Egy író-diplomata

Szüleink barátok voltak, így örökölhettem meg az addig is sokat emlegetett Odze Gyuri (másképp nem hallottam a nevét) kinőtt ifjúsági könyveit. Vernéket meg A Kilimandzsárótól Nagymarosig-ot meg Az indiánok várát és sok minden mást, az eredeti tulajdonos rövid széljegyzeteivel és kiegészítő illusztrációival. Mindebből azt szűrtem le, hogy fontos és vagány egyéniség ő, világra nyitott nagyfiú, biztos kritikai érzékkel, aki nem szégyell kreatívnak lenni és újítani: pontosan tudja, mik a jó könyvek, és nem habozik megszabadulni tőlük, illetve jótékonyan megörvendeztetni velük a magamfajta zöldfülűeket. Később, amikor elindult az írói pályán – újabb ok az irigységre –, az a szülői aggodalom jutott a fülembe, hogy nem értik, miért ír ilyen rosszkedvű szépprózát.

Utólag átgondolva, hogy akkor miben éltünk: teljesen érthető. A konszolidált, majd derűsen bomló Kádár-rendszer nem olyan közeg volt, ahol egy világra nyitott, erős kritikai érzékű és újítani akaró ember ne érezhette volna időnként jól magát, nem érhetett el sikereket magánéletében, vagy akár szakmailag is. De az ép kritikai érzék, a kíváncsiság és a kreativitás éppen úgy nem volt a siker kulcsa, mint, mondjuk, manapság. Ellenkezőleg, akkor is elég nagy eséllyel vezetett sikertelenséghez. A kérdés az volt, hogy meddig érdemes elmenni a rezsimhez való igazodásban úgy, hogy valaki nyertes maradjon, de ne járatódjék le maga előtt. Amit Odze mint narrátor mond a belé nevelt életelvekről: „Vannak, ugye, alapdolgok [kiemelés az írótól]. Ezek közül az első, hogy az ember minden körülmények között maradjon becsületes (…) és hogyha becsületesen él, akkor nem lesz oka félni.”

Hogy ez az elv megvalósítható volt-e, és a megvalósítás csakugyan fölöslegessé tette-e a félelmet, az erősen kétséges. De az tény, hogy e derűsen rosszkedvű író önéletrajzi és fél-önéletrajzi prózáját azért jó dolog olvasni, mert nem hazudik se föl-, se lefelé: nem festi le magát sem hős ellenállóként, sem megalázott lúzerként. Nagyon – már-már szociografikusan – pontos leírást ad a létező szocializmus rendszerébe beilleszkedő, abban boldogulást remélő középosztályról. Ami jellemzően szintén nem volt sem ellenálló, sem lúzer.

Abból pedig, hogy elfogadja a diktatúrába sikeresen beilleszkedő középosztály létezését, ámde kritikus is vele szemben, még egy érdeme következik: kevesen látják ennyire tisztán azt, amivel a fent említett társadalmi csoport nem szívesen nézett szembe, holott neki volt a legtöbb információja róla. Mármint azt, milyen sötét erők működtek a látható színpadon kívül, és főképp hogyan, mekkora politikai és gazdasági ereje volt az erkölcsi és jogszabályokkal nem fékezett, KGB-hez bekötött állambiztonságnak – nem a terror, hanem a konszolidáció és a bomlás idején, a rendszerváltásig, és azon is túl. Ezek azok az erők, amelyek sokszor kiélezték és gyors döntés tárgyává tették az „élhetek-e becsületesen, s ha megpróbálom, nem kell-e félnem?” kérdését. A bejrúti gép tragédiájáról, Elbert János haláláról vagy az Onódy-ügyről szóló könyvek nemcsak izgalmasak, de – ezt a regényműfaj lehetővé teszi – kézi, LED-es reflektorral bevilágít a nyilvánosság elé nem engedett történelem homályába.

A kilencvenes évektől egy másik pályán, diplomataként is érvényesült egy további tulajdonságának köszönhetően, amit ugyancsak mindig irigyeltem. Valakiben vagy megvan a csöndes, türelmes, de rögtönözni is képes udvariasság talentuma, vagy nincs. Finnországi vagy nagy-britanniai tapasztalatai szórakoztatóak és tanulságosak, amit pedig írói érzékenységgel Kínáról elmond, többek között az ÉS-ben, az, legalábbis nekem, nehezen nélkülözhető. Szolgált, amíg tehette, aztán 2011-ben visszavonult. Jó érzékkel nem várta meg, amíg Szijjártó – mint most elhunyt külügyes barátom mondta – pár évezred szakmai tapasztalatot kidob az ablakon. Amíg odáig nem fajultak a viszonyok, hogy a magyar diplomatának nem valamit kell elsősorban szolgálnia – mondjuk a hazáját –, hanem valakiket.

De ha már így alakult, kívánok sok nyugalmat, töretlen öniróniát, kíváncsiságot, csöndes kritikai érzéket és ihletet a további könyvekhez.