Tud-e a gumipoloska-árnyékhadsereg szekértolás közben köpönyeget váltani?

Ha a poloskát őt magát nézzük (neve szégyen, neve átok: ezzé lett magyar poloskátok), és lehántjuk róla a rárakódott számtalan miegyebet, és nem kezdünk rögtön ruandázni (ahol egyébként csótány volt a poloska, ha már entomológiailag bonyolódunk, és fogunk is még), torgyánozni (aki termeszezett, keselyűzött, férgezett mégis egy kedves bohóc maradt), pláne hitlerezni, aki kedves bohóc legkevésbé sem maradt, de azért a tíz kefebajszos skálán ez a mostani Orbán minimum nyolcas, pontosabban nyolc Hitler-bajusz és két középmagas karlendítés, szóval, ha maradunk a poloskánál, és higgadtan értékeljük a retorikai teljesítményt, a szokatlanul kemény hang megütését ízeltlábúakkal szemben, akkor a következő megállapításokra juthatunk:

Ádegy először.

Tisztázandó, hogy szóban forgó poloskánk valódi poloska-e? És itt most akkor nem a rovartani résznél vagyunk, tehát nem az a kérdés, hogy ténylegesen a félfedelesszárnyúak rendjébe (Hemiptera) tartozó rovarról van-e szó, hanem hogy verbális poloskánk nem-e csak csali-e esetleg-e? Direkte provokációs szándékkal bedobott nyelvharcászati csel. Nyilván az.

Gumipoloska.

Mindezzel együtt a miniszterelnök szájából minden gumiállatot érdemes komolyan venni, amivel nem a Zelnökúr kistermetű szobakutyához asszociálása volna a cél dehumanizatíve, hanem tizenöt év kesernyés tapasztalatai alapján tudhatjuk, hogy ezek a nyelvi provokációk rendre működnek, tematizálnak, traumatizálnak és infantilizálnak, továbbá nagyon is tudatosan szokott épülni rájuk még egy s más, mondjuk lejáratókampány, minimum, de akár jogszabály, alkotmánymódosítás, és ez utóbbiakat tényleg indokolt volna ironajelző idézőjelek közé tenni, kurziválni, leszmájlizni, meglolozni.

Nagyon tudatosak, alaposak, előre kimértek, tudományos alapon konstruáltak szoktak lenni az ilyen indulatosnak tűnő odapoloskázások.

Ádkettő másodszor.

Nem ártana tudnunk, konkrétan milyen poloskáról van szó? Mert a közvetlenül kellemetlen, csípős, élősködős, vérszívó, tehát náculós beszédekhez leginkább alkalmas faj az ágyi, ám az meglehetősen ritka ma már, érzékelhető veszélyt a modern, higiénikus körülmények között élő magyarra nem nagyon jelent.

Mindenképpen életszerűbb a bencepoloska, miszerint mezei poloska: gyakori is, randa is, büdös is, ezért utálni igazán alkalmas, ráadásul szeret télire behúzódni a házakba, tehát kitakarítás céljára is megfelel. Viszont egyáltalán nem, vagy igen kevéssé kártékony, ami, lássuk be, nem szerencsés tulajdonság direkt gyűlöletkeltésre szánt rovar esetében.

Az ázsiai márványospoloska kártevés területén már kitesz magáért, megszúrja, kiszívja, megrohasztja a gyümülcsöket, paradicsomot, paprikát, és – micsoda mázli! – virtigli migráns, INVÁZIÓS faj, annyi van belőle, mint a nyű, az isten is Orbán-beszédbe teremtette. De van egy súlyos hibája: kínai a szerencsétlen. Hát, ezt csak meg kéne gondolni. Az irigyelt, őszintén csodált, naponta körbenyalt ázsiai szuperdiktatúrát nem kéne tán froclizni. Tudjuk, milyen sértődékenyek a kommunisták, és milyen érzékeny az akkugyárhelyzet is.

Na, de akkor a tökéletes megoldásnak tűnik a zöld vándorpoloska. Kártékony, tömeges, migráns, inváziós, és Afrikából jön, esküdt ellensége (ragadozója) a mélyen hívő imádkozó sáska. Etiópiaisága ugyan csak félsiker, mert lehetne ennél muszlimabb hátterű is, de bízzunk benne, hogy a megszólítani kívánt szavazók nem ennyire tájékozottak Kelet-Afrika vallási földrajzában.

Ádhárom harmadszor.

Zelnökúr poloskaügyi indulata érthető. Magam, mint ház- és kiskerttulajdonos mélyen át tudom érezni Zelnökúr mélyen átélt érzelmeit. Évek óta tartó poloskainvázió igája alatt nyög szűkebb pátriárkám, telente poloskák tucatjait kell összevadásznom a szobák legvalószínűtlenebb szegleteiből, olyan résekből, lyukakból, függelékekből, amelyek létezéséről sem tudtam korábban; éjszaka, a monitorra röpülve rendszeresen megzavarnak cikkírási tevékenységemben, közvetlen kárt okozva ezáltal a nemzetgazdaságnak; olykor álmomból is fölriadok az aljas félfedelesszárnyú rovar brüsszeli terrorbombázókat idéző, zúgó röptére; a nyílászárók réseiben, a megbomló külső szigetelés alatt, mindenfele tanyáznak, befurakodnak. És még fölszabadító erejű csapkodással sem lehet őket legyilkolni. A bűz miatt. Óvatosan, egyesével kell begyűjteni. Ez egy családi házban is piszok idegesítő, babramunka, el tudom képzelni, mekkora szívás ez egy Hatvanpuszta méretű birtokon. Az a rengeteg épület… Rengeteg helyiség, rengeteg nyílászáró.

