Élet és Irodalom,

LXVII. évfolyam, 49. szám, 2023. december 8.

VÁNCSA ISTVÁN

Megjelent a Magyar Közlönyben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság jövő évi költségvetése, érdemes böngészgetni, igen jó szöveg, békebeli hangulatot áraszt, olvasójának egész napját, sőt talán az egész hetét bearanyozza. Megtudjuk például, hogy a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap nem kevesebb mint 142 milliárd forintból gazdálkodhat, vagyis azt a sok szépet és jót, amit a közmédia az éterben szertesugároz, a jövőben se kell nélkülöznünk, sőt: ez az összeg a tavalyit tizenötmilliárd forinttal meghaladja. Nem tévedés, a publikum tizenötmilliárd forintnyi szellemi kinccsel kap többet jövőre, mint idén, noha már attól is minden ház ablakán a szellem napvilága ragyog. Jövőre tehát olyan vakító fényözön lesz itt, hogy attól koldulunk, de szó szerint. És ez csak egy jó hír a sok közül, további hasonlókkal Dunát rekeszthetünk. Például a paksi projektért felelős Paks II. Zrt. ezekben a mostani, nehéz időkben is ki tudott pengetni negyedmilliárd forintot kommunikációs és rendezvényszervezési feladatok ellátására, az pedig nyilvánvaló, hogy szakszerűen organizált bálok, bankettek, estélyek, fogadások hiányában atomerőművet építeni nem lehet, vagy ha mégis, köszönet abban nem lesz. Az ilyen atomerőműben a láncreakció be se indul. Természetesen az effajta feladatokkal csakis a kormánnyal köztudomásúlag termékeny kapcsolatot ápoló, azaz minden szempontból megbízható és talpig becsületes személyek, illetve cégek bízhatók meg, akik általában arról ismerhetők fel, hogy jóformán csakis állami megbízásokat teljesítenek, mondhatni apostoli kormányzatunk emlőjéről csüngenek alá. Illiberális társadalmunk egységesen magas erkölcsi nívójának köszönhetően van belőlük elegendő, de kellenek is, hiszen kormányzatunk közéleti hirdetéseket csak a Mediaworkstől több mint 1,1 milliárd forint értékben rendelt az idén, az összesített számla pedig a tízmilliárdot is bőven meghaladta. Némelyek ezt előre megfontolt szándékkal és aljas indokból elkövetett herdálásnak minősítik, elfelejtve, hogy a tízmilliárdnak csaknem az egyharmada a 2022-es választási kampány utolsó három hónapjában folyt el, és milyen eredménnyel?

A lehető legjobbal, ennek köszönhető az a földi mennyország, amelynek mindannyian örvendő részesei vagyunk.

Akadnak, persze, olyanok is, akik semmi effélének nem tudnak örülni, hanem ehelyett a messze előttünk sprintelő Romániára, határainkon belül a régió legmélyebb recessziójára és legmagasabb inflációs rátájára, a romokban heverő egészségügyre és oktatási rendszerre mutogatnak, fölemlegetik a pártállami múltunkból oly meghitten ismerős hatalomkoncentrációt, amelynek célravezető volta azokban a régi, szép időkben is bebizonyosodott, főleg a legvégén. Ha a társadalom csingilingijét markoló kéz ellazul, akkor káosz jön és összeomlás, annak pedig tudjuk, mi lesz a vége. Szerencsére erre nem sok esély van, egyebek közt már csak azért se, mert a media1.hu tudomása szerint a magyar közéleti hirdetők összesített számlája mostanra csak a Facebookon elérte a 10 milliárd forintos összeget. Ez a 26,6 millió eurós summa igen szép pénz, mellette valamennyi szomszédunk költekezési hajlandósága eltörpül. Osztrák szomszédjaink például csak 18,8 millió eurót herdáltak el a Metánál, noha nekik van mit a tejbe aprítaniuk, de a lengyelek is csak 22,5 milliót költöttek. Nálunk egyedül a Mediaworks akkora summát szórt el a Face­bookon, amennyibe Szerbia és Szlovénia teljes közéleti reklámtevékenysége került. Megjegyzendő, hogy ez már önmagában is kormányzatunk mély bölcsességét és emberismeretét igazolja. A választók olyanok, mint a birkák, hallaniuk kell a kolomp hangját, akkor békésen mennek a jó irányba, ellenkező esetben zavar, sőt pánik vesz rajtuk erőt, a nyáj megbomlik, szerteszéled, majd ragadozók és/vagy juhtolvajok prédája lesz.

Ezt akarjuk?

Isten őrizz!

Persze vannak, akik ezt másképpen látják. A Freedom House néven ismert (tudjuk, milyen és kinek a zsoldjában álló) szervezet szerint Mária országában már rosszabb a helyzet, mint Albániában, lévén kis hazánk az egyetlen európai uniós tagállam, amely csak részben szabad. Mellesleg ugyanezen szervezet ugyanekkor azt is jelentette, hogy a demokráciák helyzete tizenhét éve világszerte folyamatosan romlik, ebből viszont csakis egy következtetés adódhat, jelesül az, hogy ha Magyarország már nem tartozik a demokráciák közé, akkor nem is kell vélük együtt tovább romlania. Máma már nem hasad tovább, de talán holnap se, meg holnapután se, mert most már minek.

További lélekemelő hír, hogy bölcs kormányzatunk beszántja az Országos Meteorológiai Szolgálat nevű posztkommunista szervezetet, amelynek már a puszta léte is a mi illiberális földi paradicsomunk elleni támadásnak tekinthető. Nálunk az időjárást nem megjósolják, hanem a kormányzatunk előírja, ettől a felhők összecsapják a bokájukat, és indulnak a parancsot teljesíteni.

Rend van, fegyelem és körlettisztaság, már csak azért is, mert a kantin rég bezárt. Zsoldot a legénység nem kap, okádni tehát nem tud, noha szeretne.