Nicht vor den Bären

Azaz legalább ne a medvék előtt, gondolták az erdélyi hatóságok, majd összeszedték az Olt mentén bóklászó medvéket, és átmenetileg nyugalmasabb tartózkodási helyet jelöltek ki számukra. Valószínűleg nem Orbán beszéde, hanem az esti koncertek miatt, bár ki tudja. Az erdélyi medve alkalmazkodik a változó világhoz, bemegy a konyhába, kinyitja a hűtőt, kiveszi az elkészült padlizsánkrémet, jó étvággyal elfogyasztja. Ez nem vicc, csakugyan volt ilyen, és ráadásul épp Tusnádfürdőn, ergo bármi más is megtörténhet. Beülnek a macik a nézőtérre, nem tetszik nekik a beszéd, ezt ki is nyilvánítják, a szónok így az első pillanatban felismeri bennük Brüsszel és Soros zsoldosait, megjelenésüket pedig az általa elősorolandó blöffök látványos bizonyítékaként kezeli.

A hatóságok ébersége folytán ez most nem jött össze, az eredményre viszont panasz mégse lehet.

Kormányzó urunk amikor épp Cicerónak képzeli magát, általában hetet-havat összehord, célja ugyanis nem elsősorban az, hogy valamit elmondjon, hanem hogy a figyelmet valamiről minél hathatósabban elterelje. Törekvését csaknem mindig siker koronázza, a publikum bekapja a csalit, sok van kiszórva, mindenki megtalálhatja a kedvére valót. „Csak olyan udvariasan, mint a budapesti rendőrök a hidakon a narkósokkal”, mondta az átmenetileg medvétlenített Tusványoson egyebek között.

Elegáns, leheletfinom gondolat, több síkja van. Aki az ő földi mennyországában folyó gazságok ellen tüntet, az nyilvánvalóan elvesztette a józan eszét. A drog tette ezt, más magyarázat el se képzelhető, ez az első sík. A második az, hogy az ilyen ember nem is magyar, ha ugyanis az volna, akkor háborgó lelkét pálinkával csitítaná, nem droggal, ahogy a buziknál szokás. A harmadik pedig az, hogy mostani rendőrségünk glaszékesztyűs, csiszolt modorú hölgyek és urak gyülekezete, míg ellenben Gyurcsány rendőrei mindenkit agyba-főbe vertek, előtte azonban gondosan kilőtték a szemüket.

Hogy miről kell a figyelmet elterelni, az nem kérdés, mindenről. Magyarországon a korrupciótól eltekintve hovatovább semmi se működik, valamennyi alrendszer összedűlőben, de nagy részük már össze is dűlt, a nép úgy él a romok között tovább, mint halottban a mikroorganizmusok. Ez az állapot nagyon sokáig is eltarthat, az egyének, vagyis az egyedi mikroorganizmusok pedig nem okvetlenül veszik észre, hogy ők igazából a Mátrix foglyai. Annyi különbséggel, hogy az e tárgyban készült film szerint a foglyoknak igazából jó volt a Mátrixban, a példázatunkban szereplő lényeknek viszont sanyarúbb sors jutott. Kormányzó urunk szónoki életműve és az általa üzemeltetett egész tudatmódosító apparátus azt a célt szolgálja, hogy a szóban forgó mikroorganizmusok ennek ellenére szeressék a mátrixukat, nagyon gagyi, nagyon büdös, nagyon koszlott, de a mienk.

Nem könnyű evvel megbékülnünk, ám ő segít.

Megmagyarázza, mért van ez az egész. Azért, mert most a veszélyek, bizonytalanság és a háborúk évtizede következik. Persze a bizonytalanság abból ered, hogy nem jő a pénz Brüsszelből, éspedig azért nem jő, mert azt kormányzó urunk sajnálatos módon elkúrta, ám ezt a mikroorganizmusoknak nem kell tudniuk. Ahol pedig bizonytalanság van, ott vannak veszélyek is, a legnagyobbak nyilván a háborúk, pláne ha sorozatban jönnek egymás után, kormányzó urunk pedig ezt állította, információja tehát megbízható forrásból származik. Nyilván nagy barátjától, aki különféle háborúkat szokott kirobbantani, ő csak tudja, ez pedig jó, mert így a bizonytalanság, vagyis a legfőbb rossz, mégiscsak enyhül valamiképp.

Evvel együtt „azt gondoltuk, hogy Európában nem lehet újra háború – Magyarország szomszédságában háború van”. Oké, de mért gondoltuk volna, hogy Európában nem lehet újra háború? Az utolsó ilyen rendezvény 1999. március 24-én ért véget, mindössze huszonhárom évvel, három hónappal és huszonkilenc nappal a tusványosi igehirdetés előtt, és nem valahol a messzeségben zajlott, hanem a déli szomszédainknál, magyarlakta területeken is, jó pár magyar áldozattal. Aki a „magyar” szót papagájként ismételgeti, ha kell, ha nem, az effajta részleteket is észben tarthatna akár.

Mindenesetre evvel már át is eveztünk a következő tárgykörhöz, vannak ugyanis a különféle megrendülések. Kormányzó urunk három tárgykörben szokott megrendülni, az egyiket föntebb letudtuk, a másik a tudománnyal kapcsolatos. „Korábban azt gondoltuk, hogy a tudomány védőburkában élünk – erre kaptunk egy COVID-ot”, ami valójában azért annyira veszélyes, mert az istenadta nép jelentős hányada a legkevésbé se hiszi, hogy a tudomány védőburkában él, s éppen ezért nem hajlandó magát beoltatni. Vezére erre most rá is játszik valamiképp, ami csakugyan ronda dolog, és akkor még finoman is fogalmaztunk.

Ráadásul újabb hidegháború rémével riogat. „A világ számos vezetője éppen azon dolgozik, hogy újra blokkvilágba szervezze az életünket”, mondta Tusványos első számú szónoka, ismereteink szerint viszont ez ügyben is ugyanaz az ember fáradhatatlankodik, aki a melegháborúk kirobbantgatásában leli örömét. Hidegkonyha, melegkonyha, szervezetileg talán el vannak különülve, de a főszakács ugyanaz. Neki kéne szólni, Vologya, az Isten tegyen akárhová, ne bomolj, de hát ez így sajnos nem működik. Elöljáró és alárendelt viszonyában ilyesmi el nem képzelhető.

Meg aztán ez az egész nem is a mi asztalunk, kormányzó urunk szerint nekünk egészen más dolgokon kell törnünk a fejünket. Például olyasmiken, hogy vajon lehetséges-e lokális kivétel a globális recesszió alól. Célunk őszerinte ugyanis az, hogy Magyarország egy globális válság idején lokális kivétel legyen.

Jelentem, ez a helyzet máris előállott. Az Eurobarométer friss felmérése szerint Európa népeit rohadtul idegesíti a korrupció, míg ezzel szemben a magyar már megbékélt vele. Függetlenül attól, hogy ez a méreg nálunk mindent átitat. Tudok olyan emberről, aki mindenfajta korrupció nélkül gazdagodott meg, nem mintha különösebb ellenérzése volna a suskussal szemben, hanem mert fogalma sincs, hogyan kell csinálni az ilyesmit. Hülye hozzá. Viszont ezt gondosan titkolja, attól tart ugyanis, hogy ellenkező esetben a riválisai összefognak ellene, ellehetetlenítik, kicsinálják, a végén talán még börtönbe is kerül.

Unokája avval vált celebbé az iskolában, hogy tekintélyes gazdasági maffiózó a nagypapája. A többiek csodálják őt emiatt, és felnéznek rá.