Petőfi Népe – 1969-05-20 / 113. szám

Magára talál a hétközi Hercegszántón

Hercegszántón még új intézménynek számít a hétközi kollégium. Mégis, a nem egészen egyetlen tanév alatt számos olyan tapasztalat halmozódott fel, amelyek — azonkívül, hogy a kollégium létrehozásának egyértelmű helyessége mellett szólnak — a jövőre nézve is tanulságosak.

Maga a negyvenöt személyes kollégiumi épület úgyszólván rohammunkával készült, a szeptemberi tanévnyitástól ez év január elejéig a községi kultúrházban szorítottak helyet a kisdiákok részére, nem éppen eszményi körülmények közepette. Az indulásnak e nehéz hónapjairól azonban ma már csak mint a múltról emlékezik meg úgy Bajai János iskolaigazgató, akárcsak Vélin Marin — akinek nevét szerte a községben Marci-ra magyarosították —, a kollégium vezetője.

— A két külterületi tanyaközpontról, Hódunáról és Budzsákról hoztuk be a felsőtagozatosokat, de jó néhány alsósnak is helyet szorítottunk — magyarázza a kollégium igazgatója. — Ezenkívül a községből is van olyan három tanuló, akik otthoni körülményei veszélyeztetik a gyermekek fejlődését. A cél az, hogy az ilyeneknek továbbra is helyet kell kapniuk a diákotthonban.

Havi százforintos térítés ellenében a kollégiumban napi ötszöri étkezésre van mód. A tanulók tavalyi tanulmányi átlaga, amíg bejárók voltak, 3,2 volt, ez az első félévben 3,6-ra növekedett. Bukás nem fordult elő. A jobb módú szülők gyermekeinek átlaga, nem mindegyiké persze, egy-két tizeddel csökkent, mintegy„megsínylették” az otthoni kényeztetést. Ez átmeneti jelenség. A kollégiumban játékok özöne, heti egyszeri filmvetítés, pénteken délutánonként szabad kijárás a községbe — ezek azok a kedvezmények, amelyek, fenyítésként, megvonhatók. De erre ritkán kerül sor. A dicséret, a biztatás a nevelés fő eszköze. És a hasznos tevékenységre való rászoktatás. A nagyobb diákok a néprajzi gyűjtőmozgalomnak hódolnak: szavalókörök működnek, versenyeket rendeznek; a legutóbbi szavalóverseny első díját egy korábban beszédhibás kislány nyerte.

A nevelőmunkának ezek a szép gyümölcsei azonban a gondok vadhajtásai között érlelődnek. A tanulók nem elhanyagolható részénél egyfajta gátlásosság tapasztalható, a beszédkészség fejlődésében, a tananyag „visszaadásában” zavarja őket a környezet, a közösség. Gyér a továbbtanulási igény is, elsősorban a szülők miatt, akik — presztízskérdést csinálván a tanulmányi eredményből — rettegnek gyermekeik bukásától. Ez főleg a hódunaiaknál tapasztalható. Budzsákon pedig kifejezett idegenkedés mutatkozik a kollégiumba íratás iránt, abból a téves, ma már egyáltalán nem időszerű megítélésből eredően, miszerint a kollégium a szegénysorsúak gyámolítására hivatott. Így áll elő az a fordított helyzet, hogy jó néhányan pusztán csak azért járatják be gyermeküket, mert a buszköltség nagyobb, mint a kollégiumi térítés.

Mégis, a kollégiumi elhelyezés előnyei ma már önmagukért beszélnek, a hercegszántóiak szemében is.

Jelenleg már nem kell amiatt félni, mint még néhány hónappal ezelőtt is, hogy a férőhelyek egy része kihasználatlan marad. Sőt, ha az új tanévben az alsó tagozatot is „behozzák” Hódunáról, inkább fölös jelentkezés várható. Úgy véljük, a bővítés ügye is hamarább napirendre kerül, semmint azt a község és az iskola vezetői eredetileg gondolták.

H. D.