Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 19. szám, 2025. május 9.
VÁNCSA ISTVÁN
„Vészharang kondul: elképesztő számok mutatják a magyar gazdaság mélyrepülését”, olvassuk a Portfolión, és emiatt némiképp tanácstalanok vagyunk. Az értelmező szótár szerint a mélyrepülés „alacsony támadást végrehajtó vadászgépeknek 100 méter magasságon aluli repülése”, mármost a magyar gazdaság, ahogy ez a napjainkban olvasható elemzésekből kiderül, nem a légben szárnyal, hanem a porban vánszorog. Ahogy a Portfolio írja, „rosszabb a 2025-ös gazdasági teljesítmény, emiatt elcsúsznak a bázisfolyamatok, kedvezőtlenebbek a 2026-os növekedési kilátások, rendkívül alacsony az általános tartalék”, repülésről tehát szó sincs, gazdaságunk jelen állapotát illetően talán inkább a latrinában való fuldoklásról kéne szólanunk.
Mindezek fényében nem csoda, hogy „propagandával, találkozóktól elzárkózó, arrogáns politikusokkal és fáradt civilekkel találkozott az Európai Parlament (EP) képviselőiből álló, húsvét előtt Magyarországra látogató delegáció”, mi mással is találkozhatott volna. Kormányzatunk a propagandán kívül semmi egyebet nem tud felmutatni, de már nem is próbálkozik, mert minek. A propagandában azok se hisznek, akik csinálják, azok pedig, akik megrendelik, még annyira se. Pillanatnyilag egyetlen olyan emberről tudunk, aki kormányzatunkról szólva a hivatalos magyar propagandát hajlandó visszazengeni, ez Donald Trump Jr., aki szerint „Magyarországon jólét van, és az emberek boldogok”, ez pedig annak köszönhető, hogy „az erős felhatalmazással rendelkező politikai vezetés nem feledkezett meg az állampolgárairól”. Donald Trump Jr. eszerint udvarias ember, aki a vendéglátóit nem akarja megsérteni, inkább hülyeségeket beszél, aztán hazamegy.
Mások nem mindig ennyire tapintatosak, világunkból ugyanis az illem és a jó modor hovatovább teljesen kiveszőben. Krzysztof Śmiszek, a lengyel Új Baloldal nevű párt uniós képviselője húsvét előtt Magyarországon vendégeskedve azt találta mondani, hogy nálunk a politikai propaganda primitívebb és agresszívebb, mint a lengyeleknél, pedig – ezt már mi tesszük hozzá – bizonyára az se egy habostorta. Donald Trump Jr. ezzel szemben akként nyilatkozott, hogy Magyarország „olyan, mint a mennyország, a politikai vezetés ugyanis megvédi az embereket és a kultúrát”.
Gyanítható, hogy szép hazánkban járván az ifjabb Trump megfelelő mennyiségű és minőségű borokat és pálinkákat ízlelgetett, ennek eredményeképpen pedig a földi Paradicsomban érezte magát. Van ilyen, és nincs is vele semmi baj, de a politikai tisztánlátásnak nem feltétlenül szokott jót tenni. Ezt abból gondolom, hogy a bécsi Nemzetközi Gazdaságkutató Intézet elemzése szerint „a magyar gazdaság komoly kihívásokkal néz szembe, miközben nehezen találja meg a helyét a bonyolult globális és hazai környezetben”, mármost azt minden újságolvasó ember tudja, hogy a gazdaság folyamatosan komoly kihívásokkal küzd, ugyanis hiába keresi a helyét a bonyolult globális és hazai környezetben, megtalálnia az istennek se sikerül.
Ez van, evvel kell szembenézni, vagy ha az nem megy, akkor tanuljuk ki a húsipari termékgyártó szakmát, avval bármikor elhelyezkedhetünk.
Mindenesetre a 2025-ös esztendő első negyedévéről közzétett előzetes GDP-adatok némiképp meglepték az elemzőket, akik most a szokásosnál is elszántabban és vadabbul elemeznek, tekintetüket lézersugárként irányozva a jövő méhébe, jön-e már az oly sokszor és oly reménytelenül prognosztizált nekilendülés, az viszont nem jön, nem jön, az úristennek se jön, csak a falióra ingája szokott nekilendülni, az viszont nagy gyakorisággal, tartva evvel a lelket az elemzőkben, hogy a kelleténél súlyosabb depresszióba mégse zuhanjanak.
Sajnos azonban az elemzők mégis zuhannak, mert zuhanniuk kell, méghozzá kormányzatunk felfoghatatlan és megmagyarázhatatlan, egyszersmind pedig fölöttébb felháborító hülyesége miatt. Ha csak arról volna szó, hogy kormányzatunk és annak bölcs vezetője maga alatt vágja a fát, akkor a kutya se törődne vele, sajnos azonban alattunk is vágja, értsd mindazok alatt, akiket még nem sikerült koldusbotra juttatnia.
Nagyon sok pénzről van szó, a magunkfajta széllelbélelt szegénylegény fel se bírja fogni, mennyire sokról, noha próbálkozik. Van ugye az Európai Unió Alapjogi Chartája, amit elfogadtunk, s amelynek a végrehajtását illetően az unióval partnerségi megállapodást kötöttünk, viszont nem tartottuk be. Nyilvánvalóan soha egyetlen pillanatig se gondoltuk, hogy be fogjuk tartani, mért is gondoltuk volna, most viszont megjött a számla. Nyakasságunk díja 6,3 milliárd euró felfüggesztése, azaz olyan sok pénzé, amennyit elképzelni se tudunk. Azt már említeni se érdemes, hogy bizonyos tematikus feltételek teljesítése esetén további egymilliárd eurót kaphatnánk, például amennyiben a hulladékgazdálkodást illetően naprakész tervünk volna, de hát nekünk olyanunk sincs, mért is lenne. Nekünk a burkus ne parancsolgasson, hanem húzza meg magát, amíg jó dolga van.
Hogy félreértés ne legyen, most nem uniós diktátumokról van szó, nem arról, hogy az unió kiadja az ukázt, mi pedig végrehajtjuk vagy – mint általában – nem hajtjuk végre, hanem olyan vállalásokról, amelyekre magunk is rábólintottunk. Nyilván annak biztos tudatában, hogy magasról teszünk erre is, ám ez komisz hülyegyerekek viselkedése, nem pedig késsel-villával étkezni tudó, aránylag civilizált politikusoké. Más: kormányunkkal szemben vizsgálatot indított az Európai Bizottság az arcfelismerő technológia lehetséges használata miatt, kormányunk evvel a módszerrel tüntetéseken és a betiltott Budapest Pride-on tervezi a résztvevőket azonosítani. Azaz további ki tudja, hány milliárd eurót kockáztat csak azért, hogy a Pride felvonulóiról tetszetős tablóképei legyenek, erre már szavak nincsenek is.
Illetve vannak.
Beteg dolog.
Szeretett diktátorunk fél éve azt ígérte, hogy lesz csodálkozás, amikor majd kijönnek a gazdasági adatok 2025 első negyedévéről, igaza lett, csakugyan álmélkodunk. A legborúlátóbb várakozások jöttek be, a GDP 0,4 százalékkal visszaesett. Az elemzők szerint ezután már az is kérdéses, hogy a 3–6 százalékosról előbb 3,4, majd onnan 2,5 százalékosra levitt éves növekedési cél helyett az egy százalék meglesz-e vajon, olvasónknak már nyilván megvan a biztos tippje, nem lesz meg.
Viszont indul a kiskocsma-program. Az egészen biztosan bejön.