Volt-nincs tanácselnök Hercegszántón

— A tanácsházát keresi? Ott van, az a saroképület. De ha az elnökhöz jött, hiába fáradt. Itthagyott bennünket. A fiatalok úgy mondják, hogy lelécelt. Talán elege lett a magas hivatalból.

— Beszélsz összevissza, Sztipán. Lehet, hogy szoknya van a dologban.

— Ugyan-ugyan. Hanem jó a házasság, elválik az ember. Azért még nem költözik az ország, másik végébe, és nem hagyja ott az állását. Az ünnepekben nálunk voltak a sógoromék. Azt mondták, miért búsultok? Ha az ő elnökük menne, rózsát hintenének a lába elé és muzsikával kísérnék ki a faluból.

— Hát ha én lennék a tanácselnök, háromszor is meggondolnám, hogy otthagyjam a hivatalt. Na, meg a fizetést.

— Azért lehetett ott más is. A népek valami leltárhiányt rebesgetnek.

— Eszetekbe ne jusson ilyen ostobaság. Igaz, hogy nem idevaló, de szó ami szó, nagyon derék fiatalember. Mindenkivel udvarias, barátságos. Nem tudtad megelőzni a köszönésben, még ha húsz méterről emelted is meg a kalapod.

— Igazad van, Lyubica. Rendes és tisztakezű ember a mi elnökünk. És azért nem mondanám jöttmentnek sem, hiszen jó tíz évig itt dolgozott a községben. Először a tsz-ben volt szállítási brigádvezető, aztán meg a tanácsnál a házilagos brigádé. Azért is javasolták őt e tisztségre, mert népszerű volt a faluban és mindenki szorgalmas, becsületes embernek ismerte.

— Azt hiszem,nincs, aki nem sajnálja. Kár volt neki ilyen gyorsan elmenni. Bár azt is hallottam, nagyon beleunt, hogy tologassák ide-oda, mint egy sakkbábut.

Mire felocsúdok, vagy tízen vesznek körül. Folyik a vita, a találgatás. A jelenlétemről már rég megfeledkeztek. Ezredszer teszik fel a kérdést a hercegszántóiak: Miért ment el az elnökük, és miért úgy, hogy azt se mondta: fapapucs?

* * *

A művelődési házban éppen rendkívüli tanácsülésre készülnek. — Nincs semmi kifogásunk ellene, hogy részt vegyen az ülésen — mondja Mitos András vb-titkár. (Nem is lehet. A törvény szerint a tanácsülések nyilvánosak.) De azért érzem, hogy nem örülnek a látogatásomnak. Legalábbis nem úgy, mint máskor, ha régi ismerősként — valami riport végett Hercegszántóra jövök.

Az egyetlen napirendi pont Jakab István tanácselnök kérelmének megtárgyalása, aki december 23-án felmondó levelet küldött a megyei tanácsnak. Családi életének megromlására hivatkozva kérte, hogy munkaviszonyát december 31-ével bontsák fel, és eddigi munkájára való tekintettel „munkaviszonya megszűnt” bejegyzéssel adják ki a munkakönyvét. Dr. Hanitz Tibor, a megyei tanács képviselője jelenti a tanácsülésnek, hogy a rögtöni vizsgálat megállapította: az elnök mind a leltár, mind az egyéb ügyeket teljes rendben hagyta. Ezek után az ülés egyhangúlag elfogadja Jakab István felmondását. Kérdés nincs, mindössze egy idősebb tanácstag jegyzi meg:

— Nem brigádvezetői állást töltött be, nem így kellett volna elköszönnie a lakosságtól.

* * *

— Valóban, a dolog mindenki számára érthetetlen — mondja Gyurity József párttitkár, amikor az ülés végeztével még egy kis beszélgetésre kérem a község vezetőit. Szerették az emberek Jakab kollégát, és most megbántva érzik magukat. Azt mondják, hogy a bizalomért nem ezt a viszonzást érdemelték.

— Lehet az ilyet korrekt módon is csinálni. Az életben sok út adódik az ember előtt, amerre elindulhat. Jakab Pista most zsákutcát választott — véli Mitos András.

— Felmerül a kérdés: vajon miféle képzettség kell ahhoz, hogy valaki tanácselnök lehessen? Jakab István jól végezte a munkáját brigádvezetőként. Biztosan tudta, hogy mennyi cementet kell a sóderhez keverni, ami még fontosabb, az emberekkel is megtalálta a megfelelő hangot. Lehetséges, hogy az elnöki tennivalók meghaladták az erejét, netán a képességeit?

Felmondó levelében például két alapvető hibát is vétett. Az egyik: a megyei tanácselnökhöz küldte sorait, holott választott tisztséget töltött be, tehát ügyében a tanácsülés volt illetékes. A másik: elmulasztotta kérni, hogy a tanácstagság ellátásától mentesítsék. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy Jakab István most is tanácstag, akinek távollétét az ülésen regisztrálták. És amíg valami jogi formulát nem találnak, a továbbiakban is a hercegszántói 5-ös választókörzet tanácstagja marad. (Érdemtelenség miatt aligha lehet visszahívni.) Ha valaki otthagy egy közhivatalt — különösen úgy, mint ő, a legnagyobb rendben , attól még nem lesz érdemtelen a tanácstagi tisztség betöltésére.

Gál Zoltán