Bajai dolgozatok 22. (Baja, 2018)
Migráció és hagyomány-formálódás a történeti Duna-Tisza közi nemzetiségek népéletében

KOTHENCZ KELEMEN

MIGRÁCIÓ ÉS MESTERSÉG
VÁNDORIPAROSOK HERCEGSZÁNTÓN A XIX-XX. SZÁZAD FORDULÓJÁN

ELÖLJÁRÓBAN A VÁNDORIPAROSOKRÓL

A történelmi Magyarország északi vármegyéiben jelentős volt a szegényebb társadalmi rétegű családok száma, akik közül főként a férfiak a mindennapi megélhetésükért távoli területekre vándoroltak, házaló kereskedelemmel, kézműves tevékenységgel foglalkoztak. A főleg cserépedények drótozásával, foltozásával foglalkozó szlovák vándoriparost drótos tót (drotar) néven ismeri a szaktudomány.¹ Üvegestót (sklenár) elnevezése ismert a leginkább északi vármegyékből (Trencsén, Gömör, Nógrád) az ország déli területeire (Alföld, Bácska), a hátukra erősített fatokban táblaüveget szállító személynek.²

A vándorló szlovák iparosokról számos népismertetés jelent meg a XIX. századi nyomtatott sajtótermékekben.³ Irena Pisutova néprajzkutató tudományos munkaként, Ferko Vladimír író pedig ismeretterjesztő könyvben foglalták össze ismereteiket a drótos tótok tevékenységéről.⁴ Jana Adamusová szerkesztésében 2010-ben szlovák nyelvű kiadvány jelent meg a drótozó vándoriparosok kultúrtörténeti örökségéről.⁵

A magyar néprajzkutatók közül elsősorban Gunda Béla és Petercsák Tivadar vizsgálta az Alföld tájaira érkező vándoriparosok munkavégzését.⁶ A vajdasági Kishegyes településre költözött szlovák iparosokról Szőke Anna közölt tanulmányt.⁷

A drótosok tevékenységét több közgyűjtemény is bemutatta kiállítás formájában az elmúlt évtizedben.⁸ Az egyik internetes nyelvészeti portálon pedig rövid összefoglaló jelent meg a szlovák drótos és ablakosmesterek tevékenységéről a közelmúltban.⁹

Pechányi Adolf a magyarországi tótokról írt munkájában a drótfeldolgozók csoportjára is kitért.¹⁰ Pechány szerint „A drótosok tulajdonképpeni hazája Feső-Trencsén vármegye, éspedig a nagybittsei és a czaczai járásban fekvő falvak. Az 1900. évben megtartott népszámlálás alkalmával összeírtak 566 drótost a nagybittsei és 114-et a czaczai járásban. Drótosok vannak még Szepességen és Zemplénben. A drótosok lakta Felső-Trencsén megyei falvak gyakran 6-10 kilométernyire húzódnak a mély völgyben.”¹¹

Mándity Zsivkó helytörténeti kutató szerint a hercegszántói anyakönyvekben a XVIII. század közepén (1743) jelentek meg az első szlovák családnevek. Ezeknek a családoknak a többsége azonban mindössze 10-15 évig lakott a településen.¹² A Hercegszántón élő szlovákok körében Zsilák Mária végzett kutatást az ezredforduló táján, aki felhívta a figyelmet az etnikai csoport körülhatárolásának nehézségeire.¹³

Tanulmányomban az északi vármegyékből Hercegszántóra érkezett szlovák vándoriparosok tevékenységét vizsgálom. A kutatásaim eredményeként szeretném meghatározni a vendégmunkások Észak-Bácskai megjelenését, migrációs folyamatait, családi és közösségi kapcsolatait, mesterségét.

Elsődleges forrásként az egyházi anyakönyveket, azok közül is legnagyobb haszonnal a házassági anyakönyveket használtam, amelyeknek egyik rovata a házasulok eredeti lakóhelyét tartalmazta.¹⁴

Az anyakönyvek adatai mellett a plébániai iratok között is találtunk a téma szempontjából fontos adatokat. Hercegszántón a plébánián őrzik azt a Status Animarum-ot, amit Jerkovits Károly kerületi esperes és hercegszántói plébános állított össze 1868-ban. A népességösszeírás számba veszi a családfők vezeték és keresztnevét, korát, az öregek, a fiatalok, a gyónók és nem gyónók, az iskolaköteles fiúk és leányok számát, valamint nyelv és nemzetiség szerinti hovatartozását. A lélekösszeírás készítői utcák szerint haladtak és írták össze a településen élő háztartásokat. A jegyzék végén a szállásokon, vagyis a tanyákon élők felsorolása olvasható. Az összeírok néhány tanyatulajdonosnál jelezték, hogy a tanyája lakatlan. A tanyalakók neveit ugyan nem említi a forrás, ám mégis hasznosnak ítélhető az a rövid feljegyzés, ami arról tájékoztat, hogy a „Thurszky Paliné asszonság szállásán” tartózkodó személyek „Tótok“,¹⁵ A Borovszky Samu által szerkesztett vármegyeismertető megemlíti, hogy a nemesi ranggal rendelkező Thurszky család tagjai közül Károly és Pál az 1841. évi összeíráskor Hercegszántón lakott.¹⁶

MEDZIHORSZKY ISTVÁN (1867-1941) DRÓTOS

A felvidéki származási vándoriparosok hercegszántói jelenlétére az első adat a házassági anyakönyvek tanúsága szerint 1893-ból való.¹⁷ A helyi születésű, 26 éves, özvegy Hovanyecz Máriát 1893. október 30-án Medzihorszky István drótos vette feleségül. A plébános az anyakönyvben a férj származási helyeként Oskerdát (Trencsén vármegye)¹⁸ jegyezte fel, születési időpontként pedig 1867. december 14-t. A vőlegény szülei Medzihorszky István és Serusik Zsuzsanna voltak, a menyasszony neve mellett szülőként egyedül Szidor Jánost tüntették fel. Az esküvői tanúk „Drenyik Cyrill” és Jancsó János drótosok voltak. Medzihorszky István és Hovanyecz Mária házasságából István 1894. december 31-én, Anna pedig 1900. március 20-án született Hercegszántón.¹⁹ Istvánból szintén drótos lett.²⁰

