A legkurucabb labanc: Habsburg József (1872-1962)

Habsburg-Lotaringiai József Ágost Viktor Kelemen Mária (1872-1962), röviden József főherceg volt majdnem-király, majdnem-nádor, majdnem-államfő, majdnem-kormányfő. A sok majdnemből nem lett semmi. Csak az 1918-as forradalom kezdetén és annak 1919-es bukása után játszott jelentősebb politikai szerepet pár hétig. Pedig volt benne „potenciál”. Ő volt a legnépszerűbb és legmagyarabbnak tartott Habsburg, az első világháború hőse, a legelső vitéz. Hosszú ideig elnökölt a Magyar Tudományos Akadémián, noha komolyabb tudományos munkásságot nem fejtett ki. Végül lesüllyedt a nyilasokig, és velük együtt menekült el az országból.

II. Lipót rövid ideig uralkodott, viszont igen sok gyermeket nemzett. Többek között József nádort, aki fél évszázadig működött igen áldásosan Magyarország nádoraként. Ő alapította a Habsburg-ház magyar ágát. Unokáját, József főherceget magyar nyelven, magyar tanítók, magyar identitásban nevelték, és ő ezzel egész életében lelkesen azonosult. A család számos birtokkal és kastéllyal rendelkezett, de az alcsúti volt a bázis, az otthon. Itt született József Ágost, az alcsúti kastély hatalmas parkjában játszott a parasztgyerekekkel. Itt adtak nyolcéves korában fegyvert a kezébe. Gyerekkorától szenvedélyes vadász volt. Már gyerekkorában egyedül járta a vadont esőben, fagyban. Szívós, tűrőképes, bátor katonának nevelték. Apja, József Károly Lajos főherceg is az volt, a magyar hadsereg főparancsnoka. Ahogy a nagybátyja a nagypapája örökébe lépett nádorként, úgy lépett volna József főherceg apja örökébe a magyar hadsereg főparancsnokaként. Így volt ez kitalálva, de nem egészen így lett.

Mindenesetre 18 éves korában az ifjú főherceg belépett a hadseregbe. Ragaszkodott hozzá, hogy ne a közös, hanem a magyar hadsereg kötelékében szolgáljon. Villámgyorsan haladt fölfelé a ranglétrán, nyilván nem függetlenül a származásától. Harmincéves korában már őrnagy, harmincöt éves korában már tábornok és hadosztályparancsnok. Közben jogi tanulmányokat folytatott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen. Mindenféle kitüntetést kapott, az Aranygyapjas-rend, a Fekete Sas-rend lovagjává ütötték, és a Katonai Mária Terézia-rend parancsnoki címével is megtisztelték. A bajor Szent Hubert érdemrendet a rossz nyelvek szerint azért kapta, mert elvette a nem túl szép és nem túl karcsú Auguszta hercegnőt, Ferenc József unokáját.

Altábornagyként majd vezérezredesként végigharcolta az első világháborút, és ekkor emelkedett az ország legnépszerűbb férfiúi közé. Hadosztály- és hadtestparancsnokként harcolt Szerbiában, Galíciában, a Kárpátokban és a sok-sok véres isonzói csatában.

A legsikeresebb és legnépszerűbb parancsnokok közé tartozott. Közelről követte az eseményeket és mérte fel a körülményeket. Járta a lövészárkokat, közvetlenül kommunikált a honvédekkel. Kétszer könnyebben meg is sebesült. Közvetlen stílusa, személyes bátorsága, a beosztottaival szembeni felelős magatartása miatt általános megbecsülésnek örvendett. Rengeteg kitüntetést kapott, és a lapok sűrűn írtak a főherceg és csapatai hősies helytállásáról, és arról is, hogy Auguszta főhercegné milyen odaadóan ápolja a sérült katonák testét, lelkét.

József főherceg nevéhez fűződik az 1916. június 29-én a doberdói fennsíkon végrehajtott szörnyű gáztámadás, amely 5-6 ezer halálos áldozatot követelt. A harci gázok bevetését a hadi jog szigorúan tiltotta, mindazonáltal mindkét oldalon éltek vele. József főherceg visszaemlékezéseiben így mentegetőzött:

„Megértettek vagy meg fognak-e valaha érteni engem, hogy mit akartam az eszközök legborzasztóbbikával, legszörnyűségesebbikével elérni??? Be fogják-e látni, hogy kétségbeesésemben nyúltam ehhez, hogy annyit és oly borzasztóan meggyötört, halálosan megsanyargatott szeretett véreimet, hű bajtársaimat és hőseimet valamiképpen az újabb gyötrelmektől, véres pusztulástól legalább egy időre megóvjam.”

