Tekercs

Európa népei továbbra is tekergetni fogják az órái­kat, tavasszal hatvan perc előre, ősszel ugyanennyi vissza. Hogy ennek mi értelme van, azt nem kérdezzük, hiszen valamennyien tudjuk a választ, semmi.

Ellenben az egészségünknek árt.

Az enyémnek persze aligha, a nyugdíjas akkor kel és fekszik, amikor azt ő jónak látja, az unió különféle szerveinek és testületeinek álláspontját pedig lepöki, hogy szalonképes legyek. Akik viszont kötött munkaidőben dolgoznak, azoknak a cirkadián ritmusába csúnyán belekavar.

Mellesleg ennek a körülménynek – és általában a cirkadián ritmusnak – az első ismert leírása bizonyos Thaszoszi Androszthenész nevű hajóskapitánytól származik, aki Nagy Sándor flottájában szolgált az időszámításunk előtti negyedik században. Vagyis nem valami új keletű hóbortról van szó, hanem olyan ismeretekről, amelyekkel „már a régi görögök is” tisztában voltak. Jó tudni egyébként, hogy a cirkadián rendszer zavara a legpregnánsabban az alvási apnoé (alvási légzéskimaradás), a 2-es típusú diabétesz és a metabolikus szindróma kialakulásában mutatkozik. Ennél is kínosabb, hogy a cirkadián rendszer megzavarása szétzilálja a kognitív képességet, és aluszékonyságot okozhat.

Más szóval, az óráját kényszerből ide-oda állítgató adóalany bizonyos idő elteltével depressziós lesz, és/vagy hülye. Hogy miért, az nem kérdés, azért, mert az európai törvényhozók néhány egyszerű dologban képtelenek  egymással megegyezni. Annak ellenére is, hogy az ő biológiai óráikat még senki se kergette az őrületbe, szép szabályosan is ketyeghetnének, de lám, még ez se sikerül.

Holott a szándék megvolt. Az Európai Bizottság még 2018 szeptemberében jelentette be, hogy javasolja az óraátállítás eltörlését, amiről az Európai Parlament 2019. március 26-án szavazott is, és a saját álláspontját meglepő módon elfogadta. A javaslat szerint a tagállamok döntsenek arról, hogy a nyári vagy a normális, téli időszámítást szeretnék-e folytatni. Az óraátállítás eltörlését a tagállamok azóta három alkalommal is napirendre tűzték a Tanácsban, közös nevezőre viszont nem sikerült jutniuk.

Vagyis egyetértésben nincs hiány, ettől függetlenül az órákat továbbra is át kell állítgatnunk évente kétszer, egyszer előre, egyszer pedig hátra, vagy megfordítva, valójában mindegy is.

Alsóbb szinten először 2018 decemberében tárgyalta a Tanács az óraátállítás eltörlését. Akkor a jelenlévők arról állapodtak meg, hogy a tagállamoknak több idő kell az egyeztetésre, hogy a téli vagy a nyári időszámítás lenne-e a megfelelő. Hogy aztán konkrétabban mennyi idő kéne nekik ahhoz, hogy körültekintően, a részletekre is ügyelve egyeztessenek, az nem tudható, mindenesetre sok.

A másik ok, amiért nem volt az ügyben előrelépés, a földrajzban keresendő. Európa nagy, különféle fura országok vannak benne, ráadásul egymás mellett, azok pedig képtelenek közös álláspontra jutni abban a tekintetben, hogyan is kéne az óraátállítást elhagyniuk. Holott az Európai Bizottság, ahogy már szó esett róla, 2018 szeptemberében javasolta az óraátállítás eltörlését, a javaslat kidolgozása előtti társadalmi egyeztetésen pedig csaknem ötmillió európai szólt hozzá, elsöprő többségük támogatta a javaslatot, az embereknek ugyanis jó esetben van eszük. Egészen addig, amíg bele nem kerülnek valamilyen roppant fontos bizottságba, mert akkor az agyuk hirtelen megzápul, az általuk kezelt ügyek pedig megoldha­tatlan minősítést kapván poshadnak a kamrában, arra vár­ván, hogy pár évvel, évtizeddel vagy évezreddel később egy értelmesebb nemzedék a még Jean-Claude Juncker által felvetett javaslatba egyáltalán belelapozzon.

Hogy utána mi lesz, az végképp nem tudható.

Annyi bizonyos, hogy a múlt héten, történetesen október 23-án az Európai Parlamentben is vitáztak az óraátállításról, és pártállástól függetlenül valamennyi EP-képviselő, valamint a vitán részt vevő Aposztolosz Cicikosztasz közlekedésért felelős görög biztos is egyetértett abban, hogy az óraátállítás többet árt, mint használ. Mi magunk természetesen nem voltunk jelen a vitán, ami a tulajdon cirkadián ritmusunkat majdhogynem meditatív állapotba hozta, de legalábbis tökéletesen kivasalta, tehát csak a partvonalon kívülről bekiabálva jelezzük, hogy ez így kissé pontatlan. Az óraátállítás immár a legcsekélyebb mértékben se használ, csak­is árt, és nem is kevéssé, ergo minden körülmények között szükséges, hogy megmaradjon.

Hogy miért, az nem kérdés, csak.

Mellesleg a vita végén a föntebb említett görög biztos az Index tudósítása szerint egy igen józan hozzászólással próbálta lezárni ezt a tragikomikus ügyet. Gondolnák – kérdezte ő –, hogy ebben a parlamenti ciklusban akadt már egy olyan pillanat, amikor minden oldal ugyanazon álláspont mögé sorakozott fel? Biztosíthatom önöket, hogy nem, legalábbis ebben a ciklusban ez az első alkalom, amikor mindannyian egyetértünk abban, hogy a józan észt alkalmazzuk.

De nem alkalmazzák.

Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök a minap még arról beszélt egy, a közösségi oldalára feltöltött videóban, hogy semmi értelme az óraátállításnak, tehát kezdeményezni fogják az eltörlését.

Vagyis az óraátállítás örökre velünk marad.