A családfő, Medzihorszky István Hercegszántón élte le az életét, 1941. június 19-én, 75 évesen halt meg aggkori végelgyengülésben.²¹

JANCSÓ JÁNOS (1835 KÖRÜL-1908) DRÓTOS

A Medzihorszky-Hovanyecz házaspár egyik tanújaként megörökített Jancsó János drótos 64 éves korában, 1899. október 2-án vette feleségül Hercegszántón a 42 éves hajadon Pariss Annát.²² Az anyakönyvi bejegyzés szerint Jancsó János származási helye „Nagy Rudina”, Pariss Annáé pedig „Neszluša”. A férj kibocsátó települése minden bizonnyal Nagyrudas (szlovákul Rudina) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Kiszucaújhelyi járásban. A felesége pedig Neszlény (szlovákul Nesluša) településről került Hercegszántóra, amely a férje egykori otthonával azonos kerületben és járásban található. Jancsó Jánosnál egyedül édesanyja, Vlicsek Franciska neve volt feltüntetve az anyakönyvben, míg Pariss Anna esetében édesapját Pariss Mátyást és édesanyját, Mindek Ágnest egyaránt papírra vetették. Az esküvői tanúk Drienyik Cirill ablakos és Medzihorszky István drótos voltak.

Pariss Anna valós életkort és származási helyet diktált be 1841. évi házasságkötésekor, ez alapján az egyik interneten elérhető családfakutató adatbázisban megtaláltuk, hogy 1857. július 7-én látott napvilágot Nesluša településen.²³ Jancsó János Hercegszántón 1908. május 11-én – az anyakönyvi bejegyzés szerint 75 évesen – tüdőhurutban távozott el az élők sorából.²⁴ A házassági és a halotti anyakönyvben leírt eltérő életrajzi számadatok alapján csak az állapítható meg, hogy 1835 körül született.

A megözvegyült Pariss Anna néhány év múlva ismét megházasodott, Hercegszántón 1910. április 11-én – Purč Mária özvegye – a 63 éves Schmerál Ferenc vette feleségül, aki az anyakönyv szerint morvaországi származású volt.²⁵

DRIENYIK CIRILL (1857-1929) ABLAKOS

A vándorló életmódot folytató személyek nem kapkodták el a házasságot. Ha akadt is olyan nő az életükben, akivel tartósabb kapcsolatot létesítettek, akkor sem tartották fontosnak a házasság szentségének felvételét. A XIX-XX. század fordulóján nagyobb arányban házasságra lépő személyek esetében az állami hatóságok erősödő nyomásgyakorlását valamint a helyi közösségekbe történő integrálódás felerősödését sejtjük.

A Medzihorszky István drótos esküvői tanújaként feljegyzett, különleges nevű Drienyik Cirill ablakos adatai után kutatva a következő megállapításokat tehetjük. Az interneten elérhető digitalizált anyakönyvek segítségével sikerült kiderítenünk, hogy Bélapatakán 1857. március 23-án született „Joannes Driényik” és „Susanna Ocsenas” gyermeke, akit „Cyrillus” névre kereszteltek.²⁶ Keresztszülőként „Georgius Czigányik” és „Catharina Gázsik” nevét örökítették meg.

A hercegszántói házassági anyakönyvekben feljegyezték, hogy 1901. március 4-én a „nőtlen” Drienyik Cirill 44 éves korában feleségül vett egy 55 éves hajadont, Lacek Zsuzsannát.²⁷ A vőlegény Bélapatakáról²⁸ vándorolt Hercegszántóra. A fiatal korúnak nem mondható menyasszony szülőhelye Jaworzynka, amely ma Lengyelországban, a Sziléziai Vajdaság nevezetű közigazgatási egység területén található. A férj szülei – a fent említett – Drienyik János és Ocsenas Zsuzsanna, a feleségé pedig Lacek Tamás és Lupiežowice Anna voltak. Az esküvői tanúk a feljegyzésekből már ismert Jancsó János drótos és a szintén drótozó Vrazsda József voltak.

Az ablakos a felesége halálát követően ismét megházasodott. A Javorinka²⁹ településről származó Vidák Máriát vette feleségül, akit 1926. május 28-án, 82 éves korában bekövetkezett halálkor Drienyik Cirill özvegyeként jegyeztek fel a hercegszántói halotti anyakönyvben.³⁰

Drienyik Cirill ablakos szintén idős korában, 1929. március 6-án, 72 évesen hunyt el végelgyengülésben Hercegszántón.³¹

VRAZSDA JÓZSEF (1865-1909) DRÓTOS

A Drienyik Cirill esküvőjén tanúként szereplő Vrazsda József a Hercegszántón letelepedett drótostársaihoz hasonlóan szintén szlovák menyecskét választott magának a Felvidékről.

A halotti anyakönyvben találtunk rá Neczhleba Mária nevére, akit Vrazsda József drótos feleségeként jegyeztek fel 1903. július 24-én, amikor 32 éves korában hastífusz, korabeli kifejezéssel „hasi hagymáz” betegség küldte a másvilágra.³² Az anyakönyvi bejegyzés szerint a hölgy a Trencsén vármegyei Dubje településről került Hercegszántóra.³³

A hercegszántói házassági anyakönyvekben nem szerepel Vrazsda József és Nechleba Mária neve, tehát feltehetőleg más településen kötötték egybe életüket.

