Pókháló és üzenet

Nyár, közművelődés

,,Kíváncsiságból betértem az egyik községbe. Arra vitt az utam, gondoltam, megnézem, mit csinálnak népművelő kollégáim.

A művelődési ház ajtaján egy cetlit találtam, rajta üzenet állt: Rögtön jövök! Majd visszafelé ismét próbálkozom, akkorra bizonyára nyitott kapu vár. Tévedtem, a papír még mindig ott díszelgett. Alaposabban szemügyre vettem az ajtó zárát, s felfedeztem egy pókhálót, benne sok apró bogárral. Nem mostanában fordult meg a kulcs a zárban, erre azonnal rájöttem… Akkor mire való becsapni az embereket átlátszó üzenetekkel?” — Ezt a történetet népművelő ismerősömtől hallottam, amikor említettem neki, hogy a nyári közművelődésről akarok írni. Még azt is mondta, nehogy általánosítsak, ha néhány helyszínen kedvezőtlen tapasztalatokat gyűjtök. Vannak azért olyan népművelők is, akik nyáron sem állítják magukat takarékra.

Három településen kérdezősködtünk: kell-e a kultúra a hőségben betérnek-e az emberek a művelődés fellegvárába nyáron?

Mindig nyitva az ajtó

Hercegszántón nyitva találtuk a művelődési ház ajtaját. Egy kicsit csodálkoztunk is, hiszen delet harangoztak, Ilyenkor sehol nem látni egy lelket sem. Azon még jobban meglepődtünk, hogy pingpongozó gyerekek múlatták az időt az épület előterében. Aztán kiderült, ők szinte mindennap betérnek ide. Hasznos elfoglaltságot keresnek maguknak a vakációban.

— A könyvtárba szintén jönnek — tájékoztat Tábori Ferencné könyvtárvezető. — Engem mindig itt lelnek, délelőtt is. Igaz, csak délután van kölcsönzés, de ha valaki előbb keres meg, nem küldöm el. Nyáron foglalkozásokat nem tartunk, szeptemberben viszont újból lesznek előadások, vetélkedők, amelyek mindig népszerűek a falusiak körében. Ilyenkor csak a nyugdíjasok és a fiatalok klubja tart összejöveteleket, ők gyakran találkoznak. A labdarúgó-világbajnokság idején ügyeletet tartottunk, szinte mindig zsúfolásig megteltek a széksorok a tévé előtt. A videózás is kedvelt, no és a heti diszkó, s a cukrászda nosztalgiabálja is.

— Milyen könyveket visznek az olvasók?

— A szórakoztató kiadványokat keresik. A gyerekek kölcsönzik a kötelező olvasmányokat, sokan előrelátók, hiszen ősztől nem biztos, hogy a polcokon marad a nekik szóló irodalom. A felnőttek Zolát, Palotai Boris-regényt vittek tegnap, s szinte kézről kézre jár az Elfújta a szél. Előjegyzés alapján tudom csak kiadni. Tizenegyezer-hétszáz kötetünk van, s hatszáznyolc délszláv nyelvű könyvünk. A község lakosainak mintegy tizenhét százaléka olvas rendszeresen, jelenleg 378 könyvtári tagot számlálunk.

— Sok elfoglaltságom akad itt, most rendezgetem a katalógust. Babramunka, szerencse, hogy jöttek a gyerekek segíteni. Tizenhatodik éve vagyok könyvtáros. Igazán akkor tölt el boldogság, ha nyüzsögnek a helyiségben, kutatnak a diákok, s kérdeznek ezt- azt. A mostani nyolcadikosok nagyon aktívak voltak, sajnálom is, hogy elkerülnek a faluból. A felnőttek nyáron a földeken szorgoskodnak, kevesebben térnek be a könyvtárba, a művelődési házba. Augusztus 20-án lesz nagyobb rendezvény Hercegszántón, azt már várják, akkor a kikapcsolódásnak jut főszerep.

Mi a helyzet a szomszédos községben, Dávodon?

Augusztusig: semmi

Dávodon mostohagyerek a kultúra. Nem emlékeznek arra. hogy hosszabb éveket töltött volna el a művelődési ház élén igazgató. A legutóbbi is gondolt egyet, s elment egy fűrészelő gmk-ba. Utódját pedig elvitték katonának. Addig mégis csak kell valaki, aki legalább a kaput kinyitja és bezárja. Lényegében ezt a szerepet vállalta Gál József, nyugdíjas tanácselnök. A dávodi József Attila Művelődési Házban ugyan szétnézhettünk, hiszen nyitva volt az ajtó. mert ott nyitott műhelyt egy fodrásznő. A bejárati homlokzat felől pedig presszó kong az ürességtől. Meg is jegyzi a pincér:

— Nincs itt nyáron. délben senki, de a művelődési házban sem!

