Élet és Irodalom,
LXVI. évfolyam, 18. szám, 2022. május 6.
VÁNCSA ISTVÁN
Magyarországon a korrupcióval próbálkozók helyzete napról napra reménytelenebb.
A törvény ökle a minap Debrecenben sújtott le, oly erővel, hogy az egész Hortobágy beleremegett. A 24.hu múlt heti tudósításából kitetszően tekintélyes, komoly ember volt a célpont, adóhivatalnok, akivel a dörzsöltebb vállalkozók jó kapcsolatot ápoltak. Nem is hiába, pártfogójuk ugyanis különféle előnyökhöz juttatta őket, ellentételezésképp pedig – ahogy a sajtóközlemény fogalmaz – „mobiltelefont, vacsorameghívást és különböző nagyobb értékű húskészítményeket fogadott el”. Az ügyészség letöltendő szabadságvesztést, pénzbüntetést és vagyonelkobzást javasolt.
Mi ebből a tanulság, kérdezhetnők, de minek, hiszen a képlet már nem is lehetne világosabb. A korrupció a bírvággyal mindenütt kézen fogva jár, a bírvágy pedig, ahogy ezt Senecától tudjuk, az emberiség legnagyobb megrontója, bűverejétől már-már a szent is meginog. Van-e kecsegtetőbb, mint a komód alsó fiókjában elheverő mobiltelefonjaink számát még eggyel gyarapítani?
A fényűzésről és az élvhajhászatról már szó se essék, nap nap után makulátlan erkölcsű, jámbor nők és férfiak térnek le az erény útjáról csak azért, hogy a sarki Mekibe egy hamburgerre szóló meghívást kapjanak. Ami pedig a nagy értékű húskészítményeket illeti, azokkal kapcsolatban a helyzet még világosabb, hiszen ma már a szalonna, a töpörtyű és a disznósajt is nagyobb értékű húskészítménynek számít, tehát a puszta látványuk elég ahhoz, hogy a közhivatalnok morális tartása megroggyanjon, ő maga pedig elinduljon a kárhozat ösvényén, amely előbb a tömlöcbe, végeredményben pedig a gyehenna tüzére visz.
Nem igaz tehát, hogy széles e hazában szabadon virul a korrupció, mint réten a vadvirágok, továbbá az se igaz, hogy ügyeskedéseinek következtében csak a közember szokott elhasalni, míg ellenben a társadalom égbe szökő ormain pöffeszkedő kevesek valamennyi gaztette megtorlatlan marad. Olvasgassuk figyelmesen a híreket, és látni fogjuk, hogy a néphit és a valóság e tekintetben is divergál. Ahogy azt A tanú jóvoltából megtanulhattuk, a kommunistákra a törvény százszorosan, ezerszeresen vonatkozik, feddhetetlen erkölcsű kormányzó pártunk tagjaira pedig még inkább, a kormányzati adminisztráció legfelsőbb szféráiban dolgozókra ugyanígy. Pár hete olvashattuk, hogy „200 millió forintnyi készpénzt, 60 millió forintnyi értékpapírt és egy 40 millió forint értékű luxusautót is lefoglaltak, továbbá ingatlanokat is zár alá helyeztek a Pénzügyminisztérium korrupciós botrányával összefüggésben, amelyben jelenleg is zajlik a vizsgálat. Hét gyanúsítottat már őrizetbe vettek, köztük egy minisztériumi főosztályvezető is található.” Tegyük hozzá kiegészítésképp, hogy az őrizetbe vettek egyike a miniszterelnökségen dolgozott, vagyis a képlet már nem is lehetne világosabb.
Aki a bűn útjára téved, arra a törvény vasökle a kormányzati régióban is kérlelhetetlenül lesújt.