A főherceg részletes naplófeljegyzésekben rögzítette világháborús tevékenységét. Ennek alapján írta meg és publikálta 1926 és 1934 között emlékiratait A világháború, amilyennek én láttam címmel, hét kötetben. Az akadémiai székfoglalóját is azzal intézte el 1921-ben, hogy részleteket olvasott fel a naplójából. Például ezt az Uzsoki-hágón való átkelésről:

„Egy pokróczba begöngyölöm magamat és ledőlök a szénára. E veszélyes nagy vállalkozásra Istennek ajánlva mindnyájunkat, az ős bükkös csendes susogása mellett hamar mély álomba szenderültem. Zúgva orgonázik, nyikorogva siránkozik az erdő és dülöngélve tombol a vihar; a fák koronáit csavarja, ide-oda rángatja, míg a holdnak sugarai kétségbeesetten egyik törzsről a másikra ugrálnak, mintha oltalmat keresnének a vadul hadakozó szélvész ellen. Hosszú, nehéz felhősorok, akár csak megvert hadseregek, rohannak az égen tova, és ha fölénk érnek és nagyon sötét lesz, akkor hó száll arczomra és mind jobban csípi. Valaki mégis csak tüzet rakatott. A lángok vadul lobogva majd leborulnak, majd magasra csapnak, a vihartól veretve. ‘Fiúk! az Isten áldjon meg jóakaratotokért, de hagyjátok a tüzet kialudni, mert nem tudjuk, hogy honnét les bennünket a muszka.’ Vastag hóréteg fekszik rajtam, lerázom s megpróbálok újra elaludni, hisz még csak egy óra van; de vizes, hideg lábaim határozottan tiltakoznak e szándék ellen.”

Volt érzéke az íráshoz, vadásztörténeteket, útleírásokat is publikált.

Első politikai ütközetét 1916-ban vesztette el, amikor Ferenc József meghalt, és IV. Károlyt megkoronázták. Előírás szerint a nádornak, akadályoztatása esetén a nádorhelyettesnek kellett a király fejére tenni a koronát. A kiegyezés óta azonban nem volt nádor, sem helyettes. A kormánytábor Tisza István miniszterelnököt kívánta nádorhelyettesnek minősíteni, az ellenzék pedig József főherceget. A kormánytöbbség döntött a kérdésben, József főherceg pedig jól összeveszett Tiszával, nem is ment el a koronázásra, inkább a csapataival maradt. Az Est így érvelt a főherceg ellen:

„És hiba történt József főherceg személyével szemben is, akiért, különösen a háborúban tapasztaltak óta, minden magyar ember rajong és akit határtalan hódolattal és szeretettel övez körül az egész nemzet. Az ő személyét nem szabad taktikai célokra felhasználni. És hiba történt, hogy a népképviselet demokratikus szellemű kiterjesztésének idején parlamenti vezérek a nemzet választottjául nem a népképviselet köréből való férfiút akarnak a koronázáshoz elküldeni, hanem az uralkodócsalád egy tagját, egy főherceget, aki mellesleg megjegyezve aktív katona is, óhajtanak ezzel a tisztséggel megbízni. Ez nem demokratikus és közjogunk szellemével sem egyezik.”

Andrássy Gyula viszont – többek között – arra hivatkozott, hogy amikor a koalíciós kormány regnálása idején felmerült a nádori tisztség visszaállításának a lehetősége, maga ­Wekerle miniszterelnök szögezte le, hogy József főhercegnek kell lennie a nádornak.

Amikor a világháború végén a monarchia összeomlóban volt, IV. ­Károly a Magyarországon legkedveltebb Habsburgot, József főherceget bízta meg homo regiusként, a király teljhatalmú megbízottjaként azzal, hogy kiutat keressen a válságból. A főherceg (és a király) mindent megpróbált, hogy ne Károlyi Mihály legyen a megoldás. Az egyik változat az volt, hogy a főherceg lesz a miniszterelnök, és az ő kormányába lép be Károlyi. A fővárosban egyre nőtt a feszültség. Egyre nagyobb és hevesebb tömegdemonstrációk zajlottak. Károlyi és József főherceg együtt tárgyalt Bécsben a királlyal. A tárgyalások nem vezettek eredményre. 1918. október 27-én hatalmas tömeg várta a pályaudvaron a Bécsből hazaérkezőket. Károlyit óriási lelkesedéssel üdvözölte és az ország élére követelte a tömeg, a főherceget és feleségét pedig a hátsó bejáraton lopták ki a pályaudvarról. Másnap a Várba, a főherceg Szent György téri palotájához igyekvő tömeget halálos áldozatokat is követelő sortűzzel oszlatták szét a Lánchídnál. A főherceg még ekkor is megpróbálkozik Károlyi megkerülésével, és – a király hozzájárulásával – Hadik Jánost nevezi ki miniszterelnöknek.

