Sodródás a győzelembe

Jó kormányzás után bukott a szocialista-liberális kormány 1998-ban, rossz kormányzás után győzött 2006-ban. Ez volt az első és mindmáig az utolsó eset, hogy kormány többé-kevésbé tisztességes választást élt túl. Pedig nem merte, nem tette, amiről tudta, hogy tenni kell. Sodródott.

A Medgyessy-kormány megalakulása után három héttel kiderült, hogy a kormányfő a rendszerváltás előtt a Pénzügyminisztériumban titkos kémelhárítóként tevékenykedett. Felajánlotta a lemondását, ha nem bírja az SZDSZ bizalmát. Nem bírta. Mégsem mondott le, mivel az MSZP mellé állt. Ekkor már Medgyessy alternatívája nem egy másik kormányfő volt, hanem a koalíció bukása. Az SZDSZ visszakozott azzal a feltétellel, hogy az MSZP hozzájárul az ügynökakták teljes nyilvánosságához. Hozzájárult, aztán szabotált.

A szabad demokrata Mécs Imre vezetésével vizsgálóbizottságot hoztak létre, mely kétes megalapozottsággal, jogosulatlanul hozott nyilvánosságra neveket, s működése botrányba fulladt. Az ügynökakták nyilvánossá tételéről szóló törvényt az MSZP és a Fidesz közösen szabotálta el. Kövér László hazaárulásnak minősítette az akkori titkosszolgálatokra nézve szerinte katasztrofális következményekkel fenyegető törvénytervezetet, a pártja pedig azzal tagadta meg a támogatását, hogy az érintettek kötelező kivonását is követelte a közéletből, miközben kitartott ügynökként lebukott káderei, a kaposvári polgármester és a Magyar Rádió elnöke mellett. Gyurcsány tüntetőleg keblére ölelte a besúgó tevékenységét hamis sztorival mentegető világhírű filmrendezőt, Szabó Istvánt. Az ellenzék köreiben a szintén leleplezett Vikidál Gyulát ölelgették.

Az Orbán-kormány idején az ellenzék által kezdeményezett valamennyi vizsgálóbizottság felállítását megakadályozták. A helyzet javult, de nem sokat. A 2005 őszéig kezdeményezett 27 vizsgálóbizottságból 15 megalakítását hagyta jóvá a parlament. Kettő létre sem jött, a további 13-ból kettőnek a jelentése készült el, és az egyiket fogadta el a Tisztelt Ház. Szimbolikus módon ugyanazon a napon szüntette be tevékenységét eredménytelenül az Orbán-család és a Gyurcsány Ferenc üzleti ügyeivel foglalkozó bizottság. Az Országgyűlés azóta sem hozta meg a vizsgálóbizottságok alkotmányos működését garantáló törvényt, amelyre az Alkotmánybíróság 2003-ban kötelezte.

Kulcsár Attila, a K&H Equities vezető brókere törvényes módon nyilvánvalóan elérhetetlen hozamokat ígérve, jogosulatlanul forgatta, lényegében elsikkasztotta ügyfeleinek, köztük állami cégeknek és önkormányzatoknak a pénzét 1998 és 2003 között, túlnyomórészt az első Orbán-kormány alatt, de kedvezményezett ügyfelei között voltak bőven akkori ellenzékiek is. A Fidesz által kezdeményezett vizsgálóbizottság csak az Orbán-kormány utáni eseteket vizsgálta volna, az MSZP viszont nem csupán kiegészítette, hanem felrúgta a vizsgálóbizottság tematikáját azzal, hogy az Orbán-kormány alatti ügyeket vetette előre. Ezzel meg is pecsételte a bizottság sorsát. Az ügyészség szisztematikusan kizárta a rendőrséget a kulcsemberek kihallgatásából. Az ellenzékre nézve kedvezőtlen vallomást tevő Rejtő E. Tibort kivették a rendőrség hatóköréből. Kulcsárt is elzárták a rendőrség nyomozói elől. Őt az ügyészségen kényeztették, és bohózatba illő kihallgatások során adták a szájába a kormánypárti tényezőkre összpontosított nyilatkozatait, amelyek azonnal elkerültek az ellenzéki médiához, ahol felturbózták őket. Végül egyetlen számottevő közéleti szereplőt sem vontak felelősségre. A végső, feltűnően enyhe jogerős ítélet Kulcsár Attila ügyében 2017-ben született meg.

