Élet és Irodalom,

LXIX. évfolyam, 49. szám, 2025. december 5.

VÁNCSA ISTVÁN

Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón, hogy miért, az nem kérdés, a turáni átok miatt. Utóbbi elsődlegesen abban áll, hogy kormányzó urunknak mostanában valahogy semmi se akar összejönni, pedig ő láthatólag iparkodik. Ez utóbbi abból is kiderül, hogy egyre nagyobb blődségekkel hozakodik elő, a minap például avval próbálta lenyűgözni a publikumot, hogy ez egy olyan ország, melyben mindig két párt volt és két párt lesz: vannak a baloldaliak és vannak a jobboldaliak, vannak a nemzeti érzelműek és vannak az internacionalisták. Megnéztem a huszonnégy kötetes Magyarország történetében, nem ez áll benne, megnéztem Hóman–Szekfű Magyar történeté­ben, az se tesz említést ilyesmiről, vagyis kormányzó urunk badarságokat beszélt, persze nem először, és nyilván nem is utoljára.

Nem baj ez, csak egészség legyen, meg persze repülőrajt, de valahogy az se alakul. A KSH szerint a beruházások volumene 2025 harmadik negyedévében 3,8 százalékkal elmaradt az előző év azonos időszakáétól, a nemzetgazdasági beruházások teljesítménye 4,1 százalékkal csökkent. Holott tudvalevőleg a repülőrajtnak kéne dübörögnie, ehelyett viszont ereszkedünk lefelé a kútaknában, miközben kormányzó urunk a rádióban brüsszelezik. Persze mi mást is tehetne, mindenki emlékszik még arra, hogy tavaly ilyenkor fantasztikus évről képzelgett ugyanebben a stúdióban, kötcsei fantazmagóriáiban pedig három- vagy akár ötszázalékos bővülést vizionált.

Akinek nincsenek elérhetetlen céljai, az még az elérhetőket se éri el, mondják optimista felebarátaink, talán igazuk van, talán nem. „Nálunk a teljes foglalkoztatottság egy államcél, Nyugaton pedig úgy tekintenek rá, hogy ez hol van, hol nincs. A munka, az itthon kulcskérdés, mert ha az van, akkor minden van”, mondta ő. Nyilván nem emlékszik rá, hogy a pártsajtó (konkrétan a Magyar Idők) már 2018-ban bejelentette, hogy a teljes foglalkoztatottság megvalósult, ami pedig már megvan, azt újólag létrehozni általában nem igazán indokolt.

Most inkább avval kéne foglalkozni, amivel kontinensünk józanul gondolkodó politikusai piszmognak, hogy tudniillik Trump csökkenti a katonai jelenlétet Európában, sőt az se kizárt, hogy Washingtonban oroszbarát politikai fordulat készülődik. Lehet, persze, hogy ez vaklárma csupán, ám általános emberi tapasztalat, hogy valamely esemény bekövetkeztének a valószínűsége az illető esemény katasztrofális voltával egyenesen arányos. Minél borzalmasabb a jövő, annál biztosabb, hogy el is következik, akik józanul gondolkodnak, ezt tartják szem előtt. Nyilván nem véletlen, hogy Európa a legrosszabb forgatókönyvet lapozgatja, a NATO novemberi hadgyakorlatán egy lehetséges orosz támadásra már amerikai csapatok nélkül igyekeztek felkészülni. A hadgyakorlatot Erdélyben tartották, francia helikopterek, Caesar ágyúk és Leclerc harckocsik tűntek fel benne, nem véletlenül.

Trump csökkenti az Európában levő amerikai katonai jelenlétet, Steve Witkoff moszkvai útja pedig azt jelzi, hogy Washington oroszbarát fordulatot vesz a Bloomberg szerint. A fő kérdés viszont az, miközben a Fehér Ház Ukrajna katonai támogatásának leállításával fenyeget, Európa képes-e megvédeni Ukrajnát, ha Amerikától nem kap támogatást.

A választ mindenki tudja, csak nem akarja kimondani, mert minek, evvel együtt európai szakértők a NATO novemberi hadgyakorlatán kimondták. Az európai haderő egyáltalán nem biztos, hogy sikeres lehet önállóan − közölték román és más európai tisztviselők a Cincuban (Nagysink) tartott hadgyakorlaton, valamint aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy mennyi időbe telne, míg a NATO-csapatok elérnék a frontvonalat. A közlekedési infrastruktúra miatt ez akár több hétig is elhúzódhat, ami azt jelentené, hogy Románia egyedül védekezhetne, amíg az erősítések megérkeznének.

Mindeközben Európában orosz drónok sértik meg folyamatosan a légteret, ám ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy a hírszerzés szerint Oroszország négy éven belül képes lehet egy NATO-tagországot megtámadni, ha pedig megteheti, nyilván meg is teszi. Az Egyesült Államok ugyanakkor hónapok óta jelzi, hogy csökkenteni fogja katonai jelenlétét a kontinensen, és Ázsiára összpontosít, ezért arra kérte európai szövetségeseit, hogy maguk gondoskodjanak védelmükről. Romániában ugyan több NATO-bázis található, ám katonáik létszámát az amerikaiak októberben 1700-ról ezerre csökkentették. Bulgáriában, Szlovákiában és Magyarországon is további csökkentés várható.

Summa summarum Európát közvetlen biztonsági fenyegetések érik, ez még nem háború ugyan, de olyan szaga van. Orbán és Putyin érzelemgazdag kapcsolata a tényeken mit sem változtat. A hazánkat netán legázoló orosz erők parancsnokai aligha törődnek olyan apróságokkal, hogy a mikroszkopikus méretű kelet-európai országok vezetői csakugyan oly hőn szeretik-e Vlagyimir Vlagyimirovicsot, mint ahogy azt mutatják, vagy csak alávaló módon színlelnek, számukra az tökmindegy. Nem tartozunk a nagy Szovjetunió tagállamai közé, azaz potenciális ellenségük vagyunk, úgy is kell velünk bánniuk, apel­láta nincs. Valamit talán javít a helyzeten, hogy minket immár Amerikában is utálnak, természetesen csak azok az amerikai polgárok, akik tudnak rólunk, sejtik, hol élünk, sőt arról is hallottak már egyet-mást, hogy kormányzó urunk a szabadidejében miképp kavar. Talán még azt is tudják, hogy Magyarország gazdasága romokban hever, bár nem valószínű, hogy ez a közlés az egy David Pressmanen kívül bárki nem magyar származású amerikai állampolgárt érdekelhetne a legcsekélyebb mértékben is. Egyébiránt annak is lehet valamiféle jelentősége, hogy Pressman a hivatali idejének lejártát követő órában már a családjával együtt útban volt a repülőtér felé, hogy kies hazánkat a legrövidebb időn belül elhagyja.

Nem tudni, miért. Magyarország a maga módján majdhogynem szórakoztató. Gondoljunk a sokak szerint eleve fölösleges mohácsi Duna-hídra, amelynek a költségéből földrészeket lehetne összekötni, gondoljunk a moziban a gyerekfilmek előtt vetített kormánypropagandára, vagy gondoljunk minden idők legabszurdabb kormányfői megnyilatkozására: Nem adhatom át a hatalmat egy másik politikai tábornak, amely teljesen más meggyőződéseket képvisel.

Azért csak próbálja meg. Sikerülni fog.