A Hadik-kormány megalakítására azonban már nem volt esély. Október 30-31-én a felfegyverzett munkások és katonák elfoglalják a főváros legfontosabb középületeit, a katonai parancsnokságot, a stratégiai pontokat, és kiszabadítják a politikai foglyokat.

Ekkor a főhercegnek és a királynak már nincs mozgástere. A főherceg a király hozzájárulásával kinevezi Károlyit miniszterelnöknek, és az eskütétel után így üdvözli az új kormányt:

„Uraim! Ezen magasztos pillanatban, amidőn imádott szent hazánk hajnala pirkad, magyar szívem egész melegével üdvözlöm Önöket, akik hivatva vannak egy új korszakba, boldogabb jövőre vezetni az évszázadokon át sokat szenvedett nemzetet. Négy év küzdelmének véres förgetegében láttam e népet hű kötelességgel, bámulatos önzetlenséggel, még nem látott hősiességgel. Ez bizonyítja azt, hogy egy szebb, boldogabb, dicsőbb jövőre kell, hogy ébredjen. Most, amidőn küldetésem befejeztem, lelkem mélyéből kérem Önöket, hogy a nemzetet, a népet elégedetten, jólétben láthassam. Nagy feladatukban pedig a Mindenható segítse és vezesse Önöket útjukon és szívem legforróbb üdvkivánata kísérje minden lépésüket.”

A főherceg a Nemzeti Tanács elé járult és fiával együtt hűségesküt tett: „Én, Habsburg József, becsületemre fogadom, hogy a Nemzeti Tanács rendelkezéseinek magamat feltétlenül alávetem és minden intézkedését megfogadom…”

November 13-án a király lemond a magyarországi államügyek vitelében való részvételről, és kinyilatkoztatja, hogy elismeri azt az államformát, amelyet az ország választ. November 16-án kihirdetik a népköztársaságot. A két időpont, 13-a és 16-a között József főherceg királyi helytartóként kvázi államfői szerepet tölt be. A Károlyi-kormány altábornagytól fölfelé minden tábornokot nyugdíjazott, így József főherceget is.

A Tanácsköztársaság kikiáltása után a főherceg az országban marad. Néhány napig a Bakonyban bujkál, aztán alcsúti kastélyába vonul vissza, polgári nevet vesz föl. Először a Habsburg Józsefet, aztán Alcsúti (vagy Alcsúthi) Józsefként kíván szerepelni. Március végén Keszthelyen elfogják és június elejéig fogva tartják a főherceg fiát és annak tanítóját. Azzal gyanúsítják őket, hogy el akartak szökni az országból. A Szent György téri palotában a Vörös Őrség rendezkedik be. A lapokban hírek jelennek meg arról, mekkora értékeket találtak és foglaltak le a főherceg kastélyaiban és a Hitelbanknál bérelt széfjében.

Az alcsúti direktórium a főherceget és családját gyakorlatilag házi őrizetben tartja, a kastély berendezéseit lefoglalja, és a főherceget munkára fogja. Favágó lesz, parkja legszebb fáit vágatják ki vele. A kastély három helyiségét használhatja a család, az épületet gyermekszanatóriummá tervezik átalakítani.

Augusztus 6-án Friedrich István megjelent Alcsúton, és felkérte a főherceget, hogy kormányzóként álljon az ország élére. Friedrich vezette azt a Fehérház Bajtársai Egyesület nevű csoportot, amely a Forradalmi Kormányzótanácsot felváltó, a diktatúra intézményeit lebontó, de az antant hatalmak által el nem ismert és nem is támogatott szociáldemokrata Peidl-kormány ellen román csapatok támogatásával államcsínyt hajtott végre. József főherceg kormányzónak nyilvánította magát, kinevezte Friedrichet miniszterelnöknek, Horthy Miklóst pedig a magyar haderő fővezérének.

