Aki nem utazik

Miniszterelnökünk hatvanpusztai zebrái mindent visznek, a sajtó nem tud betelni velük, és persze rögtön nemzetközi párhuzamokat keres. Ilyenek csakugyan vannak, és nem kizárólag őrült diktátorokról szóló kalandfilmekben, amelyeket a valóság már rég kifakított, hanem a politikai életben is. Ivanisvili, Janukovics, Kadirov, ők valamennyien miniszterelnökünk lelki rokonai, de mondanunk se kell, hogy Orbán még közülük is kiragyog, mint briliáns a vásári bóvli közül, már ha ez utóbbiak között igazi drágakő felbukkanhatna valaha is.

Igaz ugyan, hogy Ivanisvilinek cápája van, de csupán másfél méteres, a többletet nyilván levágatta. Szerénység. Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység, ahogy ezt Bástya elvtárstól hallottuk egykoron, mármost a mi kormányzó urunk közép-ázsiai barátai szerénység dolgában Bástya elvtársat is lekörözik, nem is szólva az Ukrajnából bő tíz éve elkergetett Janukovicsról, aki az otthonában kengurukat, medvéket, pávákat és struccokat is tartott, nyilván állatbaráti érzülettől vezéreltetve, vagy csupán azért, hogy egyszerű hajléka valamelyest lakályosabb legyen.

Ramzan Kadirov, a Putyinhoz közel álló csecsen diktátor szintén több tucat állatot tart a palotájában, köztük tigrist, oroszlánt és krokodilt is, szabad idejében gyakran játszik velük, máskor csupán a fülük tövét vakargatja, ők ennek is fölöttébb örvendenek, köszönetüket pedig hálás mormogással juttatják kifejezésre.

Ó, jaj, az út lélektől lélekig!, írja Tóth Árpád, ám ez félreértés, csak megfelelő lelki társat kell választanunk, egy hiénát például, az út tüstént lerövidül, lakókörnyezetünket pedig a szeretet aranyfénye fogja beragyogni. Egy másik módszer az lehetne, ha nem beszélnénk vérfagyasztó baromságokat, vagy legalábbis nem annyit, amennyit mifelénk általában szokás, ám erről lemondani aligha fogunk. T. P. államtitkár például búskomorrá válna, ha nem hangoztathatná, hogy a Magyar Orvosi Kamara elvesztette köztestületjellegét, és ebből fakadóan évek óta politikai szereplőként lép fel a kormány ellen. Az államtitkár téved, a MOK nem vesztette el köztestületjellegét, az ugyanis nem öngyújtó, amit egy sörözőben az ötödik kör után csak úgy elveszíthetünk. E tárgyban Ashok Philip, az Orvosi Világszervezet, vagyis World Medical Association elnöke is megszólalt, ő ugyanis nem ismeri a magyar belpolitikai életet, a magyar szokásokat és a magyar politikai kommunikációt, ergo azt hiszi, hogy szép hazánkban értelmes emberi szóval célt lehet érni vagy így, vagy úgy.

Ashok Philip e tekintetben valamit nagyon félreért, ezért aztán az Orbán Viktor miniszterelnöknek írt levelében a Magyar Orvosi Kamarára nehezedő kormányzati nyomás fokozódása miatt mély aggodalmát fejezte ki.

Hogy aztán Ashok Philip mély aggodalma Orbán Viktor miniszterelnököt mennyire indítja meg és mennyiben készteti önvizsgálatra, azt ezen a szűk hasábon részletesen megtárgyalni nem áll módunkban, ez mostantól nyájas olvasónk házi feladata, mindennapos meditációjának tárgya leend, s mint ilyen, remélhetőleg szellemi épülését fogja szolgálni. Orbánnak pedig azon kéne eltűnődnie, hogy szép hazánkban az elmúlt húsz év folyamán csaknem négyszázezerrel nőtt azoknak a rákos betegeknek a száma, akik elmúltak hatvanévesek. Vagyis az egészségügyi ellátást jellemzően öregek veszik igénybe, mert a krónikus megbetegedések valami okból ilyenkor szoktak jelentkezni, amiből evidensmód következik, hogy körükben az orvos-beteg találkozó némileg gyakoribb. Mellesleg szólván erre a felismerésre egy, az átlagosnál valamelyest butább tizenéves önerejéből is igen hamar eljutna, de ha mégse, akkor várnunk kell egy kicsit, a megoldás a küszöbön áll és kopogtat. A New Scientist szerint ki van dolgozva egy mRNS-alapú terápia, amely gyakorlatilag készen áll arra, hogy minden vírusok legyőzője lehessen, már ha megengedjük neki.

Nem biztos, hogy megengedjük. Az emberi lény fura szerzet, irtózik az újdonságoktól, kivált ha azok csakugyan használhatónak mutatkoznak, a blöffök és a vegytiszta hülyeségek előtt viszont kalapot emel, és kötelezővé tételük érdekében munkálkodik. Ez így volt, így van és valószínűleg örökre így marad, de a turáni átokhoz semmi köze nincs. (Már csak azért sincs, mert a „turáni átok” fogalmát személyesen Herczeg Ferenc ötlötte ki.) Persze ez idő szerint ember nincs a földön, aki megmondhatná, hogy a föntebb említett mRNS-alapú terápia vajon a tudomány áldást hozó eredményei vagy a színtiszta hülyeségek közé tartozik-e, egyszer talán majd kiderül. Vagy ha nem, hát nem.

Vegytiszta hülyeségekkel egyébként parádésan el vagyunk látva, semmi szükségünk arra, hogy ez ügyben a tudomány jelességei is fáradozzanak. „Az ukrán titkosszolgálatok folyamatosan kapcsolatot tartanak magyar ellenzéki politikusokkal”, vagyis a magyar ellenzék az ukrán titkosszolgálat tenyeréből papizik. Nem akarok túlzásokba bocsátkozni, de ennél a kommunista titkosszolgálat is hatásosabb legendákkal állt elő azon esetekben, amikor az általa ellenzékinek vélt személyek riogatása volt a cél, ez ugyanis olyasfajta hülyeség benyomását kelti, amelyhez hasonlóval a késő Kádár-kori, amúgy néha meglepően értelmes titkosszolgák nemigen blamálták volna magukat, hacsak nem ez volt a cél.

„Újabb ukrán titkosszolgálati akció Magyarország ellen. Lassan már semmi titkos nem lesz benne, annyira nyíltan csinálják. Ukránbarát Tisza Sziget Kárpátalján! Brüsszel tapsol hozzá. Kijev, Brüsszel, Tisza – együtt akarják megbuktatni a magyar kormányt, és beszántani Magyarország szuverenitását. Ehhez nekünk is lesz néhány szavunk”, mondja Orbán. Nem akarok túlozni, de ez már Grósz Károly nívója, ami persze nem szégyen, hiszen színvonal az is, bár kétségkívül nem túl magas. Viszont a mostani se jobb.

Még egy kis ízelítő, nem mintha hiányozna, de akkor is: vasárnap este vált nyilvánossá azon európai vezetők névsora, akiket Trump Amerikába vár: Keir Starmer, az Egyesült Királyság miniszterelnöke, Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, Friedrich Merz német kancellár, Alexander Stubb finn elnök, Emmanuel Macron francia elnök, Mark Rutte, a NATO főtitkára és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke.

Ki nincs benne? Az, akit Trump nem vár Amerikába, mert momentán látni se akarja, minden idők egyik legnagyobb magyar politikai lángelméje. Ő marad Hatvanpusztán, a zebrái között.