És akkor még ott a Fülemüle utcai ház, a Karmelita, a felcsúti sasfészek, meg hát a család további számtalan ingatlana, lakásai, nyaralói, kastélyai, haciendái. Ennyi négyzetméter alighanem indokolja már szakszemélyzet alkalmazását, vagy a cselédség valamely tagjának direkt poloskabegyűjtésre specializálását. Mondjuk talán egy észak–afrikai származású, ideiglenes papírokkal rendelkező, tehát olcsón alkalmazható (mégsem kellene erre elkölteni az összes megtakarítást, mind a hatmillió kemény magyar forintot, ezekben az inflációs időkben), magas fiatalember lenne a legalkalmasabb: hosszú kezeivel a magasabbra húzódó poloskákat is eléri, és gyorsan megtanulja a kelet-putyinisztáni alszultántól ajándékba kapott rubindíszítésű arany poloskagyűjtő kehely hatékony, szakszerű kezelését.

Viszont visszaevezve a retorika Zelnökúr számára oly ismerősen csengő, dzsungelszerű territóriumára: a poloskát ennyire metafó- sőt allegóriásítni talán azért sem szerencsés, mert szerény személyes tapasztalatom szerint ezeket kitakarítani nem lehet. Évről évre csak több lesz.

Ádnégy negyedszer.

Énnekem, megvallom az őszintét, Zelnökúr antipoloskista fordulata Simicska-szinten meglepő. Eddig komolyan azt hittem, hogy Zelnökúréknak szeretni tetszik a poloskákat. Még Izraelból is tetszettek vásárolni annak idején Zelnökúréknak, ha tetszik emlékezni. Szárnyas ló márkájú poloskát. Direkte nekünk is.

Ádöt ötödször.

Megintcsak retorikai vizekre luxusjachtozva. Zelnökúrnak beszéde végére talán túlzottan is tűzbe tetszett jönni, ugyanis egy gondolatmeneten (írásban: egyetlen bekezdésen) belül tetszett kiabálni kitakarítandó áttelelt poloskákról, akik Zelnökúr szerint birodalmak szekerét tolják, de Zelnökúrnak rövidesen föl tetszik majd számolni a gépezetüket. (A poloskák gépezetét, ha jól értem. Vagy a szekértoló poloskák maguk a gépezet? Robotpoloskák volnának ezek? Az megmagyarázná a szekértolást. Azokat meg akkor hogy lehet kitakarítani?) De a poloskákról azt is tetszett modnani, hogy ők egyszersmind árnyékhadsereg is, és így, gondolom alakzatban, árnyékalakzatban, ahogy árnyékhadsereghez illik, köpönyeget is váltottak a következő mondatban. Pedig, jelezném Zelnökúrnak, fordítani, mármint köpönyeget, egyszerűbb lett volna, mert akkor nincsen másik köpönyegre szükség, és gyorsabb is, mint váltani. De ezek a poloskák, mint a beszéd végére kiderül (még egy gondolatmeneten – illetve: „gondolatmeneten” – belül vagyunk!) császármadarak is voltak már, végül valahogy mégis fejünk fölött károgó fiókák lettek.

Ezzel kapcsolatosan azért szeretném szóvá tenni úgy szakmailag, mint emberileg Zelnökúrnak, hogy nagyon szép, ahogy a köpönyegforgató, oh, bocsánat, -váltó poloska-árnyékhadsereg kitakaríttatás közben szekeret tolva fiókává is tudott változni, de a fióka, mégha poloska is, bizony nem károg, és pláne nem a fejünk felett a levegőben. A fióka az csupasz, tojáshéj a seggén, dekkol a fészekben, és tátja a csőrét, várja, hogy a Weber hozza neki a gilisztát. Hisztis, ronda, idegesítő egy jelenség, azt aláírom, de nem károg, nem röpköd, mert még nem tud. Ha van is valami hangja, az inkább csak gyönge csipogás.

És a végén még minderre habatortaként, a fejünk felett károgó szekértoló poloskafiókára rá tetszett akarni varrni valami skarlátbetűt. Ezt így hogy? Skarláttetűt még el tudnék képzelni, de az a maximum.

Ádhat hatodszor.

Mintegy szinte zárójelesen. Tartalmilag tekintve, már amennyire itt a „tartalom” fogalma egyáltalán értelmezhető Zelnökúr szövege esetében, szóval megpróbálva tartalmilag tekinteni a tekinthetőt, fölvethetném akár azt is, hogy Zelnökúrnak ugyan miért nem tetszik elmenni a jó büdös francba, azazhogy elhúzni, mint a vadlibák, mert ugye annyira tetszik szeretni az állatos hasonlatokat, szóval Zelnökúr mire pattog, mint libaszar a deszkán, amikor Zelnökúrnál több külföldi pénzt ebben az országban vagy ha úgy tetszik, kurvaországban (courtesy of Gyurcsány Ferenc) nem zsákolt be senki.

Ténykérdés.

De a közelébe sincs a Zelnökúrnak. Senki. Ha csak a rohadt birodalmi eurókat nézzük, akkor se, és a gázvezetéken meg nem tudom én min érkező rubelokról, jüanokról, egyebekről még nem is beszéltünk.

És, tisztelettel eltanulva ezeket a szép, egyre hosszabbra nyúló, áltisis refréneket Zelnökkúrtól:

Takarítani csak pontosan, szépen, ahogy poloskafióka károgva tolja a szekeret a fejünk felett, úgy érdemes.