Petőfi Népe – 1970-12-20 / 298. szám

A körhintás – odahaza

Falusi utca Hercegszántón, látszatra semmiben nem különbözik a többitől, legfeljebb annyiban, hogy az átlagosnál több az új, vagy éppen épülőfélben levő ház.

Az utca lakóinak többsége nem parasztember. Hanem körhintás, mutatványos.

Régen egy másik utcában laktak. Ezt az utcát még ma is Tót utcának hívják. A titulus a lakók nemzetiségi eredetére utal, a századforduló táján magányos vándorok — drótosok, ablakosok, kintornások — érkeztek Észak-Szlovákia, Morvaország hegyeiből az Alföldre. Mesterségük űzése inkább a kolduláshoz hasonlított, mégis, az igyekvőbbek néhány évi hazátlan vándorlás után el tudták érni, hogy valahol vegyenek egy kis házikót, s letelepedjenek.

Legtöbben Hercegszántót választották. A mostani határmenti falu az első világháború előtt az „ipar” szempontjából központi fekvésű helynek számított, egyaránt vonzásában volt az Alföld, a Dunántúl, s a mutatványos szakma nagy vadászterülete: a Balkán.

Még 1945 előtt is 14—15 mutatványos család élt a faluban. Számuk mostanra hétre apadt, sokan más helységekbe költöztek, de az ipart nem adták fel.

■ ■ ■ ■

Felkerestem a szakma „veteránját” Gengela Józsefet. Ötvenhat éves, megtört férfi, bal karját 5—6 éve vesztette el motorbaleset következtében. Amputálni kellett.

— Apám hatvan évvel ezelőtt érkezett Magyarországra — emlékezik. — Edényeket fódozott, drótozott, ablakokat üvegezett, majd szerzett egy kintornát is. Ez még ma is megvan, bár nagyon régóta nem használjuk már. A másik házunknál tartjuk. Kilenc nóta van benne.

Csecsemő kora óta vándorol. Istállókban, pajtákban szálltak meg, s 8—10 éves lehetett, amikor a család vásárolt egy használt körhintát. Agyonnyűtt, bár díszes tákolmány volt, s kezdetben a zenét a kintorna szolgáltatta mellé. Később megtanulták a trombitálást és a pedálos dob használatát. Egészen a felszabadulásig ebből éltek. Mentek vásárra, búcsúra,rossz gebékkel vontatták a felszerelést egyik helyről a másikra, telente saját maguk bütykölgették, vasalgatták a szerszámot.

… Gyermekkor varázslatos mesejárgánya, körhinta! Magam előtt tolva a simára koptatott faküllőt hajtottam én is, öt meneten át egyszeri beszállásért. Ott, a Tiszántúlon sergőnek nevezték. Németes neve — ringlispil — szintén közismert. De vannak, voltak tréfás elnevezések is: cséza, kutyaszelelő, ördögló.

■ ■ ■ ■

A felszabadulás után nehéz idők jártak a körhintásokra. Az infláció idején a délelőtti bevétel délutánra már semmit nem ért. Később adminisztratív eszközökkel korlátozták, s tették szinte lehetetlenné működésüket.

— Az időtájt három évig én is félretettem a hintát. Cséplőgépet kezeltem, abból éltem. Aztán, úgy 1955 táján megengedték, hogy munkagépet eszkábálhassunk, úgy a vontatás, mint a hinta meghajtása céljából. Én is szert tettem egy „Rába-mindenesre”, volt ekkor már hajóhintám is, s később, úgy tíz évvel ezelőtt, motoros lánckörhintát vásároltam. Ez is ócska szerkezet volt, benzinmotor hajtotta. Most már újabb van, nagyobb, gyorsabb, és villanymotor hajtja. Fejlődött a vontatóeszköz is, jó ideig egy öreg Hoffherrel jártam, a Bajai Állami Gazdaság selejtezte ki, de három év óta már Szuper Zetor van. Át kellett váltani, már csak azért is, mert 1967-ben előírták a közúti járművizsgát. Van aztán hangszóró, erősítő, a hanglemezeket is évente fel kell frissíteni, a legújabb slágerekkel és indulókkal.

■ ■ ■ ■

Gengeláék hatan vannak testvérek: négy fiú és két lány. Az előbbiek mindnyájan apjuk mesterségét folytatják, de a két lány is körhintáshoz ment feleségül. A mutatványos szakmában az a rendhagyó eset, ha valaki kiválik a dinasztiából, s más pályát választ.

Mi ennek az oka?

