Még egy ilyen csodálatos fajt…

Még egy ilyen visszataszító népet… (Báró Wenckheim)

Az emberiség, mint minden faj, leginkább a katasztrófákból tanul. Mára ez a magát tökélyre vitt faj a katasztrófákat is maga csinálja magának. Így öntisztít bölcsen a túlszaporodott faj jelentős részének elhullajtása érdekében. A maradék meg okul. Ahogy eddig is: irdatlan hosszú távon és nemzeti módokon. A katasztrófákról a legújabb korban felváltva két alfaj gondoskodik: a fasiszták és a bolsevisták, fejlettebb formáikban ma az alakváltoztatott, demokratikussá fazonírozott mutánsaik, a fasisztoidok és a bolsevisztikusok.

Kétségtelen, így csak fajüldöző gondolkodhat. Elvileg tehát a fasisztoidoknak kellene a keblükre ölelniük engem meg azokat, akik ezt a gondolatot osztják. Erre azonban képtelenek, mert az egészből semmit sem értenek, és ami érthetetlen, az ellen ösztönből gyűlölet keletkezik. A bolsevisztikus haladó humanisták meg túlságosan értik ezt, csak a tömérdek eszükkel nem tudják felfogni, hogyan gondolkodhat így valaki. Teljesen el vannak telve a saját intellektusuktól és emberszeretetüktől – és ugyancsak ösztönből válaszolnak.

A fasisztoidok az eszüket alárendelik az ösztönkésztetéseiknek; őket az állatias hatalomvágy vezérli. A bolsevisztikusok az eszükről hiszik, hogy mindenható. Őket a kizsákmányolásmentes társadalom tökélye vezérli. Ezért van, hogy megnyilvánulásaik esztétikailag mindig sterilebbek, és nem annyira szórakoztatóak. Legfeljebb a lábszaguk hiteles. Szemben a fasisztoidokéval, az ő megnyilvánulásaik nagyon érzékiek, színesek és jól formáltak. Még a csizmájuk is ragyogó. Az ilyet a választók jobban szeretik. Nem véletlen, hogy megint feljövőben vannak. A fasisztoidok világforradalma zajlik. Így kerek a világ.

Ebben a periferikus országban, Ungernben például az Orbán vezette fasisztoid fideszes alfaj – a nép eme része – ünnepli magát (az egyszerűség kedvéért legyen ez is csak faj). Ordít róluk a dagadt kebel. Fasisztoidként nyomban felismerik a zsidót, noha helyette ravaszul Sorost, Brüsszelt, migránst mondanak. Zsidót mondani nem vált be. Egyelőre.

Velük szemben a tanulságon őrködő haladó-humanista fajúak szerint ezek után már az is fajüldöző, aki tudni meri, hogy vannak zsidók és nem zsidók. Hiába mondaná, hogy egyben magyarnak is tartja őket. Szerintük az ilyen már ekkor rekeszt. Kirekeszt, nem be. Még azt is tudja, hogy vannak okos zsidók meg hülye zsidók. Az utóbbiak azt hiszik, ha magukat nem tartják zsidónak, akkor se őket, se utódjaikat nem fogják annak tartani. Szerintük fasiszta az is, aki szerint ez szart sem ér, mert a fasiszták szemében mégis zsidók lesznek – ha arra kerül a sor. És a „sor” mindig kerül, még csak zsidónak se kell lenni hozzá. Mert a zsidó az, akit annak tartanak. Egy igaz humanista ezt föl nem fogja. Annyira csak az eszét isteníti, hogy az értelme mély vágyvezérelt álomba merül. Okfejtéseik koherensek és leleplezők. A haladó baloldaliak többi része nagyon kedves, és szépen jár meg kel.

Az ösztönélet „fasisztoid jegyesei” mindenki másban nemzetellenességet, hazátlan bitangságot és tudjuk kiket orrontanak. Ők nem okfejtenek. Totálban dől belőlük becsmér és a pocskond. Mindkét jegyesség hasznos eredménye a katasztrófa. Az egyedszámcsökkentés. Ahogy az már a legelején ki lett fejtve.

Korábban, 1945 után a bolsevista Kádár-korig elégnek számított, hogy valaki reakciós. Például Auer Pál, Barankovics István, Pfeiffer Zoltán, Sulyok Dezső. Hiába voltak fasisztaellenesek, jobboldaliként pusztulniuk kellett. Sikerült is őket kiirtani, írmagjuk se maradt. Ha olyik ma föltámad, hiába Orbán-ellenes; elég, hogy jobboldali, a túlvilágosult ész „bolsevisztikus jegyesei” nyomban álarcos fasisztát orrontanak és lelepleznek. Ugyanez fordítva: az ösztönélet „fasisztoid jegyesei” meg minden baloldaliban orrontanak bolsevistát. Mindketten azokat tartják a legnagyobb ellenségüknek, akik a másikat csak ellenfélnek tekintik, és nem ellenségnek. Elárulták és megtagadták azt a politikai világot, amely létrejöttüket lehetővé tette. A demokráciát.

*

Elveszítve kommunista-pártállami hátországukat, a haladóknak innoválniuk kellett. Erősítésül a humanizmust fokozták. Menekülteket szánnak (ha ezek nem ukránok, nyugati pápuák, jazidik, kubaiak, venezuelaiak stb., fő, hogy palesztinok legyenek). A meggyilkolt irániak miatt sem kongatják a harangot. Nyilván mindenki szenved – de vannak szenvedőbbek. Ezt ők döntik el. És aki nem velük pendül, arról lerántják a leplet.

