A pokol házhoz jön

Megszólalt a minisztérium: bőven van mit inni, olvasom a Menedzsment Fórum weboldalán, tudatomat jóleső nyugalom árasztja el. Önzetlen vagyok, vagy legalábbis hajlok arra, hogy ily erényeket tételezzek fel enmagamról, mindenesetre megnyugtató érzés számomra azt tapasztalni, hogy felebarátimnak van mit inniuk, és mint látjuk, felebarátaim közé a minisztériumok egyikét-másikát is besorolom. Kiváltképp a Weather on Maps használata közben, az ő térképeik némelyikén ugyanis Európa olyan, mint az abrosz, amelyet a kellőképp leittasodott asztaltársaság az üvegek alján locsogó vörösökkel többszörösen megöntözött. Mária országa természetesen az abrosz legkipirultabb, értsd leginkább fröccs áztatta középső területén ékeskedik, legalábbis azon a napon, amikor szép hazánknak már kétszáz településén van vízkorlátozás; ez a szám holnapra nyilván növekedni fog.

Paks valószínűleg még ma leáll, ám az ivóvízellátás folyamatossága biztosított – mondta az imént az a személy, akinek ily esetben efféléket kell mondania, függetlenül attól, hogy optimális esetben is csak a Lánchíd kőoroszlánjai hisznek neki.

Ez amúgy nem helyes, a lakosság áldozatvállalása az ilyen kardinális esetekben csakugyan kiemelt fontossággal bír, úgyhogy tessék a híreket szépen elolvasni, meghallgatni, memorizálni, azért vannak. Ha zagyvaságokból állnak, akkor is. A legfontosabb persze ennek a pandanja, vagyis az, hogy az ellenség nyilvánvalóan ütődött álhíreinek be nem dőlünk, ennél már az is jobb, ha álhírek hiányában fogalmazgatunk ilyeneket mi magunk.

A lényeg az, hogy legyen bennünk alkotókedv, képzelőerő, kreativitás, akkor megy minden magától, az ellenfél pedig döbbenten pislog, és nem érti, mi van.

Az van, hogy most, amikor ezt a cikket írom, az olasz nagyvárosok többségében a legmagasabb riasztási szint lépett életbe, azaz Bolognát, Firenzét, Milánót, Nápolyt, Palermót, Rómát, Velencét, Torinót meg a többit látogatni részint garantált hőguta, részint pedig kidobott pénz. Több térségben negyven fok körüli vagy afölötti, de például Szardínia belső területein akár negyvenöt fokos csúcshőmérsékletet várnak, ami rosszabb esetben az ötven felé is kacsintgathat akár. Ráadásul ez a mostani Olaszország negyedik jelentősebb hőhulláma ebben az évben, jelentősége abban áll, hogy aki az előző hármat túlélte, az már jó eséllyel mindent kibír. A Portugáliában, Görögországban, Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban kialakult brutális erdőtüzek számos halálos áldozatot követeltek, és százezreket kényszerítettek otthonuk elhagyására. Mindezt nem elszigetelt természeti katasztrófákként, hanem az emberi eredetű klímaváltozás egyre látványosabb következményeiként kell értelmeznünk.

Az online terjedő fékevesztett hülyeségekkel viszont nem foglalkozunk, noha választék van belőlük bőven. Zakkantabb elméjű felebarátaink szerint a magyar vízügyesek alkalmatlanok arra, amit csinálnak, képzettségük nulla, amit el lehet kúrni, ők elkúrják, nyilván azért, mert Oroszországban végeztek, ott pedig úgy és azt tanulták, amit. Ezért aztán a félvízi országok a Dunát visszatartják, és saját alantas céljaikhoz használják fel. Gondosan ügyelve arra, hogy Árpád hős magzatjainak az igazi, hamisíthatatlan Duna-vízből egy korty nem sok, annyi se jusson. A valódi beavatottak ehhez még azt is hozzáteszik, hogy Árpád hős magzatjai, ha valódi Duna-vizet fogyaszthatnának, olyan erőre tennének szert, hogy annak birtokában senki őket le nem győzhetné, ezt pedig Brüsszel nem akarja, hogyan is akarhatná.

Hülyeség dolgában tehát Árpád hős népének garantáltan nem kell a szomszédba mennie, a továbbiakat illetően pedig Jules Verne A lángban álló szigettenger című regényét tudom a nyájas olvasó figyelmébe ajánlani. Több hiteles történelmi tényanyag van benne, mint a manapság megjelenő folyóiratcikkek egyikében-másikában, ám ez most nem ide tartozik.

A lényeg az, hogy miközben a rendkívüli hőség kontinensszerte az energiaellátás határait teszteli, az EU néhány nap alatt két meghatározó lépést tesz a mesterséges intelligencia területén. Egyfelől több mint harmincmilliárd eurónyi beruházást mozgósít hét AI-szupergyár létrehozására, vasárnaptól pedig már érdemi ellenőrzési és szankcionálási jogkörökkel léphet fel a világ legerősebb modelljeinek fejlesztőivel szemben. Magyarország is beszáll a technológiai versenybe, minthogy a lengyel vezetésű konzorcium résztvevőjeként jelentős számítási kapacitáshoz juthat.

A többi még bizonytalan.

Annyi viszont gyanítható, hogy dicső fajunk, a Homo sapiens megint a tűzzel játszik, akkorával, hogy ahhoz képest a nukleáris fegyverek hadrendbe állítása hangulatos szalonnasütögetés a vízparton, miközben kedélyesen csapkodjuk a szúnyogokat.

Az AI is itt ül közöttünk, de nem tudjuk, ki az. Mindenki gyanakszik mindenkire, az absztinensekre leginkább, ebből fakadóan a vacsoránál ma már mindenki vedel. Becsiccsenteni viszont az AI nem tud. Most még. Jövő augusztusban viszont már tök hitelesen fogja játszani a részeget és annak tetszés szerint választható alcsoportjait, aki tehát spiccesen jelenik meg a buliban, az negyedóra múltán már jó eséllyel a taknyán csúszik kifelé. Öt perc múlva viszont már színjózanon tér vissza, és akkorát mos be AI kollégájának, hogy azt látván minden jelenlevő elismerően bólogat.

Bud Spencer- és Terence Hill-klónok is lesznek a szereplők között, de nem a pultnál, hanem a katedrán, és olyan színvonalú előadásokat tartanak, hogy azokat hallgatván a világ legfelkapottabb egyetemeinek (MIT, Imperial College London, Stanford stb.) a tanári kara a katedrán szúrja magát tökön, és átkozza azt a pillanatot, amikor erre a pályára lépett, de hát immár az van, ami. Előadásaik után menetrendszerűen összeverekednek, de csak úgy tessék-lássék, az ürügy világos: melyik a jobb, a Last Drop No. 37: 27 Year Old Kentucky Straight Bourbon, vagy esetleg a Gordon & MacPhail 85 Years Old from Glenlivet Distillery, ez a kérdés, a vitázó felek hosszan verik az asztalt, majd abban maradnak, hogy egyik is roppant finom, meg a másik is, a leghelyesebb tehát ha egyik nap ezt isszák, a másik nap pedig a másikat.

Ezt követően a vitázó felek hosszan magasztalják egymás bölcsességét, majd mindenki az otthonába tér.