Hetedik érzék

Fut Bécs felé Jellasics, a gyáva, ezt tanultuk az iskolában, de hogy miért fut, és miért pont Bécs felé, azt már rég elfelejtettük, ahogy azt is, hogy valójában ki a rosseb volt ez a Jellasics. Személye ma már senkit se érdekel, ahhoz ugyanis, hogy önmaga iránt valamifajta érdeklődést generáljon, előzőleg százmilliárdokat kellett volna lenyúlnia, annyi pénzt pedig szegény Jellasics – teljes nevén Josip Jelačić Bužimski – egyben sohase látott. Hiába volt horvát bán, császári-királyi táborszernagy, a Katonai Mária Terézia-rend parancsnoki fokozatának birtokosa meg minden egyéb, az állami vagyon rapid szétlopkodásának mára végsőkig tökéletesített módszertana akkoriban még nem volt elérhető.

Most azt olvashatjuk a neten a távozó adminisztrációra vonatkozólag, hogy az állam informatikai közbeszerzései fölött közpénzek lenyúlásának átható bűze lengedezik, ami abból fakad, hogy az aktorok az utolsó pillanatig próbálják az állam vagyonát széthordani. Szándékuk méltányolható. Kié a közpénz, kérdezhetjük teljes joggal, a válasz pedig egyértelmű. A közé, azaz a mienk, ergo teherautóra lapátoljuk és hazavisszük. Természetesen ez most képes beszéd csupán, ám az igazság magja benne rejtezik.

Nedves és tápláló környezetet kell számára biztosítanunk, mármint az igazság magvának, akkor gyökeret ereszt, és erős fává sarjad, bár mi magunk ebben a derűs jövőképben nem hiszünk, soha nem is hittünk benne, és nem is tervezünk ilyesmit, hacsak közben tisztán látható és kézzel fogható csoda nem történik közvetlenül az orrunk előtt. Más kérdés, hogy hinni akkor se fogunk. Van viszont egy alapigazság, ami nem hit kérdése, hanem mindennapos tapasztalatokon nyugvó sarktétel. Úgy hangzik, hogy ami ellopható, az el lesz lopva, kivéve, ha 1) fehéren izzik, 2) csaknem fénysebességgel távolodik tőlünk, vagy 3) a Csendes-óceán legmélyén fekszik, a Mariana-árokban, a tengerszint alatt 11 034 méteren.

Az élvonalbeli szakértő persze az efféléket is el tudná lopni, csak valamivel magasabb részesedésre tartana igényt, bár ez se biztos. Igazi profi számára a szakmai siker mindennél fontosabb, a többi nem számít.

Ami viszont a vagyont illeti, az csakugyan biztonságba helyezendő, oly módon, hogy a kollégák, a szaktársak – vagy, ha úgy tetszik, a specialisták – se férjenek hozzá. Ez már komoly dolog, versenypálya, ahol szakértelem szakértelemmel ütközik, itt fog eldőlni, ki a jobb. Persze nem úgy kell elképzelnünk a meccset, hogy Einstein küzd meg Einsteinnel, hanem úgy, hogy profi a profival, az eredmény viszonylag hamar ismertté válik, a küzdő felek megisznak egy-két korsónyit a közeli sörözőben, evvel az ügy el van boronálva. Pár nap múlva újabb meccs következik, aztán egy másik, egy harmadik, az erősorrend pedig folyamatosan átalakul. A mérkőzésnek vége sohase lesz, a játékosok viszont gyakran cserélődnek, a meccs tehát nem válik unalmassá. Már csak azért se, mert időnként megjelenik a kormány informatikai közbeszerzéseinek az eredménye, amiben százmilliárdokról van szó, ergo alaposan fel kell kötni a fehérneműt, különben leszakad.

Kívülálló ebben a dzsumbujban ki nem igazodik, de a belül állók se okvetlenül találják meg a legrövidebb utat a legközelebbi borozó/söröző felé, pedig nekik aránylag könnyű dolguk van. Szoftverrel-hardverrel vacakolni üdítő szórakozás, a vagyon hizlalása viszont komoly feladat, nemcsak szaktudást igényel, ami az abszolút minimum, hanem elsősorban jó ösztönöket, intuíciót, hatodik vagy akár hetedik érzéket is, amivel a konkurenciát nem áldotta meg az úr. Ami pedig az informatikai cuccokkal való vacakolást illeti, a beszerzésük az esetek jó részében korrupciógyanús, ahogy egyébként kis hazánkban csaknem minden nagyobb összegű tranzakció az, de vannak még sokkal gyanúsabbak is. A Portfolio.hu oldalon olvasom, hogy két nappal a választás után megjelent a kormány informatikai közbeszerzéseinek az eredménye, 390 milliárd (!) forintos keretösszeget szánnak szerverek és tárolók szállítására. A tendert még márciusban írta ki a Digitális Kormányzati Ügynökség. Az Integritás Hatóság több szempontból is kifogásolta a tendert, ezért jogorvoslati eljárást kezdeményeztek a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, mindhiába. Az Integritás Hatóság több problémát is talált, többek között versenykorlátozó referenciákat, aránytalan alkalmassági feltételeket és vitatható értékelési mechanizmust. Vagyis szemérmetlen lenyúlásról van szó, olyasmiről, ami mifelénk mindennaposnak mondható, noha valójában nem szép dolog.

A beavatottak szerint egyébként a tízmilliárdos IT-fejlesztések a kormányzati szektorban kivétel nélkül rendkívül túlárazottak, akár tízszeres áron készülnek el, akár sokéves csúszással, az eredmény pedig sok esetben teljességgel használhatatlan. Elavult technológiák, rendezetlen szerződéses háttér, teljes kiszolgáltatottság a külső szállítónak, ez a hardverbeszerzésekre vonatkozik. Szoftverügyekben a túlárazás nehezen megfogható, ezért ott jellemzőbb is. Napjainkban a korszerű IT-fejlesztési eszközökkel, AI-támogatással milliárdos, évekig tartó gigaprojektek helyett napok-hetek alatt lehet korszerű, felhasználóbarát IT-alkalmazásokat fejleszteni, olyanokat, amelyek csakugyan működnek is. Működésképteleneket persze még gyorsabban, a megrendelő azokat is átveszi, később aztán néha reklamál, néha nem. Szakértők szerint azért nem, mert észre se veszi, hogy az informatikai rendszerében, annak túlbonyolított mivoltából fakadóan nem stimmel valami, sőt valójában semmi se stimmel, ergo továbbfejleszt, fokozván evvel a káoszt, amelyet kifésülni-rendbe hozni immár csakis közvetlen nukleáris csapással lehetne. Ez a tool sprawl, magyarul az eszközburjánzás állapota, amikor a szervezetben használt informatikai eszközök és alkalmazások száma túlzottan megnő, és ezáltal átfedések, redundanciák, vagy ha úgy tetszik, őserdei állapotok alakulnak ki. A költségek közben elszabadulnak, végül aztán jön az óriáskígyó, és minden irodistát egyben lenyel. Akit mégsem, az ül egy terminál előtt, szuicid gondolatokkal kacérkodik, munkaideje leteltével pedig bemegy a közeli kocsmába, és megiszik valamit.

Pár hónappal később már kettőt iszik meg, majd hármat és így tovább. Mindez a tool sprawl miatt.

Isten kezében vagyunk mindannyian.