Petőfi Népe – 1969-10-02 / 228. szám

Együtt vagy külön? III.

III.

Olcsóbban, többet termelni: ez a feltétele annak, hogy a gazdálkodás alapjait megszilárdítsák és a tagjövedelmeket emeljék.

A fejlődés iránya

Termelt áruiknak nagyobb hányadát a tsz-ek piacon értékesítik. A változékony piaci viszonyokhoz való igazodásában, azaz a konjuktúra kihasználásában a nagy gazdaság előnyösebb helyzetű; mert bátrabban módosíthatja termelésszerkezetét, inkább termelheti azt, amiben „van fantázia”; mert ugyanakkora kockázat mellett a veszteséget kevésbé sínyli meg, viszont — a számok törvénye szerint — többet nyerhet. Ha már itt tartunk azt is említsük meg, hogy a több árut értékesítő gazdaságnak nagyobb tekintélye van a tárgyalóasztalnál, amikor partnereivel üzletet köt.

A hercegszántói szövetkezetek az őszi betakarítás után nem tudnak munkát biztosítani tagságuk tömegeinek. Akik télen pihenni szeretnek, azoknak így is jó. Akik viszont dolgozni szeretnének — a kereset mindenkor elfér — azoknak nem jó, hogy 4—5 hónapon át pihenésre vannak kárhoztatva. Egy nagyobb gazdaság könnyebben megteremthetné a kiegészítő időszakos tevékenység tárgyi feltételeit, és ez nem csak a tagjövedelem emelését célozná, hanem a gazdaság pénzeszközeit is növelné. Nem volna nehéz Bács-Kiskunban olyan termelőszövetkezetet találni, amelyeket a melléküzemági, segédüzemági vagy az okosan megszervezett időszakos kiegészítő tevékenység húzott ki a bajból.

Új helyzet, új tennivalók

Visszatérve az „együtt vagy külön?” kérdéshez, az elmondottakat úgy summázhatom, hogy a három szövetkezetet egy sajátos belső bizonytalanságokból és gyengeségekből fakadó erős „muszáj” kényszeríti az egyesülésre. Dönteni persze nem könnyű. Az újtól, az ismeretlentől való félelem természetes emberi állapot. De az is komoly tapasztalata az embernek, hogy letudja győzni a félelmet, mert fordítani a sorsán, ha meggyőzi róla az életébe beleszóló fejlődés.

Nem jósolok — a tények ismeretében meggyőződésemet fejezem ki —, amikor azt mondom, hogy a három hercegszántói szövetkezet tagsága előbb utóbb elhatározza az egyesülést. Nem mindegy azonban, hogy erre a lépésre mikor szánja el magát.

Az új gazdasági irányítás a régivel szemben nagyobb terhet ró a tsz-ekre, egyidejűleg nagyobb mozgási, működési, fejlődési szabadságot tesz lehetővé a számukra. Az a tapasztalat, hogy a korábban egyesült szövetkezetek az új helyzetben jobban érvényesülnek, „elhúznak a mezőnytől.” A bajai járásban, Csávoly példáját említeném, ahol a korábbi mérleghiány szélén tántorgó szövetkezetből az egyesülés után — ugyanazon a földön, ugyanazokkal a parasztokkal — virágzó közös gazdaság fejlődött ki. A csávolyi Egyesülés Tsz 1968-ban jövedelmének 38 százalékát fordította fejlesztésre, egyidejűleg a tagjövedelmeket is növelte: a dolgozó tagonként átlagosan 1000 forinttal az előző évhez viszonyítva. Csávolyon 1968-ban 23 500 forint volt az átlagjövedelem.

Jobban kell gazdálkodni

Senki sem ígéri a hercegszántóiaknak, hogy tejjel, mézzel folyó Kánaán lesz a falujukból, ha sorsukon az új idők szellemében változtatnak: mert az egyesülés ténye, és a sikere két különböző dolog. A reménykeltő lehetőségeket csak a megfontolt értelmes cselekvés tudja megnyugtató valósággá változtatni. Sok mindent másképpen — jobban — kell csinálni és a dolognak ez a nehezebb része!…

Amikor tavaly híre ment az egyesülésnek, a Lenin Tsz-ben nem javították ki a munkagépeket. Ha az idén megtörténne az egyesülés és ennek okán még alaposabb sepregetést végeznének, azzal komolyan kockáztatnák az első közös esztendő sikerét. Üres kamrának bolond a gazdasszonya: bizonyára a hercegszántóiak is hallották már ezt a közmondást.

Jól kell kidolgozni a közös vetéstervet, és maradéktalanul teljesíteni. Nem úgy, mint az idén, amikor 800 katasztrális holdon végeztek tavaszi szántást. Szükséges megszilárdítani a bizonylati fegyelmet. Igen gyakran előfordul — a tsz-irodák számos munkalappal bizonyíthatják —, hogy a brigádvezetők több munkát igazolnak le a ténylegesnél: egy 25 munkanapos hónapban 470 órát írnak jóvá egy tagnak (vagyis 47 tízórás munkanapot!), máshol 100 kh-val többnek jelentik a szalmabálázást, és így tovább.

Jól teszi a tagság, ha a jövőben jobban odafigyel ezekre a jelenségekre, mert a bércsalások miatt a becsületesen elvégzett munkára kevesebb forint jut. Az alapszabály módot ad a szövetkezet vezető testületének a fegyelmi jogkör gyakorlására, de a tagságnak is dolga, hogy éberen vigyázzon, s ráüssön a kézre, amelyik a zsebébe akar nyúlni.

Ha a szövetkezetek kimondják az egyesülést, egyszerűsíteni kell a bérezést, (a mostani rendkívül vegyes) több közép- és felsőfokú szakembert kell foglalkoztatni, (jelenleg kevés van), meg kell találni a gazdaságosabb és hatékonyabb üzem- és munkaszervezési formákat, a legértelmesebb és legbecsületesebb tagokat kell vezetői posztra állítani, és sok olyan részletkérdést kell jól megoldani, amelyet előrelátni hirtelenében nem is lehet.

Hallottam olyan véleményt, miszerint a tagság azonnal kimondja az egyesülést, ha valaki jótáll azért, hogy a jövedelem nem csökken. Külső személy vagy szerv azonban nem vállalhatja a kezességet, önmagáért kell jótállnia a tagságnak és a majdani vezetőknek. Becsületes munka, szorgalom, hozzáértés: az egyesülés sikerére ez a garancia.

A pártnak és az államnak az a célja, hogy a társadalomhasznos tevékenységű közösségei és tagjai jobban éljenek. Ez alkalommal a széttagoltságnak a gazdasági következményeire mutattunk rá, de a gyanakvásról, bizalmatlanságról — amely olykor egészen határozott formát ölt a más-más szövetkezethez tartozók emberi kapcsolataiban — ugyancsak volna mit megírni. Mindent összevetve úgy véljük, hogy sem a társadalomnak, sem a falu népének nem volna jó, hogyha a jelenlegi állapotok konzerválódnának. Az sem volna azonban jó, ha sokáig halogatnák a döntést, mert a bizonytalanság légkörében sem élni, sem dolgozni nem lehet nyugodtan.   

Zám Tibor