Robinson dunai szigete

Vezesse ki a MÁV-ot ebből a káoszból, kezdje meg a Tisza közlekedési és városfejlesztési programjának végrehajtását, és a rendszerváltás nyomán visszaszerzett uniós források segítségével indítsa útjára a magyar vasút és közlekedés Baross Gábor vasminisztert követő második aranykorát. Magyar Péter szerint ez lesz a dolga Vitézy Dávidnak, héraklészi munkakör, de hát a jelölt magamagának kereste a bajt, pontosan tudja, mire vállalkozik. Ismeri a MÁV helyzetét és lehetőségeit, tisztán látja, hogy a feladat megoldhatatlan, ellendrukkerei viszont számosak. Héraklésznek mindössze a nemeai oroszlánt, a hüdrát, a kerüneiai szarvast, az erümanthoszi vadkant, Augeiasz istállóját, a sztümphaloszi madarakat, Minósz bikáját, Diomédész lovait, Hippolüté övét, Gérüón marháit, a heszperiszek almáit és a jó öreg Kerberoszt kellett ráncba szednie, Vitézy teendőihez mérten viszont mindez bakfitty csupán. Azért vagyok bátor mindezt teljes határozottsággal kijelenteni, mert gyakran szállok vonatra, vagyis tudom, miről beszélek.

Remélhetőleg a kormány is tudja, hogy ő miről beszél, evvel együtt vannak kételyeim. Amit közlekedésfejlesztési koncepció gyanánt előad, az jól hangzik, sőt mondhatni lelkesítő, más kérdés, hogy nekem már a kortársaimmal együtt annyi lelkesítő jövőképet volt szerencsém megismerhetni, hogy az égnek boltozatját mindenestül kitapétázhatnám velük, mégis oda jutottunk, ahová. A jelen helyzetet illetőleg pedig vitáról szó se lehet, hiszen a bizonyítékok itt vannak a szemünk előtt.

Tovább megyek, sokasodnak is. Azt írja Vitézy, hogy „[a] budapesti és vidéki pályaudvarokat valódi városközpontokká kell tenni – a közvagyon kijátszása helyett a közérdek mentén”, mármost ez tartalmatlan lózung, se füle, se farka, és nincs egyedül. A pályaudvar legyen csak pályaudvar, ahol az utazni vágyó magánszemély vonatra száll vagy arról leszáll, éspedig pontosan akkor, amikor annak a menetrend szerint történnie kell. Ennyi. De vannak itt ennél lelkesítőbb lózungok is: „Új szintre emeljük a magyar vidék közlekedését a legkisebb falvaktól a legnagyobb városokig. Elkerülő utakat építünk, országos kátyúmentesítési programot indítunk, és fejlesztjük a vidéki közlekedési infrastruktúrát. Nem mondunk le egyetlen magyar településről sem, és azért fogunk dolgozni, hogy a minőségi közösségi közlekedés és a korszerű közúthálózat minden magyar ember számára elérhető legyen.” Úgy legyen, huszonöt év múlva majd kiülünk a tornácra, és megfontoljuk, sikerült-e igazán.

Vannak kételyeim. Vitézy Dávid a minap a Facebookon ismertette elképzeléseit, köztük például azt is, amely szerint új KRESZ-re és közlekedésbiztonsági jogszabályokra van szükség. Olyan szabályozásra, amely a legkiszolgáltatottabb közlekedőket védi, csökkenti a halálos balesetek számát, továbbá szigorúan fellép a gyorshajtás és az illegális gyorsulási versenyek ellen. Jómagam biztos vagyok benne, hogy az új KRESZ, ha csakugyan megszületik, nagyon jó lesz, még a mostaninál is jobb, más kérdés, hogy a közlekedők azt is csak annyira fogják betartani, amennyire a mostanit. Kétségtelen, persze, hogy az aktuális szöveg csiszolható valamelyest, bele lehetne írni például, hogy „zöldben a zebrán ne gázold halálra a gyalogost”, ám az is biztos, hogy ezt az új szabályt is csak annyiban fogják betartani, amennyiben a mostaniakat.

Talán az új Robinson híd javítani fog az összképen valamelyest, bár valószínűbb, hogy ezt csak a gyógyíthatatlan optimizmusom mondatja velem, de hátha mégis. Gyalogoshíd lesz, gépkocsik, harci járművek, kamionok rá se mehetnek majd, legalábbis elvileg, a többit majd meglátjuk. Dél-Pest és Csepel között, a ráckevei Duna-ág torkolata felett fog húzódni. Tervezői alapvetően csak gyalogos- és kerékpáros-átkelőnek szánják, azonban a nagyobb sportrendezvények alatt a sportolókat szállító kisebb járművek is átmehetnek rajta a stadionhoz. Hivatalos neve (mármint a jelen szöveg megírásának óráiban) Osztószigeti gyalogoshíd, ugyanis érinteni fogja az Osztószigetet is, ami valójában egy vízépítési műszaki fogalom, eredetileg a ráckevei Duna-ág két csatornáját elválasztó, részben mesterséges létesítményre használták, nevét is innen kapta. Némelyek viszont Robinson-szigetnek hívják, mármint az arra járó embertömeg azon kiművelt tagjai, akik tudják, hogy a Robinson név egy regényhőst takar, sőt esetleg azt is tudják, hogy a „regény” szó mit jelent.Ilyenek viszont nincsenek sokan, számuk pedig rohamosan fogyatkozik.

Vagyis gyanítható, hogy a Robinson hidat előbb-utóbb újrakeresztelik, lehet a néven gondolkodni. Hogy aztán ez lesz-e az a bizonyos új gyalogoshíd, amelyről a kormány egy ideje ábrándozik, az még nem világos, de ki fog derülni előbb-utóbb. Addig is új KRESZ-t fogalmaznak az erre hivatottak, mások szerint viszont a mostani is tök jó, csak be kéne tartani.

De nem fogjuk. Nyakas nép a magyar, az új KRESZ-t pedig csak akkor biflázza be, ha okvetlenül muszáj lesz. Levizsgázik, majd az egészet még aznap örökre elfelejti.

A gyalogosok pedig reszketnek továbbra is.