Petőfi Népe, 1983-03-02 / 9. szám
ÉPÜL A MŰVELŐDÉS KÖZPONTJA
Háromezer lakost számláló község a megye és az országhatár mellett. Lakói kétnyelvűek, szinte mindenki anyanyelvi fokon beszél magyarul és szerb-horvátul. Néhány esztendeje a hajdani vasútállomás épületét felújították, itt helyezték el a község híres szülöttének, Szurcsik Jánosnak festményeit, főként az itt élt és élő emberekről készült portréit, zsánerképeit.
A községben sok az új, helyenként még vakolatlan, de már tetőtérbeépítéssel készült ház, látható bizonyságául annak, hogy szorgalmasak és takarékosak a hercegszántóiak.
□ □ □
A tanácsházán Mitos András vb-titkár napfényes szobájában nyugtázza észrevételeinket, majd a község legújabb, megvalósulóban levő beruházásáról szól.
— Az elmúlt esztendőkben egyre inkább nyilvánvaló lett, — mondja —, hogy az itt élőknek túl nagy a csaknem ötszáz személyt befogadó mozi. Igaz, korábban erre szükség volt, — de a televízió áldásai nálunk sokszorosan érvényesülnek, hiszen négy műsor közül választhatjuk ki a legjobban tetszőt… A jelenlegi mozi pedig sokkal alkalmasabb lesz a termelőszövetkezet üzemi étkezdéjének, illetve a nálunk szokásos két-háromezer személyes lakodalmak színhelyének.
— A hetvenes évek végén — fűzi tovább a gondolatot Molitorisz Károly, a Megyei Moziüzemi Vállalat osztályvezetője, — a hercegszántói tanács vezetői megkerestek bennünket azzal a konkrét kéréssel, hogy korszerű mozit akarnak építeni a Kossuth utcában, egy művelődési központ részeként, ehhez kérik a segítségünket.
— Már az is nagyon tetszett — vallja be Molitorisz Károly —, hogy egy helyen lehetünk a könyvtárral és a művelődési házzal! Megszületett az írásos megállapodás, elkészültek a tervek, most pedig javában folyik a munka. Pillanatnyilag az akusztikai burkolást készíti a dávodi és a helyi tanács épitőbrigádja. Ha elkészül, a megye legkorszerűbb filmszínházai között tarthatjuk majd számon, — hiszen csupán a Csehszlovákiában készült kinotechnikai berendezés értéke 1 millió forint!
□ □ □
Az építkezés színhelyét pallókon tudjuk megközelíteni, a bejárat homlokzatán levő Szurcsik- alkotást is ponyva fedi még. (A művész ezt, valamint az előcsarnokban levő két freskót ajándékként készítette.) A moziteremben serény munka folyik, a sötétbarnára pácolt falapokat szerelik. A dekoratív burkolat mintegy 80 ezer forint értékű, és kiváló hangzási viszonyokat teremt majd az új filmszínházban.
— Mennyibe kerül ennek a központnak az építése? — kérdezem a tanácstitkártól.
— A teljes költségvetés 6 millió forint. Nyilvánvalóan kérnünk kellett a hercegszántóiak segítségét is. Falugyűléseken hirdettük: hozzájárulást kérünk, ötszáz forintot attól, aki fontosnak tartja, aki magáénak érzi ezt az építkezést. Az ittlakóktól 240 ezer forint, a helyi termelőszövetkezettől 300 ezer forint érkezett. És gyorsan hadd tegyem hozzá: a mozi kinoteohnikai berendezése egy, a széksor pedig másfél millió forintot ér!
A mozi egyébként 170 személyes lesz, ami lényegesen kisebb mint a régi, de sokszorosan korszerűbb. Különösen büszkék vagyunk a fűtés megoldására, ami annyira újszerű, hogy elkészültéig nem is dicsekszünk vele. Szeretnénk az esztendő első felében, kora nyáron használatba venni az egész épületet, hogy teljesítse hármas funkcióját: a művelődési ház értékes rendezvényeivel, a tízezer kötetes könyvtár csaknem ezer olvasójával, és a mozival, amihez hasonló — úgy hisszük — nincs a megyében!
□ □ □
— A hercegszántói kisgalériát tavasztól folyamatosan látogatják a Bajáról érkező turisták, a gondnok, Panna néni igaz örömére, hiszen a művész személyes felkérésére vállalta el tisztét. Nevezetes a község sokác tánccsoportja, itt van a megye szerb-horvát tagozatú általános iskolája és diákotthona, — már csak egy falumúzeum hiányzik!
— De már nem sokáig — mosolyog Mitos András. A falumúzeumot a kisgaléria tövében szeretnénk kialakítani. A tárgyakat már gyűjtjük, van szakértő támogatónk, Szurcsikné Sárkány Anna gobelinművész személyében. Reménykedünk, hogy megnyitjuk azt is.
S. K.