortes meg­fenyegette Sirok János kovácsmestert azzal, hogy nemcsak munkát nem ad neki, hanem ki is pofozza a lakásból, ha Telekire mer szavazni.

Kocsis József és Horváth József Mojzes-párti kortesek bojkottot szerveztek és tartanak fenn Szücs József tejcsarnokos ellen, továbbá Ingusz Sándor malomtulajdonos el­len. Minden héten bizonyos napokon ingyen fuvart adtak a kisebb gazdáknak, hogy őrlendő búzáját ne az Ingusz-malomba, ha­nem a szomszéd faluba, Csátaljára vigyék. Somogyi Gábor, Matacz János, Matacz József és más borbélyokkal a Mojzes-párti kor­tesek megszüntették a kommenciós munka­viszonyt, sőt bojkottot szerveztek ellenük, mert ezek Teleki Jánosra szavaztak.

Horváth Péter, Mojzes János és Sirok Jó­zsef cséplőgéptulajdonosok kihirdették, hogy cséplőgépjeiknél csak azok dolgozhatnak, akik Mojzesre szavaznak.

Talán a legjellemzőbb a kisgazdapárti ter­rorra az a tény, hogy az egyik szavazókörzet titkára, Barabás István dr. orvos sem mert leszavazni a fenyegetések miatt.

Persze még fokozottabb mértékben tombol ez a lélektiprás a mezőgazdasági munkások­kal és zsellérekkel szemben. Vincze Imre, Kovács Ferenc, Sümegi Ferenc, Rókus Imre, Mojzes Péter, Szabados Ferenc, Kriskó Sán­dor, Karaszi József, Putterer Antal és még számtalan kisembertől elvonták a kukorica- ­és krumpliföld bérleteket, mert azok Telekire szavaztak. A nagybaracskai Rokkant Egye­sület elnöke, Mojzes János, negyven eszten­deje dolgozott Mojzes János dr. egyik főkor­tesénél, Aladics Péternél, most azonban Aladics kidobta, mert Telekire mert szavazni.

A Rokkant Egyesület pénztárosa, Vasvári József szintén ugyanezért áll ma kenyér nél­kül. Mojzes Imre és Balogh István hadirok­kant Teleki-párti szavazókat a kisgazdapárt egyik főkortese, ifj. Kocsis János a nyílt ut­cán leköpdöste, mindkettőt szintén megfosz­tották kenyerétől azok a kisgazdapárti gaz­dák, akiknél évtizedek óta dolgoztak.

Forradalmat csinálunk!

Blinszky István ötvenszázalékos hadirok­kantat már a választások alatt is állandóan megfenyegették, a választások után pedig Aladics Péter elvette tőle a bérelt kukoricaföldet. Szeptember legelején levélben közölték vele, hogy leütik őt is, családját is és ezt a fenye­getést be is váltották.

Szeptember 8-án éjjel meglesték az utcán, amikor a frontharcosok gyűléséről ment haza és karóval véresre verték, amikor pedig esz­méletlenül összeesett, csizmájukkal összevissza rugdosták a fejét.

A terror elfajzására és mértékére jellemző, hogy Kovács József Mojzes-párti főkortes nem­csak elvonta a napszámosmunkát a Nemzeti Egység Pártjára szavazó Balogh István nap­számostól, Mojzes Péter borbélytól, Poncz Istvántól és Mojzes Imrétől, de ezenkívül nem ad el több tejet a választás óta régi állandó vevőjének, Bubreg György cipész­nek, mert az Telekire szavazott.

Rókus János községi bírót megfenyegették kisgazdapárti részről azzal, hogy most „olyan tűzesetek lesznek, amilyeneket a hatóság sem olt el” és a gyújtogatással való fenyegetések olyan komolyak és állandóak, hogy a biztonság ked­véért most biztosították be tűz ellen a község összes épületeit.

