Szakrális helyek Baja környékén

Az újjáéledt Vodica-Máriakert Hercegszántón

A Kossuth Lajos utca északkeleti végén Hercegszántót elhagyva – a régi vármegyei úton, a falutól mintegy 700-800 méterre – gondosan ápolt környezetű útszéli kőkereszt magasodik. Itt rátérve az Igali-főcsatorna (egyes térképeken Mocsáros Ingovány, a helyiek ajkán Gálvocsa vagy Gálbocsa) partjához vezető, egyik oldalán facsemetékkel mostanában beültetett dűlőútra, jutunk a 2004. szeptember 8-án újjáéledt Vodica-Máriakert kegyhelyhez.

Vályi András Magyar Országnak leírása című, 1796-ban megjelent könyvében így jellemezte az akkor még Szántovának (az elnevezést az 1904. évi belügyminiszteri rendelet változtatta Hercegszántóra) nevezett községet: „Magyar, és sokacz falu Bács Várm. földes Ura a’ Kir. Kamara, lakosai katolikusok; sokaczoknak hivattatnak a’ katolikus Rátzok, minthogy a’ rátz beszédet nagyon meg vonnyák; fekszik Csataliához 6000, Gakovához 6200 bétsi ölnyire; határja három nyomásbéli, ‘s leginkább kétszeres búzát terem, földgye fekete, erdeje van, szőleje középszerű, nádgya igen kevés, piatzok Baján; a’ Magyarok kézi munkával, a’ többiek pedig sertésekből szereznek kész pénzt.” Akkoriban a határnak a mai Vodica-Máriakert körül elterülő részét nagyrészt legelőnek és kaszálónak használták: a napjainkban ide látogatók emlékezete és az írott források megőrizte két, a kegyhely kialakulásához kapcsolódó legenda is ehhez a területhez kötődik.

A helyiek elmondása szerint egykor a jószágot az itteni réten legeltették és a területen ásott kút vizéből itatták (a történet egyik tartalmában azonos, de szövegében kissé eltérő változatát dr. Gorjánácz Zsivkó a Hrvatski kalendar 1994-es kötetének 170-171. oldalán írta le). Kisboldogasszony napja előtt egy alkalommal e helyütt többen füvet kaszáltak, s közben egyikük – aki mindennap délben is imádkozott – elment a kúthoz vízért. Amint kötélre kötött korsóját teljesen elmerítette, a vízfelszín hullámozni kezdett. Megijedt, ám ekkor a kútban világosság támadt, s benne a Szűzanya jelent meg, karjában a kisded Jézussal. A kép megváltozott, s utána a férfinak úgy tűnt, mintha egy asszonyt látna kezében kislánnyal. Visszament táraihoz, s elmesélte a történteket. Mindnyájan a kúthoz siettek, de a jelenésből már semmit sem láttak, csak valami nagy belső nyugalom szállta meg mindnyájukat. A férfi szégyellte magát: ő látta a jelenést, míg társai nem. Otthon elmesélte a történteket: egyesek elhitték, mások nem. A megélt képek hatása éjjel nem hagyta nyugodni és aludni; másnap ismét elment a kúthoz, ahol az előző napi kép fogadta.

Összesen három alkalommal ismétlődött meg a jelenés. Gondolkodóba esett, végül megvilágosodott elméjében, hogy közeleg Kisboldogasszony napja, s valójában Szent Annát láthatta a kisded Máriával. A jelenések emlékére a kút mellett fűzfát ültetett, és történetét sokaknak elmondta. A helyet bekerítették, utóbb kis kápolnát építettek. A kegyhely gondozása során a fává magasodott fűzfa elszáradt alsó ágait le akarták nyesni. Azonban mindenkinek megfájdult a keze, aki a megnőtt fűzfáról száraz ágat akart levágni. Így nem bántották, s a fa idővel teljesen elszáradt és elkorhadt, ekkor új füzet ültettek helyére.

Utóbbiról a hercegszántói Gorjánácz Mária (született 1913-ban) a nagyszüleitől hallottak alapján a következő változatot ismeri: A kegyhely fűzfája elszáradó részeinek lefűrészelésekor a bevágott ágak füstölni kezdtek (nem lobbantak lángra), ezért a munkát abbahagyták. Elmondása szerint a szent hely területe – mintegy 100 négyszögöl – egyik őse, Periskity Martin adománya (ez az adat említésre kerül a következő bekezdésben részletezésre kerülő Mándity Zsivkó-cikk 100. oldalán is).

