Élet és Irodalom,
LXVIII. évfolyam, 42. szám, 2024. október 18.
VÁNCSA ISTVÁN
A Kelet felfelé, a Nyugat pedig lefelé tart, tudtuk meg bölcs vezérünktől immár számlálhatatlanul sokadik alkalommal. Jól van ez így, ismétlés a tudás anyja, bár amit sokadjára próbálnak a szánkba rágni, az óhatatlanul gyanússá válik. Már amennyiben nem volt gyanús már elsőre is, ez pedig az volt, sőt valójában nem is gyanúsnak találtuk, hanem szimpla hülyeségnek, merthogy csakugyan az, nem kell magyarázni, miért. Azért csak magyarázgassuk egy kicsit: 1918-ban, illetve ’22-ben, amikor A Nyugat alkonya cím alatt Oswald Spengler állt elő valami hasonlóval, akkor az még friss volt, üde és gondolatébresztő, és persze sokkal mélyebb, olyannyira, hogy még Szerb Antal figyelmét is fölkeltette, később viszont különféle nem igazán szalonképes irányzatok kelléktárába, majd pedig a kultúrhistória szemétdombjára került. Aki ezt onnan előráncigálni iparkodik, annak a jóhiszeműségéhez legalábbis szó fér, és akkor még a lehető legfinomabban fogalmaztunk.
Evvel együtt Kína brutális erejében és veszedelmes voltában kételkedni nyilván hülyeség volna, tehát a Fidesz–KDNP kihelyezett frakcióülésének helyet adó és nem mellékesen közpénzmilliárdokból épült Grand Hotel Esztergom tetejére részint azért kellett fekete ruhás, géppisztolyos testőröket delegálni, hogy távol tartsák a kínai ügynököket, részint pedig azért, mert a mi vezérünk is van olyan fontos ember, mint Fico, Vučić vagy Trump, tehát igen, őt is meg akarják merényelni, noha persze nem fogják, az ugyanis meg nem valósítható.
De ott van a célkeresztben, a világpolitika legfontosabb figurái között.
Summa summarum a Magyar Nemzet úgy tudja, hogy miniszterelnökünk szerint a világ a járvány és a háború kitörése óta gyökeresen megváltozott, a Kelet felfelé, a Nyugat pedig lefelé tart. Véleménye szerint maximum tíz év, és a legeket a világgazdaságban mind Keleten fogják sorolni, jelentsen ez bármit is. A megoldás pedig pofonegyszerű, csupán arról van szó, hogy az Európai Unió növekedésének a sokszorosát kell produkálnunk, s a haza fényre derül. Ezt nyilván csak a gazdasági semlegesség politikájával érhetjük el, de ha mégse, akkor a Népek Nagy Tanítómesterének jelmondatát kell követnünk, repüljetek gyorsabban, magasabbra és messzebbre, mint mások. Persze a mi vezérünk bölcsebb ennél, ily esetekben ő nem felszólító, hanem kijelentő módot használ, a Kelet az égbe tör, a Nyugat a pokolba hanyatlik, mi mindenki másnál pedig szebbek, okosabbak és erényesebbek vagyunk, aki pedig mindezt másként látja, az tehet nekünk egy szívességet, ám ezt már hozzá se kell tenni, mert minek.
Egyébként pedig az orosz és a szerb sajtót is bejárta a hír, miszerint Orbán Viktor miniszterelnök ellen merényletet készíthetnek elő az Ukrajnával kapcsolatos álláspontja miatt, márpedig az orosz és a szerb sajtónál hitelesebb forrást keresve se találhatunk. Az információ egészen pontosan Alekszandr Vulintól, Szerbia miniszterelnök-helyettesétől származik, aki az állítólagos fenyegetésről az orosz Nacionalnaja oborona című lapnak nyilatkozott.
Ami pedig Orbán szigorúan zárt körű, abszolút mértékben titkos beszédét illeti, azt az Infostart.hu oldal meglehetős részletességgel tárja az olvasók elé. Meghökkentően újszerű információk garmadáját olvashatjuk benne, kezdve avval, hogy Kelet felfelé, a Nyugat pedig lefelé tart, folytatva avval, hogy szerinte maximum tíz év, és a legeket a világgazdaságban mind Keleten fogják sorolni, egészen addig, hogy Brüsszel és a nyugati világ erre a helyzetre reagálván gazdasági hidegháborút hirdetett, Magyarországnak azonban ez a gazdasági hidegháború nem jó. Hogy a gazdasági melegháború milyen volna, arról egyelőre senki se beszél, noha a széles publikumot bizonyára az is érdekelné. Talán majd egyszer, máskor. Mindenesetre most új gazdaságpolitika jövend, az pedig már 2025-től erősebb növekedési pályára fogja vinni a magyar gazdaságot, a lényeg csupán az, hogy a „gazdaság” szó különféle ragozott és képzett alakjait a lehető legnagyobb gyakorisággal hangoztassuk. Ehhez azonban a gazdasági szereplők, a kamara, az érdekképviseletek, a munkavállalói szervezetek egyetértésére lesz szükség, a kormány ugyanis nyilván nem a fejük felett akar dönteni róluk, a mi kormányunk ismeretesmód sohase tenne ilyet, eszébe se jutna, nahát. Ellenkezőleg, új egyezséget szeretne kötni a munkáltatókkal és a munkavállalókkal, effajta egyezségeket már számtalanszor kötött velük, de most újat kötne, még előnyösebbet és még szívderítőbbet, olyat, amely egy többéves, a gazdasági növekedésen alapuló béremelési programról fog szólni, és amelynek következtében a haza újólag fényre derül. A lényeg az, hogy a munkavállalók az ezereurós minimálbért és az egymilliós átlagbért a közeljövőben és előre kiszámítható módon fogják elérni. Garanciája leend ennek a Demján Sándorról elnevezett új gazdasági terv, az ahhoz kapcsolódó tőkejuttatás, amelyet minden kis- és középvállalkozás megkap. Vegyük át még egyszer: megfizethető lakhatás, egymilliós jövedelem, munkáshitel, Demján Sándor-program és a magyar kisvállalkozásoknak adható tőkejuttatás. Beszéde végén Orbán Viktor kijelentette: „Készen állok a harcra, győzni fogunk!”
Hit, remény, szeretet, ennyi az, amit a föntiekhez csatolni lehet, meg némely járulékos információ, ami közben a szemem elé furakodott. A Magyar Nemzeti Bank elemzői szerint a kormány a rezsivédelmi alapból rendszeresen nem rezsivédelmi célokra fordít súlyos százmilliárdokat. A jegybank számítása szerint ez tavaly 298 milliárd forint volt, 2022 és 2024 között 500 milliárd forintot fordítottak olyan célokra, amelyek nem a lakosság rezsitámogatását szolgálták. Summa summarum a jelek szerint a kormány arra költi a pénzünket, amire akarja, annyit költ, amennyit akar, és ezt még csak leplezni se nagyon iparkodik. A mi pénzünk valójában az ő pénze, az ő pénzéhez pedig minekünk semmi közünk. Ez így volt, így van és így is marad egészen addig, amíg a puszták népe fölött kormányzó urunk, saját önbecéző szóhasználatával a Winner, vagyis a Győztes országol. Utána a dolgozó nép okos gyülekezete összedugja a fejét, és a nagy elődhöz méltó utódot keres.