Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 46. szám, 2025. november 14.
VÁNCSA ISTVÁN
Hatvanöt százalékkal volnának magasabbak a nyugdíjak, ha a 2010-ben hatalomra került Fidesz nem vezette volna ki azt a korábbi módszert, amely felerészt a bérek növekedésének, felerészt pedig az infláció mértékének megfelelően emelte az ellátásokat. Azóta az ellátottak járandósága csakis az infláció mértékének megfelelően növekszik, vagyis a populáció elaggott hányada a gazdaság növekedésének pozitív hatásából nem részesül. Mellesleg mért is részesülne, ha kormányzó urunk azt látja, hogy szenilis rajongói minél szegényebbek, annál lelkesebben csápolnak neki, amikor csak tehetik.
Lopja ő a pénzt?
Nem lopja, hanem rabolja, és csak magának meg a mamelukjainak, a többi éljen meg abból, ami jut neki. A mértékletes táplálkozás egyébként is a hosszú élet záloga. Katona Tamás közgazdász mondta a Népszavának, hogy a jelenlegi politikai vezetés nem érti, mi az a szolidaritás, csak a középosztály meg a felső középosztály érdekli. Egy kvázi rezidens vezeti az egészségügyet, az oktatást rendőr tábornok felügyeli, a nyugdíjpolitikáért meg a pénzügyminiszter utódaként funkcionáló nemzetgazdasági miniszter felel. Vagyis kecskére bízták a káposztát, viszont lesz tök felesleges Duna-híd Mohácsnál annyi pénzből, amennyiből kontinenseket lehetne összekötni, már ha volnának kontinensek, amelyek ezt a kapcsolatot mélyen, őszintén és tiszta szívből akarnák.
Továbbá ha volnának nekik Orbán Viktorhoz mérhető politikusaik, akik a másodperc törtrésze alatt lennének képesek felbecsülni, mennyit hozhat a konyhájukra ez az összekötősdi, és ennek megfelelő elánnal állnának az ügy mellé. Csak hát ilyen politikus a nyugati világban kizárólag Magyarországon terem, itt viszont fölös számban, ebből fakadóan joggal írhatta David Pressman a Time magazinban, hogy Magyarország gazdasága romokban hever, Orbán függetlenséget felszámoló kampányát pedig az ő kétes orosz energiabizniszei finanszírozzák. Kormányzó urunk az amerikai szenátorok szemében se lett sokkal népszerűbb, ők úgy vélik, hogy Mária országa a Kremlt bátorítja a lépéseivel, az orosz energiavásárlás pedig egy diktátor gyilkos háborúját pénzeli. Nehéz volna cáfolni ezt a vélekedést, nyilván ezért van az is, hogy senki emberfia nem is próbálkozik vele, mert csak kiröhögnék.
Optimistának e tekintetben egyedül kormányzó urunk mutatkozik, ő tudniillik azért kapja a fizetését, hogy időnként kínosan vigyorogjon, persze csak akkor, ha nagyon muszáj. Vissza fogjuk szerezni az európai költségvetésből az összes forintot és eurót, ami megillet bennünket, és aminek a felét már vissza is szereztem, de azt biztosan tudom mondani, hogy ha most nincs brüsszeli pénz, akkor van amerikai pénz. Nem kell megijedni, mondta ő a föntebb említett kínos vigyor kíséretében, a lakosság értelmesebb része pedig ezt hallván/olvasván rögtön megijedt, és azóta is valami nyugalmasabb helyre, mondjuk Balira való költözésen gondolkodik.
Aztán persze itthon marad, és ezt később több alkalommal is megbánja, de hát az élet ilyen.
Mindenesetre Orbán megállapodott Trumppal valamiben, ami Magyarország energiaellátását illeti, és ami nagyon sokba fog kerülni minekünk, bár ha nem állapodott volna meg, az talán még többe kerülne. „Orbán számára a tét nagy volt: ha nem kap mentességet, az nemcsak a költségvetésen ütött volna nagy léket, de ami most még fontosabb, a külpolitikája és vele együtt a tehetségéről, képességeiről gondosan felépített kép is teljesen hiteltelenné vált volna, ami pedig a közelgő választások előtt nagyon rossz előjel”, ezt Szent-Iványi István írta a Facebook-oldalán, más kérdés, hogy Orbán külpolitikája és vele együtt a tehetségéről, képességeiről gondosan felépített kép a fentebb jelzett megállapodástól függetlenül is változatlan maradt. A szeretlekmagyarorszag.hu egyik november hetedikei keltezésű oldala szerint Orbán totojázása csak bátorítja a Kreml újabb gaztettek elkövetését célzó álmait, szerintünk viszont a Kremlt a legkevésbé se kell bátorítani, van vér a pucájában pont elég.
Persze akad ennél jóval fontosabb házi feladatunk is: jelenítsük meg magunk előtt Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét, majd a magyar családokat, amint az energiaszámláikat fülig érő szájjal nézegetik, a harmadik lépésben pedig tudatosítsuk, hogy ezek az energiaszámlák az ő kezükben vannak, nem pedig az egekben, noha ott volnának, ha miniszterelnökünket nem Orbán Viktornak, hanem valaki másnak hívnák. Boldogok a magyar családok, mert övék a mennyeknek országa, és Orbán Viktor tartja kézben a volánt, ezért aztán a számlák nem nőnek az égig, noha nőhetnének, ahogy ezt különféle elborzasztó külföldi példák is mutatják. Ezt Szijjártó Péter írta a Facebook-oldalán, persze nem ezekkel a szavakkal, ám a lényeg azonos. Nekünk tehát nagyon jó dolgunk van, és ha a továbbiakban is illedelmesen viselkedünk, akkor később talán még jobb lesz.
Vagy sokkal rosszabb, ám ezt egyelőre sűrű homály fedi, nekünk pedig addig jó, amíg ezt a homályt a szél el nem fújja. De van egy további Szijjártó-idézetünk is, mely szerint ha nem volna Orbán Viktor, akkor a magyar családoknak karácsonyra háromszorosára nőne a rezsijük. Az ezt követő további borzalmak hiteles leírását a Bibliában lelhetjük fel: „ez ország fiai kivettetnek a külső sötétségre, holott lészen sírás és fogaknak csikorgatása”, vagy valami ilyesmi; az autentikus szöveget lásd Máté evangéliumában a 8.12 pont alatt.
Cudar idők jőnek tehát, az ellenük való védekezés egyetlen lehetséges módja, ha kormányzó urunk lelki üdvéért napi három alkalommal fennhangon imádkozunk, de nem csak úgy ímmel-ámmal ám, hanem tiszta szívvel, és közben szárazon tartjuk a puskaport, mert nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Sőt néha azt se tudhatjuk, mit hoz a múlt, mert például most is utólag derült ki, hogy „már benne volt a hurokban a nyakunk”, mármint nem a mienk, hanem a kormányunké, no de akkor is. Mint ismeretes, Magyarországtól a jogállamisági normák megsértése miatt jelenleg tizennyolcmilliárd eurónyi, vagyis körülbelül hétezermilliárd forintnyi forrást tart vissza az Európai Unió. Holott ezek a felfoghatatlanul hatalmas summák arra szolgálnának, hogy kormányzatunk az egészet egyben ellophassa.
Majd jövőre, mondja az igaz magyar hazafi, és csillogó szemmel reménykedik.