Forr a vér

Mit lehet tenni kétharmados többség híján a parlamentáris demokrácia hatástalanításáért? Ezt próbálta ki az első Orbán-kormány. „A Fidesz és a MIÉP számára már csak egy paraszthajszál szükséges a kétharmados támogatás eléréséhez, és akkor lesz nemulass!” – jelentette ki Csurka István öt hónappal a választások előtt.

Az 1998-as választások után elvetették az állami bürokrácia pártsemlegességének normáját, igen széleskörben cserélték le a hivatalnokokat. Az adóhatóság (APEH) élére a Fidesz-közeli céghálózat létrehozásában és irányításában főszerepet játszó Simicska Lajost nevezték ki, aki lecserélte az APEH egész vezérkarát és eltávolított vagy áthelyezett mindenkit, aki korábban a céghálózatának adóügyeivel foglalkozott. A választások után derült ki, hogy ennek a céghálózatnak számos elemét fiktív eladás útján tüntették el, hatalmas köztartozásokkal együtt.

A megrendült Postabankot az indokoltnál sokkal nagyobb összeggel konszolidálták, kormányközeli adósait közpénzen szabadították meg adósságaiktól. Kiderült, hogy a Postabank hatalmas összegű reklám- és média-megrendelésekkel támogatta a Fidesz kampányát.

A parlamenti ülésnapok számát drasztikusan megritkították. Amikor az Alkotmánybíróság ezt a lépést alkotmányellenesnek ítélte, azzal az indoklással tartották azt fenn, hogy nincs meg a minősített többség a régi rend helyreállítására, hiszen ők azzal nem értenek egyet. Az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli vitanapok megtartását, a vizsgálóbizottságok felállítását vagy érdemi munkáját megakadályozták.

Orbán Viktor 1998. augusztus 25-én bejelentette: a kormány birtokába jutott dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy az előző kormány idején közpénzből törvénytelen eszközökkel megfigyeltettek 26 fideszes vezetőt és családtagjaikat. Ilyen dokumentumok nem léteztek. Az a dosszié, amelyről azt állították, hogy a bizonyítékokat tartalmazza, nyilvánosságra került, és kiderült, hogy nincs abban semmiféle bizonyíték. Juszt László a televízióban bemutatta, hogy a semmit rejtegették. Azonnal ki is rúgták őt.

Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke a ciklus folyamán számos esetben tiltakozott, amiért a kormány folyamatosan támadást intézett a bíróságok függetlensége ellen. Leállították a táblabíróságok kiépítését, lefaragták a bíróságok költségvetését, Solt a kormánypárti sajtó célkeresztjébe került. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter torzszülöttnek minősítette a bírói függetlenség garanciájaként létrehozott Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, és annak kiiktatásával is próbálkozott. Dávid számos konkrét esetben nyilvánosan kikelt bírósági ítéletek, illetve eljárások ellen. Előfordult, hogy egy ítélet dokumentumaiban vájkált és jogerős ítélet felülvizsgálatára szólított fel. Orbán élesen elítélte a bíróságok ítélkezési gyakorlatát, és felszólította Soltot, hogy az igazságszolgáltatás a jövőben jobban igazodjék a kormányzati szándékokhoz. A kormányfő Várhegyi Attila ügyében a tévé nyilvánossága előtt fejezte ki meggyőződését, hogy első fokon elítélt államtitkárának ártatlansága teljes mértékben igazolódni fog. Nem igazolódott. Az igazságügy-miniszter a formális ellenjegyzési jogosítványával élve megtagadta az államfői kegyelem érvényesítését Kunos Péter ügyében, és ezzel mintegy elbitorolta az államfő kegyelmezési jogát.

Orbán kinyilvánította, hogy az ügyészségnek a kormány alárendeltségében kellene működnie, és lemondásra szólította fel a legfőbb ügyészt. Györgyi Kálmán pár hónap múlva ismeretlen okból lemondott. Ekkor került Polt Péter az ügyészi szervezet élére.

Az 1998 őszén lezajlott és a fővárosban a kormánypárti jelölt vereségével végződött önkormányzati választások után leállították a 4-es metró beruházását és a Nemzeti Színház építését. A főváros nem kapta meg a kilátásba helyezett összegeket sem füstmosóra, sem levéltárra, sem kórházfelújításokra, a címzett és céltámogatásokból sem jutott Budapestnek úgyszólván semmi.