Vrazsda József a feleségéhez hasonlóan szintén nem élt hosszú életet, 1909. január 6-án, 43 éves korában tüdővész végzett vele.³⁴ A halotti matrikulában feljegyezték, hogy Temerin településről érkezett Hercegszántóra. Ezt a temerini anyakönyvek is igazolják, miszerint ott keresztelték 1865. június 1-én „Joannes Vrasda” és „Klapécs (?) Catharina” gyermekeként.³⁵

HLAVATY LŐRINC (1848-1914) ABLAKOS,
HLAVATY ANDRÁS (1889-1963) BÁDOGOS ÉS
HLAVATY JÓZSEF (1892-1942) DRÓTOS

Az akkurátus plébánosok az egybekeltek anyakönyvében megörökítették a házasuló személyek foglalkozását. Hlavaty Lőrinc ablakos említésére az 1897. évi házassági anyakönyvben találtunk rá. A „Valaszka Bela” (Nyitra vármegye) településről származó személy ugyanis 49 éves korában, 1897. november 1-jén házasságra lépett Gyurinák Máriával.³⁶ A bejegyzésből kiderül, hogy a férjnek már volt egy előző házassága, ugyanis mint írták „Szlugeni Josefa özvegye”. A Kiszucaújhelyi (Trencsén vármegye) származású Gyurinák Mária házasságkötésekor, 47 éves korában szintén özvegy volt, első férjeként Pochleba Józsefet temette el. Az esküvői tanúk között Major József napszámos mellett Drienyik Cirill ablakos neve tűnik fel.

A vőlegény életkorából következtethettünk születési évére, amit igazoltak Bélapataka keresztelési anyakönyvei, ahol 1848. július 28-án Hlavaty István és Mokriska Anna Lőrinc nevű gyermekét keresztelték.³⁷

Gyurinák Mária életében érdekes események zajlottak le, Hlavaty Lőrinccel való 1897. évi házasságkötését megelőzően. Körülbelül negyven éves lehetett, amikor 1889. október 8-án házasságon kívül teherbe esett és született egy fia, akit András névre kereszteltek.³⁸ A plébános az anyakönyvbe írt „illegitim” szóval jelezte, hogy törvénytelen gyereket keresztelt. A szülők rovatban a „Maria Potchleba vidua” valamint a „Josephi Pochleba R. C. N. Rudina” olvasható. Az özvegyasszony az először bediktált vezetéknevét, a Pochleda szót utólag áthúzták és fölé írták, hogy Gyurinák. Pochleba József neve után feltüntették, hogy római katolikus és nagyrudasi származású.

Néhány évvel később Gyurinák Mária ismét engedett az udvarló férfi csábításának és Hercegszántón 1892. április 5-én megszülte József nevű gyermekét. Az ugyancsak törvénytelen gyermek apja szintén Potchleba József volt. Az anya neve után pedig beírták, hogy „nagyrudinai (Trencsén vm.) származású róm. kath. napszámosnő, Potchleba József özvegye”.³⁹

Hlavaty Lőrinc miután 1897-ben házasságot kötött Gyurinák Máriával, annak gyermekeit a saját nevére vette.⁴⁰ Hlavaty József keresztelési anyakönyvében az „Észrevételek” rovatnál a következőket jegyezte fel a plébános: „Ezen gyermek szüleinek Hlavaty Lőrincznek és Gyurinák Máriának a Szántován 1897. nov. 1-jén kötött utóházassága által törvényesíttetvén, ez ide az anya vezetéknevének javításával a fiú vezetékneve törlésével, az anya előbbi férjének bejegyzésével együtt a ft. érseki hatóságnak 1897. évi nov. 22-én 5004. sz. a. kelt rendeletére jegyeztetett fel.”⁴¹

A Hlavaty testvérek közül az idősebb, Hlavaty András 1912. szeptember 1-jén feleségül vette a béregi Nikolin Máriát (szül.: 1894. okt. 21.).⁴² Akkor még, mint béres jegyezték fel, később azonban követte elődjei életmódját, mesterségét. 74 éves korában, szívizomelégtelenség miatt 1963. december 3-án bekövetkezett halála után az anyakönyvben megemlítették, hogy „vándor, bádogos”⁴³

Hlavati József Illés Julianna férjeként 1942. február 27-én, 49 évesen vesegyulladásban hunyt el Hercegszántón.⁴⁴ A halotti anyakönyvben nem tüntették fel Hlavati József mesterségét, ezt azonban egy korábbi adatból ismerjük, 1919. szeptember 24-én, József nevű fia születésekor ugyanis a szülők rovatban az édesapa neve mellett feljegyezték, hogy „sodronyos”, azaz drótos.⁴⁵

Gyurinák Mária 1910. július 29-én 62 éves korában hunyt el vízkórban Hercegszántón.⁴⁶ Az elhalálozott asszony eredeti lakóhelyeként Povina (Trencsén vármegye) települést jegyezte fel a plébános.⁴⁷

Hlavati Lőrinccel néhány évvel később, 1914. február 14-én, 65 évesen gutaütés végzett.⁴⁸ Mesterségeként az „üveges” bejegyzés olvasható az anyakönyvben.

POPOLUSKA ISTVÁN (1866) ÉS POPOLUSKA JÓZSEF (1869)
KINTORNÁSOK

A hagyományos szlovák mesterségek – mint a drótos, az üveges – mellett a XIX-XX. század fordulója táján az anyakönyvekben feltűnik egy új tevékenységi forma, a kintornás, tehát a forgalmasabb településeken ünnepi mulatságok, kiváltképp vásárok alkalmával a közönséget verkli muzsikával szórakoztató személy. A hercegszántói házassági anyakönyvben 1900. március 3-án feljegyeztek egy esküvőt, amit a 30 éves nőtlen Popoluska József „kintornás” és a 24 éves hajadon Kozák Julianna kötött.⁴⁹ A vőlegény – akinek csak az anyját, Populuska Veronikát említi az anyakönyv – Hlozsa⁵⁰ településről került Hercegszántóra. A menyasszonyt, Kozák János és Koteriska Zsófia lányát helyi lakosként jegyezték fel. Az esküvői tanúk Tatár János panorámás és Vidák Miklós kintornás voltak.

A következő évben ismét házasságot kötött egy Popoluska leszármazott. 1901. február 25-én a 34 éves nőtlen Popoluska István „kintornás” feleségül vette a 26 éves hajadon Hável Franciskát.⁵¹ A férj szintén a Nyitra vármegyei Bellus (szlovákul Beluša) településről származó Populuska Veronika törvénytelen fia volt. A feleség, Hável József és Rézler Franciska lánya pedig a csehországi Račic helységből származott.

Popoluska István 1866. december 25-i születési dátumát a bélapatakai keresztelési anyakönyvben sikerült megtalálnunk.⁵² A plébános bejegyzése is igazolta azt, hogy a kis „Stephanus illegitim”, tehát törvénytelen gyermek. A szülők rovatában annyi szerepelt, hogy „Veronica Popoluska et Kollarovitz R. C.”. Popoluska József szintén még Belluson született, 1869. december 21-én, testvéréhez hasonlóan vadházasságból.⁵³

VIDÁK MIKLÓS (1864 KÖRÜL) KINTORNÁS, MAJD KÖRHINTÁS

A kintornás tevékenységet folytató Vidák Miklós Monostorszegről került Hercegszántóra. 1899. február 20-án, 35 éves korában feleségül vette a 28 éves Laczek Má­riát.⁵⁴ A férj szülei már nem éltek a házasságkötés idején, ezért az anyakönyvben, mint néhai Vidák Miklós és néhai Bahál Terézia kerültek megemlítésre. A feleség az anyakönyvi bejegyzés szerint „Jaworzinka” településről származott és feltehetően törvénytelen házasságból született, mert a szülők nevének rovatába mindössze annyit írtak, hogy Zsuzsanna.⁵⁵ Az egyházi szertartás Tatár János panorámás és Majer István kintornás tanúk előtt köttetett.

Vidák Miklós munkavégzése valószínűleg jól jövedelmezett, ezért a kintor­nás tevékenységből a körhintás mesterségre váltott. Az anyakönyvi bejegyzésekben ugyanis 1899-ben és 1901-ben még a kintornás, 1910-ben pedig már a hintás foglalkozást jegyezték fel.⁵⁶

Emellett az anyakönyvekben a munkavégzésből adódó vándorlásra is találunk adatokat. Vidák Miklósnak ugyanis 9 éves korában, 1901. február 20-án tüdőgyulladásban elhunyt Albert nevű gyermeke, aki a bejegyzés szerint Vrpolje településen született.⁵⁷ Vidák Miklós és Laczek Mária házasságából 1904. április 25-én Vajszkán született Rozina, 1906. augusztus 8-án pedig Bjelina településen Jozefina.⁵⁸ Az adatokból látható, hogy a hercegszántói körhintások a mai Szerbia és Horvátor­szág területén tartott vásárokon egyaránt megfordultak.

A vásári mutatványos és szórakoztató iparba belenevelődő gyermekek a XX. század első harmadában sem szakadtak el a családi kötelékből. Az anyakönyvek rávilágítanak arra, hogy a körhintát üzemeltető Vidák Miklós lányai körhintás személyeket választottak párjuknak. Hercegszántón 1927. december 29-én kettős esküvőt tartottak. Vidák Rozinát a bajaszentistváni Holczwart Gáspár (szül. 1907. január 17.), Vidák Jozefinát pedig a jánoshalmi Kiss József (szül. 1905. július 10.) körhintások vették feleségül.⁵⁹ A karácsonyi ünnepkör ideje alatt otthonukban tartózkodó körhin­tások valószínűleg a közösségi normáknak való megfelelés érdekében erősítették meg az egyház színe előtt, a korábban feltehetően vadházasságként működő párkapcsola­tukat.

VASKÓ ISTVÁN (1858 KÖRÜL) KINTORNÁS MAJD GYORSFÉNYKÉPÉSZ

Vaskó István kintornás – akinek a vezetékneve után zárójelben a Ticzig Baczulik név is szerepelt – Örkény⁶⁰ településről került Hercegszántóra. 44 éves korában, nőtlen emberként 1902. február 13-án feleségül vette – az anyakönyvi bejegyzés szerint – a kiszucaújhelyi származású szintén 44 éves özvegy Vavró Máriát.⁶¹

Vaskó István a XX. század első évtizedében a kintornás tevékenységről a gyorsfényképész munkavégzésre váltott. Feleségét, Vavró Máriát ugyanis 1915. május 9-én, 57 éves korában gutaütés miatt bekövetkezett halálakor a halotti anyakönyvben már mint „Vaskó-Ticzik-Baculik István gyorsfényképész neje” jegyezték fel.⁶² A mozgó árusításban az árnyképkészítést a XIX. század végén felváltotta a vándorfényképészet. A XIX-XX. század fordulóján már a legtöbb vásáron, nagyobb eseményen jelen volt a gyorsfényképész. A vándoriparos az adott településen néhány napra letáborozott és számtalan „visít portrait” készített általában zselatinos ezüst előhívó papírra.⁶³

VÁGNER JÓZSEF (1899) GYORSFÉNYKÉPÉSZ

Medzihorszky István drótos és Hovanyecz Mária lányát, Annát (szül. 1900. március 20.) a salgótarjáni Vágner József (szül. 1899. április 3.) gyorsfényképész vette feleségül 1918. július 4-én.⁶⁴ Vágner József Baján a Kinizsi Pál utca 8. szám alatt lakott. Feltehetőleg házasságon kívüli gyermekként született, mert az anyakönyvben csak édesanyja, Vágner Mária neve volt feltüntetve.

Vágner József és Medzihorszky Anna gyermekei közül Róza 3 hetes korában, 1922. szeptember 24-én,⁶⁵ János pedig 2 hetesen, 1923. augusztus 25-én halt meg veleszületett gyengeség miatt.⁶⁶

Több mint húsz éves házasság után, Vágner József felesége, Medzihorszky Anna 41 éves korában, 1941. május 27-én tüdővészben hunyt el, a halotti anyakönyvben mint „vásározó” jegyezték fel.⁶⁷

Néhány év elteltével, Vágner úr ismét megnősült, 1943. február 20-án a hercegszántói Magó Mihály özvegyét, Hovanec Máriát (szül. 1911. július 10.) vette feleségül.⁶⁸

TATÁR JÁNOS PANORÁMÁS, KÖRHINTÁS, FÉNYKÉPÉSZ

A magyar vásárokon a XIX. század első felében jelentek meg az ausztriai, németországi, itáliai panoráma mutatványosok. A néző egy nagyítóüvegen nézve különböző külföldi tájakat, képeket (csatákat, egyéb eseményeket), festményeket tekinthetett meg.⁶⁹

A vásározók, vásári mutatványosok, jósok társadalmi megítélése rendkívül szélsőséges volt a XX. század elején. A Balatonvidék című keszthelyi lap ismeretlen szerzője felsorolt több foglalkozást, amelyek gyakorlói szerinte mind csak „élősködők”. „Mikor a tavaszi nap enyhe melege fölszabadítja az utakat, mint a földből a bogarak, férgek, úgy rajzanak elő a különféle élősdiek: a verklisek, a panorámások, jövendőmondók, kockások, majommutogatók, dudások, kárfások, csepűrágó kóklerek, trágár zengerájok stb. ezek mint a piócák lepik el a társadalmat, szívják a vérét, keserves munkával megkeresett pénzét.” – jelent meg a lap 1901. július 28-i számában.⁷⁰

Tatár János panorámás neve több házassági anyakönyvben szerepelt tanúként feltüntetve. Születési, házassági, halálozási adatainak azonban nincs nyoma a hercegszántói matrikulákban. Mindössze egy adatot találtunk a családi életére vonatkozóan, amely szerint Tatár János és Frank Franciska házasságából Hercegszántón 1889. február 16-án született Veronika nevű leányuk.⁷¹

Somogyvármegye Hivatalos Lapja 1908. évi 38. számában megjelent egy – 20043/1908. számú – körözvény, amely szerint „Tatár János körhintás nyomozandó s feltalálás esetén illetőségére, különösen azon ténykörülményre nézve kihallgatandó, különösen arra, hogy hol és mikor született és soroztatott, huzamosabb ideig hol tartózkodott, adóval avagy személyes szolgáltatásokkal mely község terheihez járult hozzá? / A felvett j[egy]z[ő]könyv Baja város polgármesterének küldendő.”⁷²

A rossz hírnevű panorámás, majd körhintás személy időközben a fényképezésre váltott. Tatár János fényképész pécsi tevékenységét B. Horváth Csilla fotótörténeti kutatásai alapján 1919-1920 közé datálta.⁷³ A történész egyik tanulmányában a pécsi Irányi Dániel tér kapcsán leírta, hogy: „Eddig itt néha gyorsfényképészek ideiglenes bódéit állították csak fel. Az 1920-as évek elején Tatár János ütötte fel bódéját. 1920-ban a következő hirdetést közölte az újságban: »Figyelem! Újdonság! Most a Búzatéren, az újonnan felállított fényképészetben bármely fényképet készítek 3 koronáért darabját. Szíves pártfogást kér Tatár János amerikai gyorsfényképész, volt Winkler-mozival szemben.« Tatár azonban hamarosan felszámolta bódéját. Valószínűleg közrejátszott ebben az is, hogy néhány hónappal a megnyitás után betörtek a bódéba s elvittek »3 fényképezőlencsét 26 000 korona értékben, egy sárgapiros csíkos 6 m hosszú sátorponyvát és több vízhatlan fehér ponyvát, amelynek az értéke 40 000 korona.«”⁷⁴

ÖSSZEGZÉS

A vizsgált településre az egykori Trencsén vármegye (a mai Szlovákia) Zsolnai kerületének Kiszucaújhelyi járásáról és a Nyitra vármegyei Bellus (szlovákul Beluša) településről érkeztek vándoriparosok.

A szakirodalom szerint azok a drótos tótok, akik a vendégmunkával jó jövedelemre tettek szert, hazatértek családjukhoz.⁷⁵ A Hercegszántón letelepült családok vagyoni helyzetét a vizsgált források alapján nem lehet megítélni. Az azonban elmondható, hogy többségüknek sikerült beilleszkedni a helyi társadalomba. Ez annak ellenére állítható, hogy az anyakönyvek tanúsága szerint a helyi vándoriparosok párválasztása – főként a településre érkezést követő kezdeti időszakban – endogám módon, a csoporton belül történt. A vizsgált csoporton belül a XIX. század harmadik negyedében még a párok „lazább” erkölcsi köteléke figyelhető meg. A XX. század első negyedében azonban már a vadházasságok számának csökkenése érzékelhető – akár özvegy, illetve idősebb korban is – kisebb mértékben talán a közösségi normáknak való megfelelés, erőteljesebben viszont az árvaszékek és a közigazgatási szervek intézkedései miatt.⁷⁶

Az anyakönyvi bejegyzések a férfiak mesterségére is utalnak. Számos esetben megfigyelhető az adott mesterség apáról fiúra történő átörökítése. Elmondható, hogy a betelepült szlovákok a következő mesterségeket folytatták: drótos, ablakos, vásári mutatványos, körhintás, vándorfényképész. Munkavégzésükben megfigyelhető az innovációra való törekvés. Amikor egy mesterség iránt csökkent a kereslet, egyes szlovák lakosok új tevékenységbe kezdtek. A vándorló életmódhoz szokott etnikai csoport végül a vásári szórakoztató iparban találta meg számításait a XX. század első harmadában.

IRODALOM

ADAMUSOVÁ, Jana et alii

2010
Drotarstvo. Vel’ká kniha o slovenskom drotárstve.
Matica slovenská, Martin

BATÁRI Zsuzsanna

2009
Az Észak-Magyarországi falu a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. Drótos tótok, hátifonók, summások és cselédek az új tájegységben.
Mesterség és Művészet 16. 2009. december. 42–47.

BODGÁL Ferenc

1977
Drótos. In: Ortutay Gyula (szerk.): Magyar Néprajzi Lexikon I. 610–614. Akadémiai Kiadó, Budapest

CZUCZOR Gergely – FOGARASI János

1862-1874
A magyar nyelv szótára I-VI.
Erich Gusztáv, Pest

DANKÓ Imre

2002
Fragmenta Historica Ethnographica. Válogatott tanulmányok.
(A Hajdú Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 55.) Debrecen

FERKO, Vladimír

1985
Volt egyszer egy mesterség. A drótosok története.
Európa Könyvkiadó – Tátrán Kiadó, Budapest – Pozsony

FILEP Antal

1982
Üveges. In: Ortutay Gyula (szerk.): Magyar Néprajzi Lexikon V. 446.
Akadémiai Kiadó, Budapest

GUNDA Béla

1954
Az orosz vengerec „házaló kereskedő” jelentésének néprajzi vonatkozásai.
Ethnographia 76–87.

GYETVAI Péter

1990
Migrációkutatás és az egyházi anyakönyvek.
In: Juhász Antal (szerk.): Migráció és település a Duna-Tisza közén. 45–52. Szeged

HALLONOVÁ, Katarína et alii

2014
Megvetés és önbecsülés. Igaz történet Üstfoltozóról, Drótostótról, Teknőscigányról. Kiállítási vezető. Néprajzi Múzeum, Budapest

B. HORVÁTH Csilla

1979
Egy pécsi fényképész munkásságának főbb mozzanatai (Kundelein Ilona 1895-)
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23. (1978) 255–262. Pécs

1981
A pécsi fényképészek 1922-1948 között
A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 25. (1980) 167–191. Pécs

[n. n.]

1901
A koldusok ellen
Balatonvidék V. évf. 30. sz. 1–2. o. Keszthely, 1901. júl. 28.

PAJOR István

1843
A drótos
Honderű. Szépirodalmi és divatlap. 8. szám. 1843. aug. 26. 239–243.
Emich Gusztáv, Pest

PECHÁNY Adolf

2000
A magyarországi tótok.
Felsőmagyarországi Kiadó, Miskolc
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/szlovakok/a_magyarorszagi_totok/pages/000_konyveszeti_adatok.htm
[2017.07.10.]

PETERCSÁK Tivadar

1973
Vándoriparosok a Zempléni-hegységben.
Ethnographia LXXX1V. 527–548.

1981
Vándor drótosok, ablakosok.
Élet és Tudomány 36. 27. 840–842.

PISUTOVA, Irena

1967
Slovenskî Drotâriű
Slovenske Narodne Muzeum, Bratislava

PRÓNAY Gábor

1855
Vázlatok Magyarhon népéletéből
Pest, Geibel Armin

REISZIG Ede

1910
Bács-Bodrog vármegye nemes családai.
In: Borovszky Samu (szerk.): Bács-Bodrog vármegye II. 559–602.
Országos Monográfia Társaság, Budapest

SCHOPF Kálmán

1912
A hivatásos gyámság és a törvénytelen gyermek védelme.
Benkő Gyula Cs. és Kir. Udv. Könyvkereskedése, Budapest

SZOKOLY Viktor (szerk.)

1867
Hazánk s a külföld. III. évf. 38. sz.
Emich Gusztáv, Pest

SZŐKE Anna

2011
Etnikai jelenségek Kishegyesen. Fejezetek a település társadalomnéprajzához.
Kiss Lajos Néprajzi Társaság, Szabadka

UJVÁRY Zoltán

1986
Vásári szórakoztatók, vándor mulattatók és a vásárt megjelenítő népi játékok. In: Szabadfalvi József – Viga Gyula (szerk.): Árucsere és migráció. 29–38.
Hermán Ottó Múzeum, Miskolc

ZSILÁK Mária

2002
A hercegszántói szlovákok.
In: Gadányi Károly (szerk.): VII. Nemzetközi Szlavisztikai Napok, 2002. május 24—25. Studia Slavica Savariensia 1-2. 573–581.
Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Szláv Filológiai Intézete, Szombathely

¹ BODGÁL Ferenc 1977.

² FILEP Antal 1982.;

http://lexikon.katolikus.hu/%C3%9C/%C3%BCvegest%C3%B3t.html [2017.08.15.]

³ PAJOR István 1843.; PRÓNAY Gábor 1855.49-51.; SZOKOLY Viktor (szerk.) 1867. 604-605., 608.

⁴ PISUTOVA, lrena 1967.; FERKO, Vladimír 1985. A további bővebb irodalmat lásd: HALLONOVÁ, Katarína [et al.] 2014.

⁵ ADAMUSOVÁ, Jana et alii 2010. További bővebb szlovák nyelvű irodalom a drótos tótokról: https://www.drotaria.sk/index.php?option=com_content&task=view&id= 137&ltemid=l 63 [2017.08.15.]

⁶ GUNDA Béla 1954.; PETERCSÁK Tivadar 1973., 1981.

⁷ SZŐKE Anna 2011. 145-168.

⁸ BATÁRI Zsuzsanna 2009.; HALLONOVÁ, Katarina [et al ] 2014.