A nyitvatartás: hétfőn, kedden, csütörtökön, pénteken és szombaton tíztől tizenkettőig és tizenhattól huszonkettőig. Szerdán és vasárnap szünnap van. Az egyik klubtermen lakat, teljesen felesleges, hiszen az ablaküveg kitörve, bárki beléphet rajta, ha akar. De nem akar. Gál Józsefet lakásán keressük fel.

— Augusztusig nincs semmi programunk — mondja, s nem is érezni hangjából elkeseredést. — Óriási termünkben szombatonként lakodalmakat tartanak. Nagyon meg kellene gondolni, hogy nyáron milyen műsor legyen a kínálatban. Rábeszélni pedig nem lehet az embereket, hogy el is jöjjenek. Kirándulni, nyaralni, fürödni, horgászni indulnak ilyenkor a dávodiak. S a paprikaföldekre. Ha augusztusiban leszerel a népművelőnk, talán akkor változás történik a kulturális életben. Régebben közös igazgatás alatt állt az iskola és a művelődési ház, de nem váltotta be a reményeket ez a forma. Januártól önálló igazgatónk van, pontosabban lenne… Én csak megbízottként látom el az esetleges tennivalókat. Tudja, a művelődési ház épülete nem felel meg a mai igényeknek. Hiába volt hajdanán az a cél, hogy legyen egy nagyterem, s több kisebb helyiség. Nem jók ezek, kihasználatlanok. Csak a könyvtár népszerű. A művelődési házban este nyolckor már nincs látogató. Akkor minek üljek én is ott?

Hallgatom Gál Józsefet, jegyzem amit mond. Valahogy még mindig az jár az eszemben: nem igaz, hogy Dávodon nem kell a kulturális program. (A diszkót nem számítom annak!) A nevesebb művészek fellépéseire talán csak elmennének. Hívják meg Hofit, Kovács Katit? Ám az ő fellépti díjuk túl borsos, ráfizetni pedig nem akarnak. Marad a mozi? Azt mondják, jobb lenne, ha azt is bezárnák, olyan régi, érdektelen filmeket kapnak vetítésre. Pedig hajdanán filmklubjuk is volt. Az érdekes, új produkciókat Nagybaracskán, Hercegszántón vagy Baján tekintik meg. Tsz-busszal utaznak érte.

Hol pihen a népművelő?

A nagybaracskaiak is utaznak a kultúráért. A Pécsi Nyári Színház eseményei közül a Benkó és a Molnár Dixieland Bánd „párbaját” és Elek Imre Szerelem című táncjátékát nézik meg. Kirándulnak Budapestre, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Szupersztár című produkciónak tapsolnak majd. Bajára szintén átruccannak. Táncosaik nemrég jöttek haza Lengyelországból, s máris indultak a csongrádi tánctáborba. Nagybaracskán is szórakoztatják a közönséget, a csónakház melletti alkalmi színpadon lépnek fel szombatonként. Hetente kétszer próbálnak a művelődési házban, ahol egyébként más táncos rendezvények is vannak: csütörtökön diszkó, vasárnap bál.

Végvári József igazgatótól azt kérdeztük: pihen-e a nyáron?

— Korábban az volt a gyakorlat, hogy nyáron sem lehet bezárni a művelődési házat. Ez húsz évig tartott Aztán rádöbbentem: mindenki kiveszi a szabadságát, elmegy itthonról, a ház pedig üresen kong. Most én is így teszek. Lehet, hogy a szociofotó- tábor idején sem lesz nyitva a művelődési ház. Van még bőven szabadságom. Lemegyek a csatornára, a csónakházamba, s kipihenem magam. A Balatonra, Pécsre is ellátogatok.

□ □ □

Most következne az általánosítás, a konklúzió levonása. Ez elmarad. Kérték, ne következtessek semmi rosszra a kedvezőtlen benyomások alapján. Mit is összegezhetnék? Hercegszántón végül is mennek a dolgok, Dávod passzhelyzetben van jelenleg, Nagybaracskán is történik valami.

Helyzetképet vázoltunk fel, nem vezérelt bennünket rossz szándék. Azért annak örülnénk, ha nem lepné pókháló az ajtózárakat. S bevennék a táblácskát: Rögtön Jövök…

Borzák Tibor