Az szja-ból az önkormányzatoknál maradó részt a ciklus folyamán 20 százalékról 5 százalékra csökkentették. A lex Juharosnak becézett törvény lehetővé tette, hogy jogcím nélküli lakókat jogerős ítélet nélkül, gyorsított eljárásban lakoltassanak ki. A közmédiát a kormány kisajátította. Az alkotmánysértő módon megválasztott, kizárólag kormánypárti jelöltekből álló kuratóriumi elnökségek határozták meg valamennyi közmédium vezetését és működését. A MIÉP csak a Fidesznek köszönhette, hogy az Alkotmánybíróság ítélete ellenére is megtarthatta parlamenti frakcióját, a Fidesz pedig csak a MIÉP-nek köszönhette, hogy az Alkotmánybíróság ítélete ellenére teljhatalommal birtokolhatta a közmédiát. A közmédiából közel ezer főt távolítottak el tömeges leépítések keretében.

Az FKGP kormányzati szereplése Torgyán-rokonok nepotista hivatalba helyezésével kezdődött. Kávássy Sándor környezetvédelmi államtitkár kifejtette: ősi hagyomány, hogy a nemesi rangot kapott ember egész atyafiságára kiterjednek az előjogok, ezért természetes, hogy a vezető politikusok rokonai is vezető pozíciókat töltenek be állami cégeknél. Pepó Pál környezetvédelmi miniszter a Környezetgazdálkodási Intézetben helyezett el jól fizetett pozíciókba néhány tucat kisgazdát, miközben a szakemberek javát kirúgták. Az intézetben vidám élet folyt luxus fürdőszobával, a Gundelből hozatott libamájas vacsorákkal, libériás inasokkal.

Torgyán hatalmas összegekkel gazdálkodó vidékfejlesztési minisztériumának tevékenysége folyamatosan közröhej tárgya volt. A miniszternek és fiának egy időben épült hatalmas, panorámás villája Budán, a miniszteré lifttel, úszómedencével. Székely Zoltán kisgazda képviselőt, a közbeszerzési bizottság elnökét a Gellért Szálló előtt érték tetten, amint 20 millió forint kenőpénzt vett át.

2000 végén kétéves költségvetést szavaztak meg. Ezután már a torgyánisták nélkül, a MIÉP segítségével is el lehetett lavírozni a választásokig. 2001 elején kiadták a kilövési engedélyt Torgyánra és híveire. A kormánypárti média közreműködésével Torgyán-ellenes lázadás szerveződött. A lapok tele voltak az FTC körüli sötét ügyeket feltáró Csúcs László nyilatkozatával. Lányi Zsolt kijelentette, hogy vállalná az FKGP vezetését. A gyanús agrártámogatásokról és a Torgyán vezette minisztérium vezetőinek költséges utazásairól szóló jelentések elárasztották a sajtót, és ezekre az ügyészség is rámozdult. A Népszavához megérkezett egy magnófelvétel, mely szerint hárommillió forint kenőpénzt juttattak el Torgyán fiához. Februárban Torgyán lemondott. Csurka szerint „vádalku köttetett”. Torgyánt a kisgazda frakció kizárta, a kizárást a bíróság érvénytelenítette, a bíróság ítéletét Áder János házelnök nem vette tudomásul. Júniusban letartóztatták Szabadi Bélát, Torgyán politikai államtitkárát. Nem sokkal később letartóztatták a Torgyán-villa generálkivitelezőjének, a VIX Kft.-nek az ügyvezető igazgatóját is, és lefoglalták a Torgyán-villával kapcsolatos számlákat. A Kisgazdapárt megsemmisült.

Bejelentkezett koalíciós partnernek a MIÉP.

2001 áprilisában a dabasi időközi választáson úgy győzött a kormánykoalíció embere, hogy a második fordulóban visszalépett javára a MIÉP jelöltje, Franka Tibor, aki az MDF egyik rendezvényen ezzel a természetrajzi leírással aratott sikert: „Ezeknek csöpög az orruk, a fülük lejjebb van, mint az orrcimpájuk, és csámpásak. Nagyon meg lehet őket ismerni. Amikor voltam a Szentföldön, én mindjárt tudtam mindent. Gondolom, mi, magyarok, nem ilyenek vagyunk.” Csurka kijelentette: „nincs értelme a bújócskának”, 2002 után a MIÉP és a Fidesz koalíciója biztosíthatja a jobboldali kormányzás folyamatosságát.

