Bácskiskunmegyei Népújság – 1955-11-11 / 265. szám

… és ez még nem is csúcsforgalom!

Lassacskán a naptár utolsó napjaihoz közeledünk, végefelé jár az esztendő. A bajai járásban, most az év végén, különösen megfontolt politikai és szervező munkára van szükség, hogy az őszi mezőgazdasági munkákat befejezzék és pótolják a mulasztásokat, melyek a beadásban az utolsók közé szorították ezt a gazdag területet. Minden halandó úgy gondolná, hogy ilyen körülmények között valóban minden intézmény a legalaposabb szervező munkával, a tennivalók megfontolt összehangolásával harcol a hibák ellen és azért dolgozik, hogy a második ötéves terv kezdetére, ne maradjon adósság a járásban, biztosítva legyen a jövő évi bőséges termés alapja, az őszi vetés.

Nos, nézzünk csak bele a járás legtávolabbi községe, Hercegszántó tanácsvezetőjének s párttitkárának jegyzeteibe! 1955. október 9-én a következőjárási szervek vezetői és munkatársai jártak egy-két órás, — sokan közülük csak háromnegyedórás — megbeszélés erejéig a hercegszántói tanács vezetőjénél és a helybeli pártszervezet titkáránál: Sárosi elvtárs, a járási tanács begyűjtési osztályvezetője, Nyilas elvtárs, a pénzügyi osztály vezetője, Vuity elvtárs, ugyancsak a járási tanács mezőgazdasági osztályától, Göldner Vilmos elvtárs, a járási tanács egyik előadója, Kelemen Imre elvtárs, a begyűjtési csoport vezetője.

A községi vezetők fohászkodtak: csak már más ne jöjjön. A fohászkodás azonban hiábavaló volt. Megérkezett és jóegynéhány szempontot elmondott a Baromfikeltető Vállalat egyik bajai és kecskeméti munkatársa, valamint a Selyemgubótenyésztő Vállalat megbízottja. Beszélgetést folytatott a párt és a tanács vezetőjével Palkó elvtárs is, a járásbíróság végrehajtója, valamint a JASZÖV két munkatársa, Bárdos elvtárs, a járási könyvtár kiküldötte, Bánáti Tibor elvtárs, a járási kultúrotthon igazgatója, (kíséretében volt egy fővárosból ideérkezett elvtárs is). Megfordult a tanácsnál dr. Mihály Gyula járási tisztiorvos.

Számoljuk csak össze! A járási tanácsnak öt vezető dolgozója járt aznap Hercegszántón és rajtuk kívül, a különböző szervek és vállalatok képviseletében — amint a fenti felsorolásból kiderül — még tíz ember. Mindannyian fontos ügyben jöttek, de a legtöbbjük csodálatosképpen félórás beszélgetés után, megelégedetten, mint aki jól végezte dolgát, el is távozott. Ha csak félórát számítunk is egy-egy kiküldött által elmondott szempontok meghallgatására, nem nehéz kiszámítani, hogy édes-kevés ideje jut a helyi vezetőknek arra, hogy a község ügyeiben érdemleges intézkedést tegyenek.

Bizony, ez eléggé riasztó kép. Felmerül a kérdés, hogyan hangolták össze munkájukat azok a szervek, ahonnan több kiküldöttet is útnakindíthattak egy napon Hercegszántóra? (Nem is beszélve a rengeteg útiköltségről és kiküldetési díjról.)

Most, amikor minden erőt arra kell összpontosítani, hogy a járás az őszi mezőgazdasági munkákban és a beadásban is pótolja mulasztásait, az ilyen jelenségek tűrhetetlenek!

És mi a véleménye minderről Bedzsula elvtársnak, a hercegszántói pártszervezet titkárának? Az ő véleménye szerint ez a népes gyülekezet még nem is jelentett csúcsforgalmat. Vannak napok, amikor ennél többen is megfordulnak Hercegszántón különböző »fontos« ügyekben.

A járási párt- és állami szervek vezetői körültekintőbbek is lehetnének. Nem ártana, ha tudná a jobbkéz, hogy mit csinál a bal. Kevesebb futó látogatással és több konkrét, a helyszínen nyújtott segítéssel javíthat csak a bajai járás is eredményein.