A kegyhelyet látogatók másik története szerint az 1830-as években a Babina leđa elnevezésű határrészen szántó Joza Grlićin kétségbeesve vette észre, hogy ökrei először hátsó lábukra állnak, majd letérdelnek és fejüket lehajtják (a legenda tartalmában azonos változatát Mándity Zsivkó a Hrvatski kalendar 1997-es kötetének 99-101. oldalán írta le). A földműves ekkor egy közeli fűzfán fényesség közepette – karján a kis Jézussal – Mária alakját ismerte fel. Megilletődve térdelt le, s hangosan imádkozni kezdett; később felnézve már csak távolodó és halványodó fényességet látott. A földműves ekkor ökreivel a faluba sietett, hogy mindenkinek elmondja a történteket. A szántovaiak azonnal a jelenés helyére siettek; remélték, hogy ők is látják a Szűzanyát a kis Jézussal. Ahogy terjedt a hír, úgy nőtt a tömeg, s estére már szinte a falu teljes lakossága összegyűlt. Sokan imádkozással és Mária-dalokat énekelve itt töltötték az éjszakát. A következő napokban délutánonként a helyieken kívül jöttek a környező falvak lakói is: mindenki abban reménykedett, hogy a nem mindennapi esemény a saját bajára és gondjára is kedvező hatással lesz.

Egy ismeretlen helyi népköltő megénekelte a csodás Mária-jelenést, a napjainkra fennmaradt változat a következő:

Minnyájunknak örömére lészen
mert nálunk bíz csoda történt szépen.
Messzi vidéket e hír bejárta
csoda történt Szántó határába’.
Az égből szállott ő bíz alája,
s gyermekét ő a kezében tartja.
Mennyei fény volt ott körülötte,
koronája csillagoktól fénylette.
Józa bácsi némává változott,
igaz csodát első ízben látott.
Boldogasszony szent szavakat szóla
s egy öreg fűz alá mutogatott:
„Alatta a forrás most felfakad,
ám mondok neked én még szavakat:
Aki hívő, ide gyakran jöjjön,
mert e helyet én most megszentelem!
Néped itt örömmel énekeljen.
Istent szeresse, őt ne feledje!”

A jelenések kivizsgálása után Klobusiczky Péter kalocsai és bácsi érsek 1838-ban szentelte fel és nyilvánította zarándokhellyé Vodica-Máriakertet. A XIX. század vége felé a kegyhely környezetében szőlőskerteket telepítettek, amelyeket a II. világháború után fokozatosan megszűntettek, és napjainkra szántóföldi növénytermesztés jellemzi a határrészt.

A kegyhely kicsiny kápolnájának építési idejéről és építtetőjéről több adat áll rendelkezésre. Balázs József gondnok naplószerűen vezetett História Domusában (alcíme Máriakert kegyhely története 1948-) találhatók utalások ezzel kapcsolatosan. Az 1949. november 15-én tett bejegyzés részlete a következő: „Ma voltam Vörös Ferkó bácsinál és némi kis megbeszélést folytattam Vele. Csak annyit tudtam meg tőlle, hogy a jelenlegi kápolna 70-72 évvel ezelőtt épült.” Tehát az adat szerint a kápolna 1877-79 között épült. Az 1957. február 3-án íródott, a kápolna építése előtti időszakra és az építtető személyére vonatkozó utalás: „… a mostani fiatal fűzfa helyén állott a régi fűzfa és arra akasztottak rá egy Mária képet és ott tisztelték a Boldogságos Szt. Szüzet. Akor építtette a 9 lapon említett Vörös Ferkó bácsi apja a meglevő Kis kápolnát. Ez a fűzfa törzse még az én gyerekkoromba is megvolt és igen sok képecske és aprób porcelán szobrocska díszítette és volt az odvába be dugdosva. Később ez a fa törzs eltűnt.” A már idézett Gorjanácz Mária által ismert szájhagyomány szerint az építés ideje 1882, és „… kolluti német ember építette a régi kápolnát, az a sváb, akinek a fia itt kapta vissza a látását.”