A Fidesz éppúgy hallgatott a Fidesz-MIÉP koalíció lehetőségéről, mint négy évvel korábban az FKGP-val való kormányzáséról.

A kormány 2001-ig megszorító gazdaságpolitikát folytatott, visszafogottan költekezett, a reáljövedelem stagnált. Lényegében a Horn-kormány gazdaságpolitikáját folytatták és megtartották a gazdaságot a fenntartható növekedés pályáján. A választás előtt azonban elkezdődött az osztogatás. 2001-ben már jelentősen nőtt a reáljövedelem, miközben a pénzügyi és a gazdasági helyzet romlásnak indult.

A pártok népszerűsége is ezt az ívet követte. 1999 nyarán az MSZP átvette a vezetést, novemberre már 16 százalékos előnyre tett szert, és ez meg is maradt 2000 közepéig. 2001 őszére az MSZP előnye elfogyott, és a választások előtt a közvéleménykutatónál a Fidesz-MDF-lista vezetett, a Mediánnál a hibahatáron belül, a többieknél nagyobb mértékben.

A kormány mozgalmat indított a 2012-es budapesti olimpiáért, ami az ellenzéket megosztotta. Az ellenzőkkel kapcsolatban Kövér László több kampánygyűlésen is felhozta az öngyilkosság lehetőségét. Az egyik ilyen megnyilatkozás hangfelvételének szövege március 30-án megjelent a napilapokban „Egy pillanatra fogadjuk el azt, hogy csak ennyire vagyunk képesek. Hogy egy képesség nélküli, alkalmatlan, tehetségtelen néppé lettünk az elmúlt néhány évtizedben. Csak én erre azt mondom, hölgyeim és uraim, hogy így viszont nem érdemes élni. Tehát hogyha így gondoljuk, akkor menjünk le a pincébe, keressünk egy jó erős kötelet meg egy viszonylag erős gerendát és szöget, és kössük fel magunkat. Csak én azt szeretném kérni azoktól, akik ezt próbálják önökkel elhitetni…, hogy legalább járjanak elől jó példával. És ha ők már mind végeztek, akkor mi meg mégiscsak gondolkodjunk el azon, hátha nélkülük többre mennénk.”

A kormánypártok azzal vádolták a szocialista miniszterelnök-jelöltet, Medgyessy Pétert, hogy amnesztiát tervez, és bűnözők tömegét fogja rázúdítani az országra. Az viszont nem bukott ki a választások előtt, hogy Medgyessy az államvédelem fedett tisztje volt, holott a Magyar Fórum ezt már 2001. november 15-én felvetette, és nem kevesen tudtak róla.

Február végén meghirdették a Nemzetiszalag Mozgalmat. A Fidesz-MDF pártszövetség a kokárdát, szimbolikusan a nemzetet kisajátította magának. A kokárda viselése március 15-e előtt és után a politikai hovatartozást demonstrálta.

Az MSZP önmaga ellenzéke lett. Elvesztette azt az arcát, amellyel megteremtette a fenntartható növekedés feltételeit, és elképesztő populista ígérethalmazzal állt elő. Medgyessy kijelentette, hogy minden családi és egyéb juttatást, kedvezményt megtart, amellyel a Fidesz a tehetősebbeket támogatta, s ehhez teszi hozzá azt, ami a szegényebbeken segít. Az MSZP ígért radikális szja-csökkentést, 400 ezer új munkahelyet, 38 órás munkahetet, 10 ezer új kollégiumi férőhelyet, ingyen tankönyvet minden iskolásnak, ingyenes étkeztetést minden óvodásnak, évente 4-6 ezer újonnan épített szociális bérlakást, 13. havi nyugdíjat, 50 százalékos béremelést a pedagógusoknak, az egészségügyi dolgozóknak és minden közalkalmazottnak, mobiltelefont minden érettségizőnek.

