Randolph L. Braham: A Magyarországi Holokauszt Földrajzi Enciklopédiája 1-3.
Már a 18. században is éltek itt zsidók. Hercegszántón 1840-ben 25 (0,4 százalék) izraelitát számoltak össze. Többségük kereskedelemből élt. Számuk folyamatos növekedése az ellenforradalmi időszak elején állt meg (35 fő; 1,1 százalék), amikor lélekszámuk a dualizmus kori 1910-es évhez képest (66 fő; 1,6 százalék) körülbelül felére csappant. Istentiszteletei megtartására az itteni izraelita közösség imaházat tartott fenn.
A községben 1941-ben 55 (1,6 százalék) izraelita vallású személy és 3 (0,1 százalék) zsidónak minősített keresztény volt nyilvántartva. A zsidórendeletek hatására a hatóságok 1944. április 22-én Hercegszántón mind a 4 zsidó üzletet lefoglalták és bezárták. A Bajai járás főszolgabírójának felszólítására 1944 áprilisában elkészítették a hercegszántói, zsidónak minősített személyek listáját, amelyen 52 név szerepelt. Ezek közül 4 munkaszolgálatos és egy asszony nem tartózkodott otthon, egy személy sorsa bizonytalan volt, míg 3 nő 1941-es kikeresztelkedése ürügyén végül lekerült a lajstromról. A többi 43 zsidót, mint ahogyan a település jegyzője írta: „Hercegszántóból 1944. V. 13-án [a] bácsalmási gettóba útbaigazították…” Mintegy tizenegy zsidó család sorsa pecsételődött meg ekkor. Bácsalmásról 1944. június 26-án deportálták őket Auschwitz és Strasshof táboraiba.
A községben található 8 zsidó tulajdonú lakóépületet már 1944 júniusában kiutalták. Így ezekből községi óvoda és napközi, egészségház, csendőrlaktanya, valamint magánházak lettek. Az imaházban pedig leventeotthont rendeztek be.
A hercegszántói zsidók közül csak 4-5 ember élhette túl a vészkorszakot. Az áldozatok számára állított – a bajai zsinagóga kertjében található – emléktáblán 45 személy neve szerepel.
Források: BKMÖL: V/337 Hercegszántó közig. i., 1944: 1305, 1799, 2074, 2225, 2913; GA-ZS, 17; RLB-H, 687, 697-700, 1358; ZS-N, 62-63.