Újra hetente ülésezett a T. Ház, de csak kéthetente volt szavazás és interpelláció. A háromhetes ülésrendet alkotmányellenesen bevezető Fidesz nevében Rogán Antal tiltakozott, hogy ez nem is igazi egyhetes ülésrend.

Lecserélték az ÁPV Rt., a Magyar Posta Rt., a Malév Rt., az MFB Rt, a Konzumbank Rt., az Eximbank Rt., a Mehib Rt., a Nemzeti Autópálya Rt., az MVM Rt., az Antenna Hungária Rt., a Paksi Atomerőmű Rt., a Bábolna Rt., a Dunaferr Rt. és a Szerencsejáték Rt. menedzsmentjét. Lengyel László szerint Medgyessy „olyan személyeket nevezett, neveztetett ki bankok és vállalatok élére, akik nem állják ki az üvegzseb próbáját. Szocialista Simicskák, Wermerek, basák és bégek foglalnak el fontos posztokat. Ezzel a kormány elveszítette az erkölcsi jogát és tartását, hogy a fideszes Simicskák ellen igazán lépjen.” Ehhez még hozzájött Gyurcsány meggazdagodásának és cégeinek története, valamint a kivizsgálatlanul maradt Gresham-ügy, melynek az volt a lényege, hogy Medgyessy cége sikerdíjat kapott azért, hogy meggyőzze a Gresham-beruházás támogatásáról azokat az önkormányzati képviselőket, akik azt már amúgy is támogatták, csak voksuk ellentételezésre várhattak.

A miniszterelnök és az uniós pénzek elosztásáért felelős államtitkár gyermekei lobbicéget hoztak létre, melyek jelentős összegű megbízásokat kaptak olyan cégektől, amelyek lehetőségeit nagymértékben befolyásolták kormányzati döntések.

Nem próbálták meg elmozdítani hivatali idejük lejárta előtt az Orbán-kormány által kulcspozíciókba kinevezett embereket, akik pedig jelentősen befolyásolták az események menetét. Polt Péter maradt a legfőbb ügyész 2006-ig, Járai Zsigmond a Nemzeti Bank elnöke 2007-ig. Kondor Katalin is kitöltötte hivatali idejét a közrádió élén.

Az elszámoltatás ígérete hamvába holt. Keller László közpénzügyi államtitkár falakba ütközött, a legjobban alátámasztott feljelentései is elakadtak, legtöbbször az ügyészségen. Keller utalt rá, hogy a szemben álló politikai felek között háttéralku köttethetett az elszámoltatás kisiklatására.

Korántsem olyan mértékben, mint az előző ciklusban, de ekkor is kampányoltak a kormánypártok közpénzből.

„Ezen a meccsen fair play díjat nem osztanak. Nem érdekelnek az etikai és választási kódexek…, a végén majd megbeszéljük, hogy mennyi a bírság.”

Így oktatta Tóbiás József pártigazgató az MSZP aktivistáit az EP-választások előtt.

„…szombaton és vasárnap a talpon maradt összes kerületben az én hangomon megy a szavazásra való felhívás, amiért majd engem elmarasztal az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek, oszt jó napot” – tájékoztatta a pártaktivistákat Tóbiás legjobb tanítványa, Orbán Viktor 2006-ban, az országgyűlési választások második fordulója előtt.

A pártok már rég felrúgták azt az elvet, hogy az államfőt lehetőleg a kormánypártok és az ellenzék egyetértésével kell megválasztani. 2005-ben az MSZP a saját koalíciós partnerével sem kívánt megegyezni, és nem is lett meg a többsége jelöltjének megválasztásához. Így lett Fidesz által támogatott elnöke az országnak Sólyom László személyében, akit viszont az ellenzék alkotmányellenesen, a szavazás titkosságát kijátszva választatott meg, megalázó procedúra során.

