Élet és Irodalom,
LXX. évfolyam, 21. szám, 2026. május 22.
VÁNCSA ISTVÁN
Az emberek ma hiteles személyeket, hiteles platformokat és hiteles közösségeket keresnek. És amit onnan hallanak, azt fogadják el valóságként. Ezt nem akárki mondja, hanem Bóka János, Orbán volt kormányának az a volt tagja, aki európai uniós ügyekért felelős miniszteri beosztásában az Orbán-kormány egyik legfontosabb brüsszeli tárgyalójaként működött. Előttem van az interjú, amelyet az Indexnek adott, és amelyben a hiteles szó nem kevesebb mint húsz alkalommal fordul elő. Mellesleg némi probléma lehet a hitelességgel egy olyan orgánumnál, amelynek egyetlen anyagában a hiteles szó és annak ragozott és képzett alakjai ilyen tömegben kerülnek a szemünk elé, a szöveg lényegbevágó mondataiban akár háromszor is. Némi önmarcangolással fűszerezve: „az, hogy ennyire félremértük a politikai hangulatot és a választókat, azt jelenti, hogy valamit alapvetően nem értettünk meg az ország állapotából”, szögezi le az interjúalany, akinek vélhetőleg ebben is igaza van. Beismerni egy ekkora bakit bizonyára roppant nehéz.
„Egymillió választót nem láttunk” – ezt beismerni bizonyára még nehezebb, ez ugyanis azt jelenti, hogy az ország lakosságának a tíz százalékát nem látták, átnéztek rajtuk, tudomást se vettek róluk, mert minek. Bóka viszont ennél is tovább megy: szerinte a Fidesz nem egyszerűen választást vesztett, hanem valamit alapvetően félreértett az ország állapotából, maga ellen hergelte azt a nagyjából egymilliós tömeget, amely végül a Tiszához csatlakozott, ennek pedig meglesz a böjtje nagyon. Illetve már meg is van: a pár hete még regnáló politikai elit, amely e pillanatban avval van elfoglalva, hogy csúszik a ketrecből kifelé, némiképp csodálkozni fog és szeretetlenségre panaszkodik, sőt mélyen meg van sértve, a maga szempontjából talán jogosan.
Hogy aztán a társadalom további szegmensei mit gondolnak felőle, az a mi szempontunkból irreleváns, és talán egyébként is az.
A volt uniós ügyekért felelős miniszter az Indexnek arról beszélt, hogy a jobboldal politikai univerzuma sokat veszített a hitelességéből, a korrupciós vádak ráégtek a Fideszre, a közéletben szereplők látványos luxizása pedig az egész politikai közösségre visszaütött. Mellesleg teljes joggal: ha az ország lakosságának egy kicsiny hányada egyhuzamban avval szórakozik, hogy cirkuszi oroszlánok orrocskáját strucctollal hosszan és kitartóan csiklandozza, akkor ne csodálkozzunk azon, ha a falkavezér hím oroszlán néhány emberfejet leharap, és odaköpi a szomszédos kifutóban heverésző nagymacskák elé.
Még szép, mondhatnánk, de nem mondjuk, mert már szinte magunk is szenvedünk a volt politikai elit helyett, mert oké, hogy aki jogellenes ügyben érintett, annak természetesen nemcsak a politikai, hanem a jogi felelősséget is viselnie kell, vagy legalábbis kellene, ám ez valójában apró, csip-csup probléma ahhoz a jégveremhez képest, amelybe a Fidesz a szemünk láttára mindenestül belezuhant. De van ennek egy további vetülete is, amely nem elsődlegesen a politikum szférájában villódzik, hanem politikus egyének ízlésvilágát és neveltetésüket vagy annak hiányát tükrözi, ám evvel foglalkozni itt és most nem akarok, hacsak annyiban nem, hogy aki kiskorában a Vidám illemtan című könyvet nem olvasta, és ezt a későbbiekben sem pótolta, annak nehéz a Gellértben végigenni egy menüsort, mert rohadt sok villa meg kanál sorakozik a tányérja körül, és legalábbis rokonszenvesnek kéne lennie a háta mögött álló pincér számára ahhoz, hogy az megszánja, és a megfelelő pillanatban észrevétlenül megsúgja, melyik mire való.
Basszák meg a jégvermüket, mondja erre az a nyájas olvasó, aki épp a tíz deka tepertőből, karéj kenyérből és lila hagymából álló reggelijét fogyasztja a konyhaasztalnál ülve, és akinek nem az a legfőbb problémája, hogy mindig a legalkalmatlanabb időpontban hívják Brüsszelből, hanem az, hogy a holnapi tepertőnek, kenyérnek és lila hagymának a fedezete meglesz-e vajon. Talán igen, talán nem, ennek csak a Magasságos volna a megmondhatója, ő azonban némán trónol a tulajdon hokedlijén valahol a felhők fölött, és a saját véleménye szerint ennél relevánsabb problémák megoldásával foglalatoskodik.
Téved, noha tévedni ismeretesmód emberi dolog, ami az Isten számára nem megengedett.
Ő azonban magasról tesz a szabályokra, ugyanis megteheti.