Kiirtják a Nemzeti Egység Pártiak kertjei­ből a gyümölcsfákat és általában, ahol csak tehetik, ott okoznak károkat nekik. A baracs­kai helyzetre a legjellemzőbb, hogy a kisgazda párt egyik kortese, Bagó István, augusztus 4-én nyíltan bejelentette, hogy ha a Köz­igazgatási Bíróság nem semmisíti meg a man­dátumot, akkor forradalmat csinálnak.

Mások pedig nyíltan hirdetik, hogy a Nép­szövetséghez fordulnak segítségért, ha nem Mojzes János lesz a képviselő.

Ugyanezeket a panaszokat halljuk Bátmonostoron is. És itt a legelszomorítóbb nemcsak az, hogy a kisgazdapárti gazdák meg­vonták a napszámot, a kukorica- és krumpli­földet a Teleki-párti szegény zsellérektől, ha­nem még ennél is tovább mennek. Errefelé ugyanis az a szokás, hogy a napszámosok a téli tüzelőt lábon veszik meg az erdőben, ma­guk döntik le és azután valamelyik igásgazda befuvarozza a fele fáért a tüzelőt.

Bár ez a rendszer is az uzsora jellegivel bír, de ezek a gazdák most még ilyen alapon sem hajlandók befuvarozni olyan napszámos fáját, aki Telekire szavazott.

Éhen fog dögölni…

Még vadabbul tombol ez a terror Herczegszántón, Mojzes János dr. szülőfalujában. Itt bojkott alá vették a Kempel-malmot és úgy elriasztották fenyegetésekkel és az Ingusz-malommal szemben alkalmazott módsze­rekkel az üzletfeleket, hogy amíg a válasz­tást megelőző hat hónapban ez a malom 2600 mázsát őrölt, a választás utáni hat hónap alatt, beszámítva a mostani főszezont is, mindössze 124 mázsa az összforgalom.

Bittner József dr. orvost, már sokszor fe­nyegették meg leütéssel, mert Telekire szava­zott, azonkívül bojkottot szerveztek ellene. A nyílt utcán ordítják utána a kisgazdapárti kortesek:

— Éhen fog dögölni…! Mehet Telekihez betegért…

A bojkott eredménye az, hogy amíg Bitt­ner dr.-nak januárban és februárban 257 új betege volt, addig a választástól mostanáig eltelt hosszú hónapok alatt mindössze 90 új betege akadt.

A betegeit borzalmas fenyegetésekkel és mindenféle más módon riasztják el tőle.

Persze, itt is elveszik a napszámot és krumpliföldet Mojzes kortesei és rokonai a Teleki-párti szavazóktól, nem adtak nekik részcséplést, aratást, mindenkit leütéssel, a házának felgyújtásával és hasonlókkal fenye­getnek és a kortesek nyíltan hirdetik:

— Senki se féljen a büntetéstől, mert ha valakit elítélnek, a független kis­gazdapárt kifizeti helyette a bírságot!

A fenyegetések nagyon sokszor nem marad­nak üres szavak és bizony már megtörtént, hogy a csendőrségnek kellett életveszélyes helyzetéből kimenteni a Teleki-párti szavazó­kat.

Csátalján sem különb a helyzet. Itt is a földeket vonják el a kisgazdapárti kortesek zsellérjeiktől, megkötött aratószerződéseket szegtek meg, szatócsok és iparosok ellen lází­tanak és bojkottot szerveznek, szóval és levelekben fenyegetésekkel árasztják el mind­azokat, akik a Nemzeti Egység Pártjához tartoznak.

Amerre mentünk, az egész kerületben mindenütt kivétel nélkül ugyanezt a féktelen terrort láttuk. Szinte szimbolikusan hatott ránk az a kép, ami közvetlenül a trianoni ha táron tárult elénk. Ott állt Györgypuszta  határmesgyéjén egy szerb granicsár és a ma­gyar terület felé fordulva oly harsogva kaca­gott, hogy egész teste rángatózott beléje. És mi kénytelenek voltunk megérteni és igazat adni a szerb granicsárnak, mert mi is éppen ilyen harsogva kacagnánk, ha ugyanilyene­ket tapasztalnánk ellenségeinknél.

MIKES FERENC