Ha viszont ez így igaz, akkor mi magyarázza, hogy az Európai Bizottság rendszerszintű korrupcióra hivatkozva indított a magyar kormány ellen pénzmegvonással fenyegető eljárást, amelyhez hasonló az EU történetében még nem fordult elő? Kormányunk uniós ügyekkel foglalkozó hivatalnokai erre a hírre akként reagáltak, hogy Mária országa a tizennyolc éven aluliakhoz szóló művekben a homoszexualitás ábrázolását a továbbiakban se fogja engedélyezni, fegyvereket Ukrajnába nem szállít, Oroszország ellen energetikai szankciókat pedig nem akar. Ugyan az Európai Bizottság ötvenoldalas levelében, amely az eljárást indokolja, ilyesmikről egy árva szó se esik, de hát köztudott, hogy kormányzatunk előszeretettel álcázza magát agyalágyultnak, és ez láthatólag egyre jobban megy is neki. De mért is ne, amikor az Európai Bizottság hasonlóképp viselkedik, nem akarván megérteni, hogy amit ő korrupciónak nevez, az a magyar kormány leghasznosabb eszköze. (Mellesleg a corruptus szóban a rumpere, azaz a törni ige rejtezik, kormányzatunk kedvenc szerszáma pedig a légkalapács, amellyel a szebb magyar jövőbe vivő utat töri. Az eredmény porfelhő, zúzalék és fülsértő lárma, ennyit tapasztal belőle a köznép, míg ellenben a kiválasztott kevesek már most is a szebb magyar jövendőben dagonyáznak.)
A lényeg az, hogy az Európai Bizottság és általában Európa nem érti azt a specifikusan magyar gondolkodásmódot, amit legtisztább formájában kormányzó urunk fennkölt személye képvisel. De menjünk tovább, ezt még a K-Monitor nevű civil szervezet se érti, éspedig azért nem, mert valamilyen félreértés folytán ők is ragaszkodnak a nyugati sablonokhoz, amelyek a turáni szellem eleven valóságával sehogy se passzolnak össze. Fokozódott az átláthatatlanság, nehezebbé vált a korrupció elleni fellépés, írják ők, de hát honnan veszik, hogy a kormány a saját dolgait se képes átlátni? Nagyon is átlátja, lásd fentebb és alább. Teljes szektorok kerültek Fidesz-közeli kezekbe, mért, hova kellett volna kerülniük? Gyurcsányhoz? Különleges Gazdasági Övezetek létrehozásával kerültek ellenzéki vezetésű önkormányzatokhoz tartozó döntések és bevételek kormánypárti többségű megyei közgyűlésekhez. Tetszettek volna kormánypárti többségű önkormányzatokat választani, nem volna semmi gond.
Végezetül a legtanulságosabb: Közhatalmi pozíciókat privatizáltak, Völner Pál igazságügyi miniszterhelyettes a gyanú szerint az önálló bírósági végrehajtói helyek betöltését kenőpénzektől tette függővé. Csakhogy Völner cimborája, Schadl György ez ügyből fakadólag már november óta rács mögött van, Polt szerint Völnernél is rezgett a léc, a lényeget pedig épp ennek az esetnek a példája nyomán lehet megérteni.
Amit a Völner–Schadl-páros előadott, az a jelek szerint egyéni akció volt, tehát szükségképpen bűncselekmény. Akinek volt szerencséje katonáskodhatni az egykori Magyar Néphadseregben, valamit jó eséllyel megtanulhatott. Ami nem kötelező, az tilos. Ami nem tilos, az kötelező. Vannak hazafiak, akiket kormányzó urunk nemzeti nagytőkésnek szánt, erről az illetőt sms-ben értesítette, a továbbiakban pedig a pofa minden közbeszerzésen egyedül indult, netán egy esélytelen másikkal a háta mögött, ergo nyert, és ez így megy azóta is.
Nemzetépítés, így mondják az ilyesmit. Mészáros vagy Tiborc története úgyszintén nemzetépítés, csak látványosabb. Viszont saját szakállra, explicit kormányzói utasítás híján idétlenkedni korrupció, annak összes vonzataival.
Egy hajdúsági jegyző valamelyik helyi vállalkozót nagy összegű támogatásban részesítette, majd az ugyanezen vállalkozó cégétől autót vásárolt mélyen a piaci ár alatt. Öt évet kapott. Kegyelmi kérvénye 2018 óta Ádernél van, de ő még nem ért rá dönteni. Az óra ketyeg.