— Az állandó vándorlás miatt a gyerekeknek nincs módjuk arra. hogy tanuljanak. Nekem két elemiről van bizonyítványom, utána is jártam még, pár napot itt is, ott is, ahol megfordultunk. Ez még azóta sem változott sokat, így tehát a fiatal, aki mutatványos családban nő fel, más szakmát nem tud tanulni. Nincs módja rá. Ám annál inkább ért ahhoz, amiben pólyás kora óta benne él. Ezért is nem hal ki ez a szakma.

Egy lánya és egy fia van, már mindkettő önálló. A fia is csak négy általánost végzett. De most építtette a falu egyik legmutatósabb családi házát. Az ifjabb és az idősebb Gengela mutatványos vállalkozása egyébként továbbra is közös, együtt járnak mindenhová; az ifjabb üzemelteti a motoros lánckörhintát, továbbá a nemrég 60 ezer forintért vásárolt guruló céllövészetet, amely egyúttal lakókocsi is. Gengela József unokája ebben született — Kecel és Kiskőrös között. Az idősebb Gengela most már megelégszik a gyermekkörhinta működtetésével.

■ ■ ■ ■

Apja, aki annak idején jobban megtanult szerbül, mint magyarul, bejárta az egész Balkánt, még Albániában is „turnézott”. Gengela Józsefnek 1921 után erre már nem volt módja, így inkább a Dunántúl falvait járta. Megfordult minden megyében és sok száz faluban. A felszabadulás utáni időszakban inkább csak a Duna-Tisza közén állítják fel hintáikat. A mutatványos „betéve” tudja, melyik faluban mikor van a búcsú, mikor vannak a vásárok, vagy egyéb ünnepi alkalmak, amikor keletje van a hintának, a céllövészetnek. Szezonjuk húsvéttól, vagy — ha az van előbb — április 4-től november elejéig tart. Ez idő alatt a felszereléssel vándorolnak egyik helyről a másikra, s csak pár napra ugranak haza, megnézni, rendben van-e ház, s megtudni, mi van az otthonmaradottakkal.

Útvonaluk, menetrendjük hosszú évek óta állandó. Minden május elsejét Kalocsán töltik, augusztus 20-át Kerekegyházán, szeptember első vasárnapját pedig Pusztaszeren, a honfoglalási emlékműnél.

■ ■ ■ ■

Meg lehet élni ebből a szakmából?

— Panaszkodásra éppen nincs ok. Ezt a házat keresetemből vettem, másikat a feleségem örökölte. De mindig mértékletesen éltünk. Vendéglőbe nem járunk, mi magunk főzünk, ha úton vagyunk. Régen faszénnel mostanában már gázzal. Inni egy kortyot sem szabad. Ám ha olykor nagy is a bevétel, a rezsi sem kicsi, a hinták felállítása három napot is igénybe vesz, amíg régen egy nap is elegendő volt; a körzeti villanyszerelő ráköt bennünket a hálózatra és sokszoros üzembiztonságra van szükség, a legkisebb csavarnak is helyén kell állnia. Mert még így is bekövetkezhet a baj… Tizenöt évvel ezelőtt történt meg, hogy Felsőszentivánon a hajóhintámba beszállt egy tizennégy éves fiú, a nagybátyjával. A fiú már az első átfordulásnál kiesett, s rögtön szörnyethalt. Kiderült hogy ittas volt a szerencsétlen, de ez nem látszott rajta előtte.

Gengela József egy-egy szezon után 20—25 ezer forinttal tér haza, ez „tiszta haszon”… De közbe nem egyszer előfordul hogy kölcsön kell kérnie. Meg aztán a mutatványosok között is van hierarchia. Egy-egy nagyobb búcsún öten is megjelennek, s az boldogul, aki a jobb helyet kapja. A ilyen aztán fejlesztheti a iparát, kiegészítheti felszerelését hernyókörhintával, óriáskerékkel, keringő körhintával, ezek mégnagyobb vonzóerőt gyakorolnak.

Mert a mutatványosság varázsa mit sem halványult korunkban!

■ ■ ■ ■

A körhintás szakmája annyiban hasonlít a mezőgazdaságéhoz, hogy a tél itt is a karbantartás, a felújítás, no meg a pihenés időszaka. Gengela József ilyenkor újra festi a gyermekkörhinta mesebeli lovacskáit.

De álmában a lovacskák csillagfényes körpályáikon vágtatnak tovább a kintorna mélabús melódiájára …

Hatvani Dániel