Petőfi Népe – 1960-03-06 / 56. szám
Öten az asztal körül
Nagy munkában találom az öt tagból álló, kis, négyszögletes asztal körül ülő társaságot. Látszik, ez az összeráncolt homlokokon, a töprengő arcokon. Egymás mellett ülnek: Nagy András, a Hercegszántói Lenin Termelőszövetkezet elnöke, Likár István agronómus, Mitos József elnökhelyettes, s a vezetőségnek még két tagja, Filákovics István és Horváth István.
950 hold kukorica
Éppen Likár István magyaráz a többieknek.
— Kilencszázötven holdon vetünk az idén kukoricát.
— Kétszázötven sertést állítottunk be hizlalásra, ezeket a nyáron átadjuk. Szeptemberben újabb négyszázat szándékozunk leszerződni. Figyelembe szükséges venni azt is, hogy jövőre még többet akarunk hizlalni. Időben kell tehát tartalékról gondoskodni.
Közös állatállomány — saját erőből
Azt mondani sem kell, hogy a sertéseket úgy adták össze a tagok és mint az elnök tájékoztatásából kiderül, az állattenyésztést számottevően akarják növelni.
Saját erőből létrehozunk egy 50 darabból álló szarvasmarhaállományt. Hatvankét hízómarhát adunk át az államnak ez évben, tervezzük egy 30 darabból álló tenyészkoca-állomány beállítását. 100 anyajuhot veszünk.
Filákovics István megemlíti:
— Nemrég írtak róla, hogy a járás két termelőszövetkezetében, a háztájiban megszüntették a szarvasmarha-állományt. Mi is hasonlót tervezünk. Én magam is kiszámítottam, hogy sokkal rosszabbul járok, ha a tehén a háztájiban van, mert egy családtagot leköt, azonkívül a takarmányozása is drága, míg a közösben kisebb költséggel könnyebben, jobban meg lehet oldani a takarmányozást és a gondozást. Én mind a két tehenemet beadtam.
Pénzt adnak össze
Nagy András közbeszól:
— Én meg a tehenemet és a borjúját hoztam be.
A sok okos, hasznos elgondolást már csak röviden írhatom meg, mert akár egy oldal is betelne vele. Tehergépkocsit, zetort akarnak vásárolni, saját erőből építkeznek. Többek között sertéshizlaldákat, szabadtartásos tehénistállót, stb.
— Miből veszik a gépeket? — kíváncsiskodom.
— Pénzt adunk össze — vágja rá az elnök.
— A magam részéről ötezer forintot ajánlok fel — mondja Mitos József.
Nem tartom fel tovább a kis csoportot, búcsúzom. Amint az ajtóból visszanézek, látom, hogy a töprengő arcok ismét közelebb hajolnak.
K. S.