A gondnok 1949. július 22-i feljegyzésében írta, hogy „Én kis koromtól emlékeztem arra, hogy ott két kút volt egy közvetlen a kápolna mögött egy pedig a fűzfához közel.” A feltárt nyomok alapján a felsőt, a kápolna mögöttit tartották a régi forrás kútjának, amelyet a bajai Gajdos János alakított át forrásszerű csurgó-kápolnának. A kegykép is újjászületett: „Ugyan akkor elhelyeztük az oltárban azt az ősi Mária képet is melyet az idő vasfoga már oly csunán megrongált. Ezt a Mária képet újra öltöztettük és javítattuk a szántói apácákkal. A munkákat rajta M. Sibilla szántói születésű nővér és M. Fortuna nővér végezték el igen szépen. Új hajat is ragasztottak a Szt. Szűz képére mert már a régi ruhácskájával együtt tönkre ment.”

Egykor Pünkösdkor, Nagyboldogasszony és Kisboldogasszony napján tartottak itt búcsút. A közeli falvak lakóinak érdeklődését mutatja, hogy jöttek hívők Béregről, Kollutról (1904 óta Küllőd), Bezdánból, Csataaljáról (1904 óta Csátalja) és alkalmanként más helyekről is. Az I. világháborút követően meghúzott új országhatár miatt elmaradtak a kívül rekedt területekről addig érkező zarándokok. Változást a II. világháború évei hoztak, abban az időszakban ismét számos délvidéki hívő kereste fel a kegyhelyet. A csurgónál 1948-1949 között végzett munkálatok közben felmerült a kápolna bővítésének gondolata, majd helyette inkább a dombtetőn, a régi vármegyei út mellett építendő templom építésének szándéka körvonalazódott. A tervek elkészítésével Puskás Mihály bajai építési vállalkozót bízták meg. Az elkészült rajzok szerint a kéttornyú templom hossza 20 m, szélessége 9 m, toronymagassága 28 m lett volna, és a szállítások nélküli költségeire 185 ezer forintot irányoztak elő. A meginduló lelkes szervezési munkák, tervezett országos felhívás és adománygyűjtés lendületét a korabeli viszonyok előbb lefékezték, majd leállították. A mintanyomatban megmaradt, de sokszorosításra már nem került felhívás teljes szövege a következő:

Kedves Katolikus Testvér!

Mária-kert kegyhelyen összesereglő híveknek nincs templomuk.

Oly sokszor könny szökik a szemünkbe, mikor több falu népe Mária ünnepen összejön a Máriakerti Boldogasszony kegyhelyen és templom hiányában sem a gyónás, sem az áldozás nem végezhető el, de még szentmise hallgatása sem. A jelenlegi kis kápolnában alig fér el 3-4 ember. Oly sokszor és sokat segített már bennünket a Szűzanya, így elhatároztuk, hogy templomot építünk tiszteletére. De sajnos, egy aszályos esztendő szűk termése után a mi szegény falunk e költséget nem képes egyedül elviselni. Iparosaink, amit egy egyszerű falusi iparos tud, azt ingyen fogják elvégezni. Mi többségben parasztok a napszámos munkát és a fuvarokat vállaljuk.

De ez mind nem elég… Azért fordultunk a jó Isten nevében kedves katolikus Testvérünkhöz, hogy segítsen bennünket szíves adományaival.

Évszázadok mulasztását pótoljuk, de bízunk Katolikus Testvéreink megértő szívében és segíteni akarásában. Egyben tisztelettel kéljük kedves Katolikus Testvérünket, hogy a mellékelt befizetőlap hátulján közölje velünk azok címét, akiknél ha kérünk, a segítő kézre találunk. Soha el nem múló hálával és szeretettel gondolunk kedves jótevőinkre. Áldja meg őket és hallgassa meg kéréseikben a jóságos Isten és segítse meg minden vállalkozásunkban a Boldogságos Szűz Mária.

Hercegszántó-Máriakert, 1950. szent évében.

