Petőfi Népe 1964-11-06 / 261. szám

Cselédházaktól a tv-antennákig

Éppen véget ért a délelőtti tanítás a hódunai iskolában. Amint belépek, egyszerre állnak fel és köszönnek a gyerekek. Harmadikosok és negyedikesek, húszan lehetnek összesen. Jól öltözöttek és sugárzik róluk az egészség.

Mielőtt Horváth Ferenc, a vékony arcú, fiatal pedagógus intene nekik, hogy mehetnek, megkérdem:

— Gyerekek, ki tudja közületek, hogy ki volt Albrecht főherceg?

Csend. A gyerekek kerekre tágult szemmel néznek. Nem értetlenül. Valami motoszkálhat bennük. Végre az egyik szőke fiú megszólal, hangjában határozottsággal:

— Régen ő uralkodott itt, ezen a vidéken. Övé volt a falu és az iskola is. — Majd hozzáteszi: — Édesanyám többször beszélt már erről.

A zab itt maradt

Valóban, nemcsak a 9—10 évesek, de a náluk kétszerte idősebbek is csak hallomásból ismerhetik ezt a nevet. Albrecht főherceg itt egyet jelent a múlttal.

Mondják, 95 ezer holdas volt a birtoka. Hozzátartozott Hercegszántó határa és a regényes szépségű Karapancsa is.

— Ritkán láttuk a „fenséges urat” — emlékezik Horváth István, az itteni Dózsa Tsz juhásza. Majd oldalt mutat: — Ott, az erdő melletti legelőn ereszkedett le vele a kis duplaszárnyú. Évente csak pár hónapra jött. De a repülőgépének hangárt építtetett. Két évig a parádéskocsisa is voltam. Vele nem sok baja volt a cselédségnek, annál több az intézőivel. Vagy ahogy magunk között hívtuk: a pribékjeivel.

… De húsz évvel ezelőtt a főherceg már Kanadában ütötte fel tanyáját, s a „pribékjei” is a Dunántúlra szöktek. A folyam mentén fegyverek ropogtak.

— Vártuk már akkor a szovjeteket. Ilyentájt, hogy elinaltak a németek, pár nap múlva már a gátőrháznál táboroztak a kozák lovasok. Érdeklődtek, van-e zab a lovaiknak. Van bizony, mondtuk, hagyott itt eleget az úr, s máris befogtunk, hogy takarmányt szállítsunk a partra. Közben a németek a túlsópartról aknázni kezdtek. Szerencsénkre elég pontatlanul céloztak, és jó messzire robbantak tőlünk a „tojások”.

Még akkor ősszel felosztottuk a földet. Horváth István kilenc holdat kapott.

Ötven filléres napszám és az árvíz

A régi cselédházak egy része még áll, s laknak is bennük. Emitt az üzlet található, a tsz-magtár, amott a közös gazdaság irodája. De föntebb bájos, friss hatású utcasoron akad meg a szem…. Itt valamennyi ház az 1956-os tavaszi árvíz után épült. A földosztást követően a cselédek sebtében, vályogból ütötték össze házaikat, tanyáikat. Ezek a pusztító árnak nem tudtak ellentállni.

Az egyik sor utolsó házában Hegedűs Péter bácsiék laknak. Hegedűs nénit találjuk otthon, éppen ebédet főz. A lakást nem hivalkodóan, de szépen rendezték be. Új bútor a konyhában.

— Huszonkét évig dolgoztunk a főherceg birtokán. Semmire nem jutottunk. Három gyereket neveltem fel. Tízéves korukban már napszámba mentek. Napi ötven fillérért. Negyvenöt után kicsit összeszedtük magunkat, de akkor jött az árvíz. Mindenünk odaveszett. De a gyerekek felnőttek, segítettek rajtunk. Családosak, mindnyájan itt laknak Hódunán — mindegyikük a saját házában.

Hegedűs néni nem folytatja. De hallgatása is sejteti: eddigi életének nagy része mekkora küzdelemmel telt el. Az emberhez méltó életért, amelyben csak most van része.

Aztán Horváth István elmondja még, hogy a főherceg cselédjének mennyi volt az évi kommenciója: egy kishold kukorica, 12 mázsa búza-rozs keverék, 12 űrméter fa, valamint 280 kiló árpa vagy kukorica és 100 pengő. És ezért hajnali fél háromtól késő estig kellett robotolni…

A házak tetejéről tv-antennák nyúlnak az októberi mélykék égre. Minden negyedik családra jut egy készülök.

Ötven forintos munkaegység

Horváth István tavaly 492 egységnyi munkát végzett a tsz-ben. A prémiumokkal együtt meghaladta az 55 forintot a munkaegység értéke, amit tetézett a háztáji gazdaságából szerzett jövedelme.

A Dózsa Tsz 15 éves és jelenleg 885 holdon gazdálkodik. A közös föld legnagyobb része szántó, de van egy kevés rét, gyümölcsös, erdő és nádas is. Elnöke kezdettől fogva Vígh József.

— Az idén ötven forintos lesz a munkaegység. Prémium is jön rá. Jól fizettek a növények, egyebek között az exportra termesztett vetőmag-kukorica is. A bevétel nagyobb fele az állattenyésztésből származik. Hat KISZ-ista lány nyolcezer csibét és pulykát is nevelt az idén.

Fiatalok innen is mentek el dolgozni, de egy-két kivétellel visszatértek. A tsz-ben az átlagos életkor 40 év.

A tsz-akadémia itteni előadásainak összesen 714 hallgatója volt tavaly. Vagyis átlagosan mindenki három előadást hallgatott végig. Évente mintegy 80 ismeretterjesztő filmet vetítenek a tsz-ben. Ezenkívül hetente két játékfilmet is, amelyeket szintén díjtalanul nézhetnek meg a hódunaiak. Pontosabban: a díjat Hidvégi Pál könyvelő a „szolgáltatások” rovatba jegyzi fel, mint ahogy a segítségül elfogadott fogaterőnek, a háztáji megművelésének, sőt a vasárnapra kimért húsnak az értékét is. E szolgáltatások évente átlagosan öt forinttal növelik a munkaegység értékét.

Hatvani Dániel