Az amerikaiakat naggyá tevő Trump meg a nép-nemzeti Orbán stb. vezette mai fajúak azzal újítanak, hogy nemcsak álcázzák fasiszta mivoltukat, hanem hogy hitelesebbek legyenek, ezt még önmaguk előtt is tagadják. Meggyőződésük, hogy ők az igazi demokraták. Fajdemokraták. Ez a nagy változás. Fasizmust csinálnak nyílt diktatúra nélkül. Dörzsöltebb mutánsai a klasszikus fasiszta elődeiknek (lásd U. R.: A láthatatlan valóság. A fasisztoid mutáció a mai Magyarországon. Pesti Kalligram, 2. kiad., 2014).

Kapóra jön nekik a politikai jogegyenlőség. Eszerint ugyanis a hülyéknek ugyanannyi politikai joguk van, mint az okosaknak. Így aztán demokráciában mindig ők a többség. Miközben a maroknyi jámbor demokrata politikai elit nem fogja föl, hogy torkán a kés, a többség hol egy fasisztaságát önmaga előtt is letagadó fasisztoid, hol egy bolsevistaságát álcázó bolsevisztikus klónt segít hatalomra. A két járvány közül ma az előbbiek ideje jött el. Ahogy azt egykor, már 1920-ban Henry Louis Men­cken, korának robusztus amerikai konzervatív – de liberális demokrata – kritikusa írta: A demokrácia tökéletesedésével az Elnök hivatala egyre pontosabban leképezi a néplélek valódi természetét. Egyszer majd eljön az a nagyszerű és dicsőséges nap, amikor az ország egyszerű népének szíve vágya végre teljesül, és a Fehér Házat egy megveszekedett bolond, egy komplett narcisztikus tökfej foglalja el. És lőn.

A haladó-humanista antifasisztáknak a kommunistaság átmeneti halványulásával a píszí meg a wokeness lett az ideológiája. Eszerint az euroatlanti fehérek született gyarmatosítók, a vérükben van, ők tehetnek mindenről. Minden harmadik világbeli nyomorúságnak ők az okai. Ezért ölik ott egymást a bennszülöttek ma is. Az egykori gaz gyarmatosítók miatt. A fehérek elvetemültségére jellemző, hogy korlátozni próbálják a születésüknél fogva – fajilag haladó-humanista – feketéket, színes és egyéb bőrűeket abban, hogy az euroatlanti világ területére migráljanak. Holott ők csak a gyarmatosítás következményei miatt szeretnének az euro­atlanti területekre menekülni. Mert ott annyira jó.

A népi-nemzeti (kiegészülve a patrióta) fajra jellemző, hogy egymást a rasszjellegeik alapján hamar felismerik, hierarchikusan megszerveződnek, és a kirekesztés elvét tökéletesebben alkalmazzák, mint klasszikus nemzetiszocialista, nyilas és egyéb változatú elődeik. A klasszikusaik meggondolatlanul csak a zsidókra összpontosítottak. A fideszes, trumpista stb. fasisztoidok ennél sokkal gyümölcsözőbb eljárást találtak ki: mindenkit kirekesztenek, akik „nem a mieink”. Mutánsokként felismerték ugyanis, hogy elég a lehető legaljasabbnak lenni és a legeslegnagyobbakat hazudni, és akkor gázosításra nincs is már szükség. A nemgázosítás láttán sok antifasiszta liberális és haladó azt hiszi, a fideszes rendszer nem fasiszta (pontosabban: nem fasisztoid, ld. id. mű), hanem csak autoriter, populista vagy hibrid, vagy választási autokrácia, azaz rá csak a puszta mutyizás és a maffiaállam jellemző. Hiszen nincsen Dunába lövés. Ezzel önmagukat is végzetesen megtévesztik, mert elterelik a figyelmet a rendszer rejtett lényegéről. Hogy a fasisztoid információval gázosít. Például poloskairt.

*

A bolsevisztikus wokeness–píszí haladó humanista faj kebelre ölel. Mindent, ami nem euroatlanti. Legyen az a nők burkába kényszerítése („tisztelni kell a másik kultúráját”), magának saria jogot követelő, elkülönülő bevándorló, na meg „folyótól a tengerig” palesztin. A dark woke mémjei még rátettek egy lapáttal: ha a nagymama Trumpra szavaz, le kell lökni a lépcsőn. Ettől annyira hatékony lett, hogy reflexszerűen kiváltja másokból az állatot. Még az is fasiszta lesz, aki nem akar. Miután ez a nyakukba szakadt, a bolsevisztikus humanistáknak egy újabb tudományos világnézetet kellett találniuk. Összejött. Az izraeli zsidóknak az a megbocsáthatatlan különlegességük, hogy ők már nem hagyják magukat lemészárolni. Ez kapóra jött. Az antifasiszta haladó humanisták (pontosabb néven a bolsevisztikusok) rájöttek arra, hogy azzal lehet a sok, az egykori holokauszttal takaródzó zsidót leleplezni, ha népirtóként leplezik le őket. Megoldották a lehetetlent: a zsidók tehetnek a holokausztról is. Hiszen most is csak azt csinálják, holokausztot. Körkörösen, Palesztinában. Megakadályozzák, hogy szegény palesztinok a folyótól a tengerig zsidómentes (judenrein) