Medveszar

Sajtok, margarinok 4-500 forintos áron, vöröshagyma 348-ért, a szeletelt karaj 1130-ért kapható a Lidlben, csak persze nem nálunk, hanem Zakopanéban, adta hírül a hét elején a vg.hu. Az üzletben minden második vásárló magyar, teszi hozzá a tudósítás, és ez a föntiek fényében érthető is. Voltak idők, amikor a lengyelek jöttek hozzánk, ha enni akartak, most mi megyünk hozzájuk, már amíg tudunk, értsd, amíg lesz üzemanyag. Valószínűleg nem sokáig lesz, minthogy vasárnap estére a fővárosban és az ország több pontján is kiszáradtak a benzinkutak, erre tehát figyelnünk kell. Legyen a tankban annyi, amennyivel átjutunk Szlovákiába, ott aztán literenként 1,7 euróért annyit tankolunk, amennyi belénk fér.

Idővel, persze, vissza kell jönnünk, az pedig lelombozó élmény lesz, bár nem sokáig, hiszen itthon már hallgathatjuk az autórádiónkon a nekünk szánt műsorokat, amelyektől felvidulunk, búnk-bánatunk tovaszáll. A lényeg az, hogy ahol Matolcsy nevét halljuk, onnan tekerjünk tovább, ugyanis az ilyen műsor a nyugalom megzavarására alkalmas hanghatásokat tartalmaz, nekünk pedig ezekben a nehéz napokban az ilyesmi hiányzik a legkevésbé.

Egyébként pedig amúgy is tudjuk, miket beszélt a jegybankelnök, mostanra már mindenki tudja. A magyar gazdaság válságközeli helyzetben van, mondta egyebek között, ami azt mutatja, hogy ő még a mostani nehéz napokban is mértéktartóan fejezi ki magát. Igaz, a számok harsognak helyette is. Hazánk a negyedik-ötödik legsérülékenyebb ország, nem Európában, hanem a világon, említette egyebek között. Az unión belül alulról a negyedik termelékenységi szintet sikerült meghódítanunk, Románia után a második legmagasabb ikerdeficitet hoztuk össze, jövőre viszont a legeslegmagasabbat fogjuk produkálni, mezőgazdaságunk termelékenysége Európában a második legalacsonyabb.

Mi az ő helyében fölemlegettük volna a sajószentpéteri asszonyt is, akinek a tüzelője négy napja elfogyott, pótlást vásárolnia nincs miből, ezért aztán már a szekrényt, sőt az ágyat is eltüzelte. 2022-ben, a kontinens állítólag legsikeresebb, legirigyeltebb, legjobban kormányzott országában, még a téli hideg beállta előtt. Ez nem válságközeli helyzet, hanem totális kudarc, csőd, pöcegödör, vagy ami tetszik, hangoztattuk volna az országnak házában. Nem mellékesen a jegybankelnök ennél is súlyosabbat mondott, jelesül azt, hogy kormányzatunk 2010 után, vagyis a hatalomra kerülését követően nem hozta meg azokat a jó döntéseket, amelyeket meg kellett volna hoznia, az utóbbi két évben pedig csupa katasztrofális döntést hozott.

Vagyis az elmúlt tizenkét évben nem használt, hanem csakis ártott, és az eredményből ítélve nem kicsit, hanem nagyon. Elődjének egy ennél harmatosabb helyzetből az elkúrtuk szó használata révén sikerült a magyar politikai nyelv megújítóinak panteonjába bevonulnia, kormányzatunknak viszont van annyi esze, hogy soha semmi ehhez hasonlót ki ne jelentsen, még abban az egyébként elgondolhatatlan esetben sem, ha egyáltalán képes volna felfogni, mit művelt, és hogy annak milyen súlya van.

Szerencséjére nem képes rá, ezért hát nyugodtan alszik, álmában Vlagyimir Vlagyimirovicsra emlékeztető plüssmacik egykapuznak Felcsút zöld füvén, ő pedig időnként lemegy és szétcsap közöttük. Kedélyállapota napsugaras, orcája kisimult, léptei ruganyosak, és erre meg is van minden oka. Mária országa mostanra totálkáros lett ugyan, viszont az agitprop osztály változatlan kreativitással működik, és amíg náluk pengő rímben szól a kalapács, addig baj nem lehet. Most is mit ki nem találtak, óriási ötlet, díszítsük közösen Novák Katalin karácsonyfáját, ennél szívmelengetőbb gondolattal magunk se hozakodhattunk volna elő. Hazafias körökben már meg is született az ötlet pandanja, melynek értelmében a Sándor-palotát nagyobb mennyiségű Eredeti Székely Medve Trutyival (értsd medveszarkonzervvel, a csíkszentsimoni Lixid Project Kft. gyártmányával) örvendeztetnék meg, a termék székely, magyar, nemzeti (a románok jellemzőmód be is akarják tiltani), keresztyén, konzervatív és minden, ami tetszik, ám evvel párhuzamosan a modern képzőművészet fősodrába is beilleszthető, lásd Piero Manzoni Merda d’ artista (A művész szara) című sorozatát a New York-i Guggenheim múzeumban.

Előre szólunk, hogy a konzervdobozokat felbontani nem tanácsos, utána ugyanis kezet kéne mosnunk, és az nem biztos, hogy megoldható. Víziközmű-rendszerünk mostanra az összeomlás szélére került, ergo könnyen lehetséges, hogy addigra már víz se lesz.