⁹ Marosz Diána: Elvisz a drótostót. https://www.nyest.hu/hirek/elvisz-a-drotostot [2018.03.15.], Az üve­ges tót és a hanyatt esés. https://www.nyest.hu/hirek/az-uveges-tot-es-a-hanyatt-eses [2018.03.15.]

¹⁰ Pechányi Adolf 1913-ban megjelent munkáját 2000-ben ismét kiadták nyomtatásban, de elektroniku­san is elérhető: PECHÁNYI Adolf 2000.

¹¹ PECHÁNY Adolf 2000.

¹² ZSILÁK Mária 2002. 575.

¹³ ZSILÁK Mária 2002.

¹⁴ Az anyakönyvek migrációkutatásban betöltött szerepére már Gyetvai Péter is felhívta a figyelmet. GYETVAI Péter 1990.

¹⁵ Hercegszántói Plébániai irattár 1868. sz. n.

¹⁶ „Th. András, tihanyi provizor. 1795 decz. 3-án nyert czímeres nemeslevelet. 1805-ben, mint kulai uradalmi igazgató, Zala vármegye bizonyítványa alapján hirdettette ki nemességét Bács-Bodrog vár­megyében. Fiai: Ferencz, Károly és Pál. Az 1841. évi vármegyei összeírás szerint Károly és Pál Szántován lakott. Ferencz 1848-ban Bács-Bodrog vármegye másodalispánja volt. Ennek fia Antal, zombori főbíró és szenátor, kinek gyermekei: Jenő 1893-ban városi tanácsos Zomborban; János községi jegyző Szontán; Zsigmond ügyvéd Zomborban. E családból származik még Pál, titeli orvos.” REISZIG Ede [1910] 599.

¹⁷ KFL. I.l.d. Hercegszántó Ház. 1893. 36. sz.

¹⁸ Az Oskerda (magyarul: Ókért, szlovákul: Oškerda) név Kiszucaújhely településrészét takarja, amely korábban önálló község volt Trencsén vármegye Kiszucaújhelyi járásában.

¹⁹ KFL. I.l.d. Hercegszántó Ker. 1900. 26. sz.

²⁰ KFL. I.l.d. Hercegszántó Ház. 1918. 11. sz. Medzihorszky István „sodronyos” 1918. május 29-én vette feleségül Duben Katalint (szül. 1897. júl. 30.).

²¹ KFL. l.l.d. Hercegszántó Hal. 1941.28. sz.

²² KFL. l.l.d. Hercegszántó Ház. 1899. 20. sz.

²³ Pariss Anna szüleiként – a hercegszántóihoz hasonlóan – a nesluša-i anyakönyvekben is Pariss Mátyás és Mindek Ágnes nevét örökítették meg. Nesluša Keresztelési anyakönyvek 1857. 94. sz. https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GRQV-929H?mode=g [2017.07.15.]

²⁴ KFL. l.l.d. Hercegszántó Hal. 1908. 27. sz.

²⁵ KFL. I.l.d. Hercegszántó Ház. 1910. 14. sz. A férj származási helye rovatban a következőt jegyezték fel: „Neuransznitz Moravia”.

²⁶ Valaská Belá Ker. 1857.48. sz.

https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GRQK-NK3?i= 157&cc= 1554443 [2017.07.15.]

²⁷ KFL. I.l.d. Hercegszántó Ház. 1901. 11. sz.

²⁸ Bélapataka (1899-ig Valaszka-Bella, szlovákul Valaská Belá) község ma Szlovákiában, a Trencsényi kerületben, a Privigyei járásban található.

²⁹ Javorinka (szlovákul: Javorinka) Galánta városrésze, egykor önálló község Szlovákiában, a Nagy­szombati kerület Galántai járásában. A halotti anyakönyvben a település neve mellé helytelenül Trencsén megyét tüntette fel zárójelben a jegyzőkönyvíró.

³⁰ KFL. I.l.d. Hercegszántó Hal. 1926. 23. sz.

³¹ KFL. I.l.d. Hercegszántó Hal. 1929. 16. sz. A halotti anyakönyvben Lacek Zsuzsanna özvegyeként tüntették fel, a származási helyeként pedig „Fehérolaszi (Nyitra megye)” olvasható.

³² KFL. I.l.d. Hercegszántó Hal. 1903. 44. sz.

³³ Dubje ma Szlovákiában Kiszucaújhely településrésze (szlovák neve: Dubie) a Kiszucaújhelyi járás Zsolnai kerületében.

³⁴ KFL. I.l.d. Hercegszántó Hal. 1909. 1. sz.

³⁵ KFL. I.l.d. Temerin Ker. 1865. 232. sz.

³⁶ KFL. I.l .d. Hercegszántó Ház. 1897. 7. sz.

³⁷ Valaska Bela Ker. 1848. 178. p.

https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GRQK-J9K?mode=g&i=91 &cc= 1554443 [2017.07.15.]

³⁸ KFL. I.l.d. Hercegszántó Ker. 1889. 125. sz.

³⁹ KFL. I.l.d. Hercegszántó Ker. 1892. 46. sz.

⁴⁰ Hlavaty András esküvőjét követően a házassági anyakönyvben a vőlegény szülei rovatban nem csak az édesanyját, hanem annak új férjét, Hlavaty Lőrincet is feltüntették. KFL. I.l.d. Hercegszántó Ház. 1912. 23. sz.

⁴¹ KFL. I.l .d. Hercegszántó Ker. 1892.46. sz.

⁴² KFL. I.l.d. Hercegszántó Ház. 1912. 23. sz.

⁴³ KFL. I.l.d. Hercegszántó Hal. 1963. 39. sz.

⁴⁴ KFL. I.l.d. Hercegszántó Hal. 1942. 7. sz. A Hlavaty családnevet az 1910-es évek közepétől „i”-végződéssel, Hlavati alakban vetették papírra az anyakönyvírók.