Az SZDSZ ellenzékben sem tudott megújulni. Csak abban reménykedhetett, hogy egyetlen megmaradt nyerő embere, Demszky Gábor fölhúzza magához a pártot. Nem húzta föl, a pártja húzta le őt. Fél éves elnöksége alatt népszerűsége a mélybe zuhant. MSZP-ellenes retorikával kívánta újrapozícionálni a pártját, azzal a retorikával, hogy az MSZP és a Fidesz egykutya, és a magyar demokrácia szempontjából „lényegében mindegy, hogy egymást váltják a hatalomban vagy nagykoalíciót alkotnak”. Azoknak a szabad demokratáknak pedig, akik ezt nem így gondolják, azt javasolta, hogy menjenek inkább az MSZP-hez.

A kampányra időzítve megjelent Dr. Kende Péter: A Viktor című, tárgyi tévedésektől hemzsegő könyve, amelyben minden gátlás és forráskritika nélkül összeírt a kormányfőről és családjáról mindent, ami jellemgyilkosságra alkalmas. A könyv szorosan beépült az MSZP kampányába. A szerző díszvendég volt az MSZP kampánynyitóján és sztárvendég számos ellenzéki kampánygyűlésen.

Április 7-én megtartották az országgyűlési választások első fordulóját.

A MIÉP 245 326 szavazattal, 4,37 százalékos eredménnyel kiesett. A rendkívül magas (az első fordulóban 70,5 százalékos) részvételi arány miatt esett ki.

Április 9-én Orbán Viktor a Testnevelési Egyetem aulájában és a kihangosított Alkotás utcán tolongó tömeg, valamint a televízió nyilvánossága előtt arról beszélt, hogy ha az MSZP győz, minden elvész: a diákhitel, a családtámogatás, a vállalkozók támogatása. Drasztikusan megemelik a gyógyszerárakat, bevezetik a tandíjat, összeomlik a közbiztonság, kábítószereket legalizálnak, visszatérnek a külföldi bűnbandák, újabb Bokros-csomagot vezetnek be.

A két forduló között a kormányfő hét nap alatt 16 megye 25 választókerületében tartott ehhez hasonló beszédeket. A 25 kerület közül 21-ben ellenzéki jelölt vezetett az első forduló után, és ezek kétharmadában a második fordulóra megfordult az eredmény.

A gázár is fontos kampánykérdéssé vált. Mindenki tudta, hogy a gáz árát emelni kell. A kormány a gázáremelés szándékát eltagadta, az ellenzéket pedig azzal vádolta, hogy 40 százalékos gázáremelésre készül. A szocialisták válaszképpen átvették a kormány hazugságát, és „lassan mondták”, hogy mindenki megértse: nem lesz gázáremelés.

Április 13-ra nagy „nemzetgyűlést” hirdettek a Kossuth térre, amelyen a rendőrség saját emberei szerint 300-500 ezer ember vett részt, ám a hivatalos közleményben a szervezőkre hagyatkozva másfél millió résztvevőt jelentett, ami fizikai képtelenség. A nagygyűlésen MIÉP-es zászlóerdő jelezte a párt kiállását a Fidesz mellett.

Népi kortesrigmusok terjedtek sms-ben: „Budapesti parasztok, / Medgyessyre szavaztok, / de felébred a vidék, / nem kell nekünk a pribék.” „Forr már hős apáink vére, / ne szavazz az emeszpére.” „Választópolgárok! Ébredjetek végre! / Küldjétek a Fideszt a fészkes fenébe!” „Ez lesz ám / a Happy End. / Nekünk Happy, / Nekik End.”

A második fordulóban a Fidesz javított. A 176 egyéni mandátumból 95-öt elnyert, miközben az ellenzék csak 81-et, de végül az MSZP és az SZDSZ tíz mandátummal többet szerzett. Ezt annak köszönhették, hogy a MIÉP listájára adott szavazatok elvesztek.

Orbán még a választások előtt úgy vélekedett, „könnyen lehet, hogy az előttünk álló választás lesz az, amellyel befejeződik Magyarországon a rendszerváltoztatás… Ezt attól várhatjuk, ha egy választáson egyszer végre az ország polgárai nem valami ellen, hanem valami mellett fognak szavazni.”