Két hétig maradhatott kormányzó. Augusztus 23-án átadják neki ­Georges Clemanceau francia miniszterelnök sürgönyét, miszerint: „A kormányzó, József főherceg abból a családból származik, mely a háború rettenetességeiben súlyosan vétkes. Egy ilyen Habsburgnak védelme alatt vezetett választások tisztaságát senki sem fogja elhinni. Ennél fogva az ötös tanács megköveteli, hogy a kormányzó és a kormány mondjanak le.” A főherceg és a kormány lemond.

József támogatja Horthy Miklós kormányzóvá választását. Horthy a vitézi rendet megalapítva a főherceget avatja elsőként vitézzé 1921-ben.

1922-ben, IV. Károly halála után a főherceg trónkövetelőnek jelentkezett. Horthy természetesen a legkevésbé sem támogatta a törekvéseit, és semmilyen realitása nem volt annak, hogy Magyarországnak újra királya, Habsburg királya legyen, de mindenesetre a főherceg jól összeveszett az özvegy Zita királynéval és a Habsburgok nagy többségével, akik Ottó igényét ismerték el a magyar trónra.

A Horthy-korszakban a társasági élet krémjének a krémjében csillog. Mindenféle társadalmi, kulturális esemény fényét emelik megjelenésükkel. A főherceg számos egyesület és rendezvény fővédnöke, Auguszta főhercegasszony pedig társadalmi állásához illően kiveszi a részét a jótékonysági akciókból.

1927-ben a főherceg főrendűként automatikusan tagja lesz az újjáalakult felsőháznak, 1935-től pedig betölti a Magyar Tudományos Akadémia elnöki tisztét.

A német orientáció híve. Következetesen támogatja a német megszállás alatt működő, a zsidóság deportálását végrehajtó Sztójay-kormányt.

A Szálasi-puccs után ő adja ki a felhívást a felsőház képviselői számára, hogy alakítsák meg a Szálasit támogató Nemzeti Szövetséget.

1944 november 5-én a rádióban felhívást intézett a magyar honvédséghez:

„Mint az első világháború egyik parancsnoka szólok Hozzátok. Az én parancsnokságom alatt harcoltak apáitok csodálatraméltó hősiességgel és mindig teljesítették kötelességüket, még a látszólag képtelen helyzetekben is. Atyáitok hősök voltak, akik felemelt fejjel állták a szenvedéseket, 1914-ben és 1915-ben a duklai szorosnál az oroszok túlerővel támadtak és a harc ide-oda hullámzott. Kitartásukkal mégis megtörték az ellenség erejét úgy, hogy végül is Gorlicénál döntő vereséget szenvedtek. Most figyelemmel kisérem, meghatva küzdelmeteket és áldozatkészségteket. Egy évig állták az orosz és román támadást a Kárpátok bércein Erdélyben apáitok a nagy német szövetséges oldalán. És végül is kitartásuk győzött, forradalom tört ki az ellenség soraiban, és az orosz hadsereg békét kért. Honvédek, bajtársak, családotok és hazátok sorsa azon múlik, hogy harcoltak a döntő ütközetekben. Ha engedtek, minden elpusztul. Ha hősiesen megfeszítitek minden erőtöket, szebb jövő vár rátok és gyermekeitekre. Honvédek, hősök fiai, apátok hősiessége él bennetek is. Győzni fogtok nagy német szövetségesünk oldalán, mint apáitok is győztek. József apátok szeretettel üdvözöl benneteket, megingathatatlan hittel és szeretettel szivében irántatok. Kérem az Istent, szórja rátok áldását a győzelem felé vezető úton.” (Harc, 1944. november 18.)

Hát, végül is a fiúk tényleg úgy győztek a második világháborúban, mint apáik az elsőben…

1944 legvégén a főhercegi család elmenekül Magyarországról. Először az Egyesült Államokban próbálnak letelepedni, aztán Bajorországban kötnek ki, József nővérénél.

A főherceg itt békében, nyugalomban éli le hosszú élete utolsó szakaszát. A sok díjnyertes trófea után itt, sógora hatalmas erdeiben meglövi ezredik szarvasbikáját. Kilencvenedik születésnapja előtt egy hónappal egy vadászat során szívrohamban hal meg.

A magyarországi sajtóban még minuszos hír sem jelenik meg a haláláról, csupán a Magyar Nemzet közöl három héttel később elmarasztaló írást az életéről.

A rendszerváltás után hozták haza és helyezték el a nádori kriptában földi maradványait.