Minden segítséget hálásan köszön

Veres Mihály
pápai kamarás, plébános
Balázs József
kegyhely-gondnok

A kegyes adomány befizetésére csekket mellékeltünk. F.k.: Veres Mihály „Szabadság” nyomda Baja

Közben a kápolnán és környezetén számos szükség szerinti kisebb karbantartást végeztek el, és igyekeztek Mária igazi virágoskertjévé tenni: muskátlit, szegfűt, futórózsát és számos más virágot ültettek, illetve ápoltak a gondozók. A kegyhelyhez történő közösségi kimenetelek és rendezvények a későbbiek során fokozatosan lecsökkentek-megszűntek, s Vodica-Máriakertet a XX. század végéig a helybeliek jellemzően egyénileg látogatták.

Vodica-Mánakert vizéhez több csodás gyógyulás is kötődik, ezek egyikének emlékét őrzi a kápolnától délre hálából állított Mária-szobor, amelyet négy faoszlop által tartott tető véd. Egy majdnem teljesen vak kisfiú mosta szemeit imádsága után Vodica vizével, s a tizedik alkalmat követően megjavult a gyerek látása. A forrásvízben történő fürdetés után egy, a közeli Kollutról származó, gyermekparalízisben szenvedő kislány gyógyult meg. Az I. világháború harctereire vezényelt katonák indulásuk előtt itt imádkoztak szerencsés visszatérésüket kérve védőszentjükhöz, a szántói Szűzanyához.

A XIX század végén nagyszámú római katolikus szántovai sokac hívő nyelvi-liturgikus okokból áttért a görög keleti hitre. Ők 1897-1899 között a falu temploma helyett Vodica-Máriakert kápolnáját látogatták. Az első pravoszláv, fából készült keresztet 1897 körül állították, az elkorhadások miatt a másodikat az 1930-as években, a harmadikat az 1960-as években és negyedikként 2004-ben, a ma láthatót.

Az egykori vármegyei út szélén, a kegyhelyhez vezető út elején álló, a II. világháború után romossá vált keresztet 1998-ban Varga Imre Rókus (született 1923-ban, családja közvetlenül a Vodica-Máriakert mellett álló, ma már lebontott tanyáján élt) állíttatta helyre. Érdekesség, hogy az immár betonból készült alap és a helyet övező kerítés kör alaprajzú (a kör alaprajz ötlete Imre bácsi nyugati hadifogsága során látott kereszt-kialakításokból származik). A kapu két oldalán elhelyezett, a zarándokok megpihenését szolgáló egy-egy pad a régi kereszt darabjaiból készült.

Vodica-Máriakert életében fontos dátum lett 2004-ben Kisboldogasszony napja: a hercegszántóiak összefogásának eredményeként megújult kicsiny kápolnát és környezetét szentmise keretében ekkor szentelte fel dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek (a kegyhely történetében a második ide látogató érsek). Azóta a hívek odaadó gondoskodásának és felügyeletének köszönhetően a kegyhely és környezete rendezett állapotban van, egész évben lehet látogatni. A 2005. évi Kisboldogasszony napi, Polyák Imre plébános atya celebrálta szentmisére Hercegszántón kívül főleg Mohácsról és Homorúdról jöttek zarándokok. A helyi hívek leginkább kerékpárral és személygépkocsival érkeztek, csak néhányuk tette meg gyalogosan az utat.

A kegyhely jövője szempontjából fontos és örvendetes az a tény, hogy a zarándokok között mindegyik korosztály tagjai megtalálhatók. A későbbiekben talán érdemes lenne megfontolni a templomtól vagy a falu szélétől induló processziós jellegű zarándoklatot. Jó lenne javítani az ide vezető földút minőségén, mert száraz idő esetén az autók mozgása miatti por, nedves időben a sár nehezíti Vodica-Máriakert megközelítését.

Köszönetemet fejezem ki Polyák Imre hercegszántói plébánosnak Vodica-Máriakert történetének feldolgozása során nyújtott segítségéért, tanácsaiért. Köszönet illeti a már elhunyt Balázs József kegyhelygondnok családját, valamint Gorjánácz Mária, Nagy Ferenc és Varga Imre Rókus helyi lakosokat, akik segítőim voltak a cikk elkészítéséhez szükséges adatok összegyűjtésében.

Dr. Nebojszki László