⁴⁵ KFL. I.l.d. Hercegszántó Ker. 1919. 61. sz. A Czuczor – Fogarasi féle szótár szerint a sodronyos: „Sodronnyal behúzott, kerített, erősített. Sodronyos fazék, lábos. Továbbá ki sodronyból dolgozik. Sod­ronyos tót, szokottan drótos.” CZUCZOR Gergely – FOGARASI János 1870. V. 858.

⁴⁶ KFL. I.l.d. Hercegszántó Hal. 1910. 72. sz.

⁴⁷ Gerebes (1899-ig Povina, szlovákul Povina) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Kiszucaújhelyi járásban.

⁴⁸ KFL. I.l.d. Hercegszántó Hal. 1914. 11. sz. Az anyakönyvben tévesen 62 évesként tüntették fel.

⁴⁹ KFL. I.l.d. Hercegszántó Ház. 1900. 7. sz.

⁵⁰ Szentjánosháza: 1899-ig Hlozsa (szlovákul: Hloža), Bellus településrésze, Trencséni kerület, Puhói járás.

⁵¹ KFL. I.l.d. Hercegszántó Ház. 1901. 10. sz. Az esküvői tanúk Majer István és Gamcsár János voltak.

⁵² Bellus Kér. 1866. 125. sz. https://familysearch.org/ark:/6l903/3:I:33S7-9RQC-9M8H?mode=g&i =245&cc=1554443 (2017.07.15.)

⁵³ Bellus Kér. 1869. 153. sz. https://familysearch.org/ark:/61903/3:l:33S7-9RQC-9MQ9?mode=g&i =269&cc=1554443 [2017.07.15.]

Az anyakönyvi bejegyzés szerint „Josephus illegitim / Veronica Popoluska et Kollarovits R. C.”

⁵⁴ KFL. I.l .d. Hercegszántó Ház. 1899. 7. sz. Az anyakönyvbe írt „Bodrog Monostorszeg” bejegyzésből Monostorszeg településre (szerbül: Bački Monoštor, horvátul: Monoštor) gondolhatunk.

⁵⁵ Lacsek Mária halálát 78 éves korában, 1949. október 6-án agyvérzés okozta. Származási helyként Javorinka települést jegyeztek fel az anyakönyvben. KFL. I.l.d. Hercegszántó Hal. 1949. 37. sz.

⁵⁶ Hercegszántón 1910. március 13-án hunyt el 7 hónapos korában tüdőgyulladásban Vidák Miklós „hintás” és Laczek Mária gyermeke, Ilona. KFL. I.l.d. Hercegszántó Hal. 1910. 30. sz.

⁵⁷ KFL. I.l.d. Hercegszántó Hal. 1901. 17. sz. Vrpolje: közigazgatásilag Šibenikhez tartozó falu Horvát­országban, Šibenik-Knin megyében.

⁵⁸ KFL. I.l.d. Hercegszántó Ház. 1927. 33-34. sz. Vajszka (szerbül Vajska. horvátul Vajska, németül Wajska) falu Szerbiában, a Vajdaságban, a Dél-bácskai körzetben, Bács községben. Bjelina: falu Hor­vátországban, Zára megyében.

⁵⁹ KFL. ISTVÁN.l.d. Hercegszántó Ház. 1927. 33-34. sz.

⁶⁰ Örkény: város Pest megye Dabasi járásában.

⁶¹ KFL. I.l.d. Hercegszántó Ház. 1902. 7. sz. Vaskó István szülei, Vaskó Sámuel és Baczulik Krisztina már nem élhették meg fiuk házasságkötését. Vavró Mária első férje Haboda György volt. Esküvői tanúként Tatár János panorámás, Mayer István kintornás vettek részt az eseményen.

⁶² KFL. I.l.d. Hercegszántó Hal. 1915. 20. sz. A halotti anyakönyvben már nem Kiszucaújhely, hanem Nagyrudas települést jegyezték fel az asszony származási helyeként.

⁶³ DANKÓ Imre 2002. 74.

⁶⁴ KFL. I.l.d. Hercegszántó Ház. 1918. 16. sz.

⁶⁵ KFL. I.l.d. Hercegszántó Hal. 1922. 62. sz.

⁶⁶ KFL. I.l.d. Hercegszántó Hal. 1923. 35. sz.

⁶⁷ KFL. I.l.d. Hercegszántó Hal. 1941.36. sz.

⁶⁸ KFL. I.l.d. Hercegszántó Ház. 1943. 5. sz.

⁶⁹ UJVÁRY Zoltán 1986. 34.

⁷⁰ n. n. 1901.1.

⁷¹ KFL. I.l.d. Hercegszántó Ker. 1889. 20. sz. Keresztelői tanúként Szekur József feleségét Polus Vero­nikát jegyezték fel.

⁷² Somogyvármegye Hivatalos Lapja 1908. 27. évf. 38. sz. 455. o.

⁷³ B. HORVÁTH Csilla 1980. 181.

⁷⁴ B. HORVÁTH Csilla 1979. 262.

⁷⁵ „Ha a drótosnak az idegenben jól ment a dolga, s takarékosságával megtoldotta szerény jövedelmét, fő vágya, hogy viszontlássa családját. Nagy az öröm a családban, midőn a családfő tudatja, hogy nemsokára hazatér. Az asszony elébe megy a legközelebbi faluig, sőt gyakran a vasúti állomásig. Ha­zafelé menve, megállapodnak több ismerős boltosnál, mindenütt vásárolnak, ami a háztartáshoz szük­séges, hogy a viszontlátás örömére gazdag lakomát csaphassanak. Mert a drótos otthon kényelmesen szeret élni, s gyakran könnyelműen pazarolja az idegenben verejtékes munkával szerzett filléreket.” PECHÁNY Adolf 2000.

⁷⁶ Vö.: SCHOPF Kálmán 1912. 105-127.