Ahogy az előző ciklusban az apró MIÉP-frakció, most az apró MDF-frakció követelte magának az ellenzéknek járó helyek felét a köztelevízió kuratóriumi elnökségében. Az ellenzék fő erejét éppúgy kirekesztették ebből a kuratóriumból, mint az előző ciklusban. Akkor azonban valamennyi közmédium kuratóriuma csonka volt, most csak ez az egy. A Duna Televízió élére hosszú nyűglődés után olyan elnököt sikerült kétharmados többséggel megválasztani, aki az összes ellenzéki kurátor és a kormánypárti kurátorok felének a bizalmát bírta. Kondor megbízatásának lejárta után ugyan megválasztották az ellenzéknek megfelelő elnököt Such György személyében, de a civilekkel kiegészült teljes kuratórium nem fogadta őt el. Kondor nevezte ki ügyvezetőként a saját utódját, mire a kuratórium elnöke is kinevezett egyet. Az ügyészség mindkét kinevezést törvénytelennek minősítette, és a törvénytelenül kinevezettek a következő ciklusig együtt vezették a Magyar Rádiót. Amikor Kondor embere ki akart rúgni néhány Fidesz-közeli rádióst, Orbán Viktor magához rendelte őt és visszavonatta vele a döntéseit.

A Medgyessy-kormány száznapos program keretében teljesítette leghangsúlyosabb választási ígéreteit: 50 százalékos béremelést kapott 600 ezer közalkalmazott, egyszeri juttatást minden nyugdíjas. Adómentes lett a minimálbér, megemelt minimálbért kaptak a diplomások, 20 százalékkal emelték a családi pótlékot, és bevezették az iskolakezdés előtti dupla pótlékot. Mindezt akkor, amikor kiderült, hogy a gazdaság sokkal rosszabb állapotban van, mint azt a választások előtt tudni lehetett. A Fidesz megszavazta a száznapos programot, és annál sokkal többet is követelt.

Medgyessy és Gyurcsány Járai Zsigmond jegybankelnöktől követelte az alapkamatnak és a forint árfolyamának a leszállítását a gazdaság felpörgetése végett.

Orbán kiállt Járai mellett és leszögezte: „a gyengébb forint gyengébb államot jelent, és gyenge forintot csak gyenge emberek akarnak”.

Az életszínvonal emelkedése egy ideig magasan tartotta a kormány népszerűségét, és a kormánypártok fölényesen meg is nyerték az önkormányzati választásokat 2002 őszén. Ez a hatás azonban idővel elenyészett.

Medgyessy nem bizonyult hatékony kormányfőnek, és pótcselekvésként egészen bizarr javaslatokkal állt elő. Korporatív Szociális és Gazdasági Tanácsot állított volna fel a szakszervezetek, a munkaadók, a civilek képviselőiből, amely a kormányra nézve kötelező határozatokat hozhatott volna. Másik ötlete az volt, hogy valamennyi parlamenti párt közös listán induljon az első Európai Parlamenti választásokon, demonstrálandó egységes kiállásunkat az Európai Unió mellett. Ez természetesen nem történhetett meg, és az EP-választásokat 2004 júniusában a kormánypártok el is vesztették. Az ellenzék több mint tíz százalékkal előzte meg őket. Bauer Tamás ekkor figyelmeztetett arra, hogy 53 százalékkal az ellenzék éppúgy kétharmados többséghez juthat, mint az MSZP-SZDSZ koalíció 1994-ben, és akkor fölforgatják az egész alkotmányos rendet, hiszen ez is a céljuk.

A koalíciós pártokban egyre többen vélekedtek úgy, hogy Medgyessyvel csak megbukni lehet. A kormányfő az EP-választások után kiprovokálta az erőpróbát. A párton belül vetélytársává emelkedő Gyurcsány sportminiszter a leváltását megelőzendő lemondott, a kormányfő pedig menesztette volna az SZDSZ-szel való konzultációt mellőzve a szabad demokrata gazdasági minisztert, Csillag Istvánt. Az SZDSZ megvonta a kormányfőtől a bizalmat, és az MSZP sem állt ki mellette. Az MSZP vezető testületei majdnem egyhangúlag Kiss Pétert jelölték kormányfőnek, Gyurcsány azonban lehengerlő kampánnyal maga mellé állította a párttagok többségét, és a küldöttgyűlésen a küldöttek majdnem háromnegyede őt támogatta.

A Fidesz rákapcsolódott a kommunista Munkáspárt és a Magyarok Világszövetségének népszavazási kezdeményezéseire. Az előbbi a kórházak privatizációja ellen, az utóbbi a külhoni magyarok kettős állampolgársága érdekében lépett fel. A Fidesz mindkét ügyben szembefordult korábbi álláspontjával.

