Ezek is elkúrták

Ott szoktam sírni, ahol senki se lát, persze nem állandóan, hanem csak olyankor, amikor a honfiúi önfeláldozás megindító példáira bukkanok. Például amikor azt olvasom a Vadhajtások című webes orgánum nyitóoldalán, hogy Balásy Gyula valamennyi cégében birtokolt tulajdonrészét átadja az államnak, ilyen hírrel találkozván nem csoda, hogy a magamfajta zord aggastyán könnyei is megerednek, persze ő ezt ügyesen leplezi.

Nyájas olvasóm nyilván tudja, hogy a Vadhajtások nemcsak a gombamód szaporodó webes orgánumok egyike, hanem a legbecsesebbek közül való, lévén olyan termék, amelyet levitézlett kormányzó urunk is kitüntet a figyelmével, sőt a nagy nyilvánosság előtt dicsérni sem átall.

Nem csoda, hiszen Balásy nemcsak a cégeit ajánlotta fel az államnak, hanem több tízmilliárd forintnyi értéket képviselő befektetési jegyeit is, mármost ezt hallván minden bizonnyal az első népképviseleti országgyűlésre gondolunk, melynek keretében egy bizonyos Kossuth Lajos nevű pénzügyminiszternek módja nyílt arra, hogy „a haza védelmét tárgyazó indítványát megtegye” – a többit lásd a középiskolai történelemkönyvben, már ha megvan még valahol.

Az se kizárt persze, hogy Balásynak az egész eddigi, anyagias életformájából elege lett, ezért a spirituális javak felé fordul inkább, az evilági értékeket pedig undorral utasítja vissza. Van ilyen, bár manapság egyre ritkább. Más kérdés, hogy Balásy arcvonásain nem látjuk tükröződni a magasabb rendű szellemi létforma megkülönböztető jegyeit, persze az is lehet, hogy azok csak később jelennek meg, akkor, amikor a szent életű személy már napi gyakorisággal tesz csodákat, élénk beszélgetést folytat a madarakkal, holtakat támaszt fel, és szükség esetén megállítja az égen a Napot.

Balásy itt még nem tart, de kétségkívül azt az utat járja, amely ebbe az irányba visz. Hogy gyorsan vagy lassabban, az már egyre megy. Akkora birodalmat, amilyen az övé, két-három héten belül lebontani és jótékony célra felajánlani képtelenség, a Római Birodalmat se fél nap alatt cincálták széjjel, viszont kétségkívül sikerült. Mindenesetre e napokban nagyon kell vigyáznunk, főképp abban az esetben, ha energiánkat valamely nemes vagy annak gondolt cél érdekében iparkodunk hasznosítani.

Gyanútlanul ballagunk az utcán, és valaki jótét lélek hozzánk vág százmillió forintot, vagy akár többet is, mit kezdünk vele? Belegondolni se jó, noha bekövetkezhet.

Napjainkban alacsonyan szállnak a bankjegykötegek, hogy egy archaikus képpel próbáljam kifejezni magam, olyannal, amelyik a magamfajta aggastyánok világképével kompatibilis annyira, amennyire, bár valójában már az a világkép se működik. Készpénzt manapság a korombeliek se használnak, mért is tennék, evvel pedig az utcai koldulásnak is befellegzett. Koldusok régebben működtek villamosokon, buszokon, néha a HÉV-en is, ma már nem annyira, sőt semennyire se. Persze koldulni a neten is lehet, sokan próbálkoznak is vele, hogy milyen sikerrel, az nem tudható. Mindenesetre infrastruktúra kell hozzá, amit létre kell hozni, majd fenn kell tartani, már ha sikerül. Ha nem, akkor lásd a jelen bekezdés elején írtakat.

Régen azért emberszabásúbb, otthonosabb, lakhatóbb volt a világ akkor is, ha az emberi lénynek nem volt hol laknia, bár ezt a hajléktalan emberi lények minden bizonnyal másképp látták valamelyest, és gyaníthatóan nekik volt igazuk. Tudta a polgár, hogy hol a helye őneki, és többé-kevésbé ennek megfelelően viselkedett. Például a volt fideszes országgyűlési képviselő – illetve annak korabeli megfelelője – tudta, hogy ő immár akkor is volt fideszes országgyűlési képviselő, ha ég és föld összeszakad, vagyis őt különféle anyagi és spirituális javak illetik meg, amíg ki nem hűl a Nap, személye pedig szent és sérthetetlen, és ez soha nem is lesz másképp. Ezt érthetően és világosan meg lehetett magyarázni, a verkli pedig működött tovább. Most meg? Most azt láttuk a tévében, hogy B. Zoltán volt fideszes országgyűlési képviselő otthonában kora reggeli órán megjelent a rendőrség, és hosszú órákon át kutakodott. A tévé azt is mutatta, ahogyan B. Zoltán volt fideszes országgyűlési képviselőt rendőrök kísérik ki az autóhoz, amelyben kihallgatásra viszik.

Kérdem én ezek után: érdemes ebben az országban országgyűlési képviselővé avanzsálni? Ilyen paraméterek ismeretében? Itt és ezeknek?

Valószínűleg igen. Vannak homokszemek, amelyek időnként bekerülnek a fogaskerekek közé, és átmeneti üzemzavart okoznak. Viszont olyan is van, hogy elindul a polgár zöldben a zebrán a túloldal felé, de hipp-hopp ott terem valami vadbarom, és elüti. Az élet ilyen, ám erre nem az a megoldás, hogy mindörökké az utca másik oldalán maradunk, mert akkor a világ számunkra némiképp beszűkülne.

Megérné?

Legyünk őszinték és világosak: nem tudható. Vagy igen, vagy nem, de hogy melyik a helyes válasz, azt megtudni sohase fogjuk, de talán nem is baj ez. A jelen paraméterek mellett jóval kevésbé kiszámítható, más szóval izgalmasabb, talányosabb, rejtélyesebb marad a világ.

Ami viszont tudható, más szóval ismerős, megszokott, biztonságos: a távozó Fidesz-kormány az államkasszát csontig kifosztotta, április végére az éves terv kilencvenegy százalékát sikerült összehoznia. Más megfogalmazásban arról van szó, hogy a költségvetési törvény a teljes évre 4,22 ezer milliárd forintos hiánnyal tervez, miközben a távozó kormány informális – a költségvetési törvényen át nem vezetett – hiánycélja ötezermilliárd forint. Ennyi pénz nincs is a földön, mondhatnánk, de nem mondjuk, hiszen tudvalévő, hogy volt ennyi pénz a földön, csak éppen szakszerűen el lett konfiskálva, ahogyan azt kell.

A hiány március végén 3,4 ezer milliárd forinton állt, csak ebben hónapban a költségvetés 1,3 ezer milliárd forint deficitet hozott össze. Hogy közelebbről hogyan, mi módon sikerült ezt produkálnia, az a részletes jelentésből se derül ki világosan.

Műhelytitok.

Jómagam nem vagyok a számok embere, de összeadni meg kivonni azért tudok, továbbá megértem az olyan megfogalmazásokat, mint például az, hogy „április végéig az államháztartás központi alrendszere (ebben csak az önkormányzatok nincsenek benne) 3,85 ezer milliárd forintos hiánnyal zárt”.

Gyurcsány egy ennél jóval rózsásabb helyzetben mondta ki, hogy elkúrtuk.

Őszinte ember. Rá is faragott.