Bizony fű a nép

„Eldöntöttük, hogy se a Tiszát, se a DK-t nem engedjük kormányra, mert azt akarjuk, hogy Magyarországnak békepárti és nemzeti kormánya legyen”, ezt a mi fényes tekintetű kormányzó urunk mondta Tusványoson, a választópolgárok pedig azóta is lapítanak, mint szar a fűben, holott a legfőbb személy most épp az ő közjogi státusukat módosította valamicskét.

Illetve, hogy pontosabbak legyünk, nem valamicskét, hanem államcsínynek is beillő módon, ahogy azt kell. Expressis verbis kijelentve, hogy országunkban a beszélő, vagyis a legfőbb személy minden hatalom egyedüli és kizárólagos birtokosa, labdába rúgni őmellette senkinek joga nincs, hacsak ilyen irányú parancsot nem kapott. Korábban létezett egy fogalom, amelyet a népszuverenitás vagy népfelség elveként ismerhettünk, arról szólt, hogy az államban a főhatalom birtokosa a nép, vagyis a polgárok összessége, a hatalomgyakorlás egyetlen legitim módja pedig a népgyűlés. Lényege abban állt, hogy a közügyek közvetlen eldöntésében a közösség minden tagja személyesen részt vehetett. Két mód kínálkozott erre, egyik a népgyűlés, vagyis egy kis létszámú, ám annál tevékenyebb közösség, a másik pedig a népszavazás jogintézménye, ami az előző megoldástól lényegében alig különbözött. Később aztán megjelent a közvetett népszuverenitás elve és gyakorlata, vagyis jöttek az emilyen-amolyan Viktorok, az állampolgárok pedig a politikai döntéshozatalból fokozatosan kiszorultak, főleg mifelénk. Máshol is, ám a világ civilizáltabb régióiban mégse annyira.

Meg lehet fogalmazni a föntebbieket ennél sokkal részletesebben és cizelláltabban is, a lényeg mégiscsak az, hogy a közvetett népszuverenitás veszélyes üzem, a nép a tulajdon feje fölé emel valaki lézengő rittert, akiről csak későn derül ki, hogy valójában agyafúrt csirkefogó, addigra viszont a kocka el van vetve, kikelni sohase fog, vagy ha mégis, az eredményt a lézengő ritter aratja le, mert immár minden az övé; múlt, jelen, jövő és annak valamennyi esetleges hozadéka az ő kincseskamrájában landol, pontosabban a bankjában, mert immár az övé az is.

Időnként persze hírül adja a Forbes, hogy az Európai Bizottság most épp Mészáros Lőrinc bankját vizsgálgatja, továbbá fény derül ama kissé kínos körülményre, hogy az Orbán Viktor által meghirdetett Digitális Polgári Kör zárt Facebook-csoportjának taglétszáma naponta csupán néhány fővel gyarapodik, nem pedig ezrekkel, ahogy az várható lett volna, de hát a maga észszerű magyarázata ennek is megvan. Nyüzsögni ugyanabban a polgári körben, amely fölött kormányzó urunk fennkölt személye ragyog, ez akkora megtiszteltetés, hogy annak a súlya alatt az átlagos halandó idegrendszere összeroppan, mint nagy testű használó ülepe alatt a régi, ám annál díszesebb antik porcelánbili, evvel a veszéllyel pedig a nyúlszívű magánszemély inkább szembe se néz. Csakis ennek tudható be, hogy a központi DPK mérete mostanság meg sem közelíti azokat a számokat, amelyekkel a miniszterelnök az új szervezet iránti érdeklődés nagyságát bemutatni iparkodott.

Bízni a tömeg szándékaiban csalóka dolog, a nép csapodár, hajlik erre, hajlik arra, amerre fú a szél. Bizony fű a nép, olvassuk a Bibliában, érzülete kiszámíthatatlan, miniszterelnök urunk fennkölt személyét meg se érdemli. Megkapta a legnagyobb ajándékot, amelyet egyáltalán kaphatott, most zokogva kéne az örömtől térdre omlania, ehelyett mit csinál? Finnyákol, kényeskedik, sőt immár attól se riad vissza, hogy miniszterelnök urunkat meghazudtolja azt állítván, hogy az általa meghirdetett Digitális Polgári Kör zárt Facebook-csoportja iránti érdeklődés megtorpant. „A központi DPK mérete így jelenleg meg sem közelíti azokat a számokat, amelyekkel a miniszterelnök az új szervezet iránti érdeklődés nagyságát igyekezett bemutatni” – olvashatjuk a 24.hu oldalon, vagyis a Horatius által kemény szókkal bírált alacsony tömeg ismét oly mélyre süllyedt, hogy az elébe szórt szellemi és erkölcsi javakat fel sem ismeri. Megnyílik előtte egy páratlan, soha korábban nem remélt lehetőség, amelynek köszönhetően miniszterelnök urunkkal életében egyszer, ha csak pár percig is, de egy levegőt szívhatna, ő azonban ezt a lehetőséget finnyákolja. Orbán két nappal a DPK-alapítás tusványosi bejelentése után a Harcosok órája hétfői műsorában Németh Balázs Fidesz-szóvivővel beszélgetve azt állította, hogy rövid idő alatt negyvenezren kérték a tagfelvételüket, szerdán pedig már ötvenezer jelentkezőt emlegetett. A Meta számlálója szerint azonban a Facebook-csoport augusztus 4-én reggel kevesebb mint huszonhétezer tagot számlált, de hát számít ez? Nem számít, kormányzó urunk pedig nem valami főkönyvelő vagy ilyesmi, azaz nem a számok embere, hanem harcos, lételeme a küzdelem, amelyben mindig győzni szokott.

De ha mégse, jön a főkönyvelő, és hangyányit igazít a számokon. Nem sokat, csak annyit, amennyit muszáj.