Az első korházprivatizációs törvényjavaslatot az Orbán-kormány idején terjesztették be, és az első kórházprivatizációt is fideszes önkormányzat kezdeményezte Körmenden. A külhoni magyarok számára a magyar állampolgárságot az Orbán-kormány tagadta meg 2000-ben, amikor ennek érdekében nagy aláírásgyűjtési kampány folyt, elsősorban Erdélyben. Martonyi János úgy nyilatkozott, hogy

„a kettős állampolgárság automatikus kiterjesztése súlyos politikai veszélyeket jelentene, és jogilag is megvalósíthatatlan”.

Érvényesség híján mindkét kérdés elbukott. A kettős állampolgárságra 1,5 millió választópolgár mondott igent, 1,4 millió nemet, 6 millió semmit.

A Fidesz legfőbb kampányüzenete 2006-ban az volt, hogy „rosszabbul élünk, mint négy éve”. Minden adat ennek ellenkezőjét igazolta. A miniszterelnöki vitában Gyurcsány le is hengerelte ezekkel az adatokkal Orbánt.

Az ország legnagyobb problémája az volt, hogy a reáljövedelem, a fogyasztás sokkal nagyobb mértékben emelkedett, mint ahogy azt a gazdaság teljesítménye megengedte volna. Az államháztartás hiánya nagyra nőtt, amit különböző trükkökkel igyekeztek kisebbnek mutatni. Az MNB alelnöke hangos fideszes támogatással buktatta le a kormányt Brüsszelben, és a Fidesz politikusai nem győzték noszogatni az Európai Bizottság illetékes biztosát, hogy csapjon oda a magyar kormánynak.

A kormány a választások előtt egyszerűen nem hozta nyilvánosságra az esedékes államháztartási adatokat, amelyekből kiderült, hogy a tervezett deficit 60 százalékát már az év első három hónapjában összehozták. A pénzügyi egyensúlyt tovább rontották azzal, hogy 5 százalékkal csökkentették az áfát, és még árkommandókat is szerveztek, hogy ellenőrizzék: az eladók tényleg csökkentik az árakat.

A Fidesz aláírásokat gyűjtött a 14. havi nyugdíj érdekében, autóvásárlási támogatást ígért és hatalmas fővárosi fejlesztéseket, Budapest Minisztériummal.

Februárban a SYMA csarnokban óriáskivetítőkkel, plazmatévével, füstgépekkel, fantasztikus felhajtással bemutatta a kormány az Új Magyarország programot, a településekig lebontva, hogy konkrétan hol mit fognak felépíteni, fejleszteni a nép örömére uniós pénzekből. Ez blöff volt, hiszen az uniós pénzek osztogatásának még a pályázati rendszerét, a döntéshozatali mechanizmusát sem dolgozták ki.

Ahogy fogyott a „költségvetési” hitelesség, úgy gyarapodott a politikai. Januárban, februárban még csekély Fidesz-előnyt mértek a közvéleménykutatók. Márciusban előzött az MSZP. A választások első fordulóját április 9-én, a másodikat 23-án tartották. A részvétel magasabb volt, mint 1998-ban, de alacsonyabb, mint 2002-ben: az első fordulóban 67,8, a másodikban 64,4 százalékos.

Az Országgyűlésbe bejutott pártokon kívül csak a MIÉP-Jobbik közös listája ért el számottevő eredményt, 2,2 százalékot. Az utolsó pillanatban dőlt el, hogy az MDF is átlépte a parlamenti küszöböt, és így már a kormánykoalíció előnye sokkal kisebbnek tűnt. A Fidesz politikusai mindent megpróbáltak annak érdekében, hogy maguk mellé állítsák a pártszövetségből kiszakadt, önállósuló MDF-et, amelyet addig a jobboldal elárulásával vádoltak. Orbán felajánlotta a miniszterelnöki pozíciót Bod Péter Ákosnak, aki az MDF szigorú megszorításokat ígérő gazdasági programját kidolgozta.

Az egyéni jelöltek versenye azonban úgy állt, hogy az eredmény megfordítására igazából nem lehetett remény. Végül is a 176 választókerületből 98-at az MSZP, 3-at az SZDSZ, 6-ot az MSZP és az SZDSZ közös jelöltje nyert el. A Fidesznek 68 egyéni mandátum jutott. A Somogyért Egyesület színeiben nyert Gyenesei István, aki szintén a kormánykoalíciót erősítette.

A kormánykoalíciónak biztos többsége lett. Az MSZP-nek csupán négy mandátum hiányzott az abszolút többséghez.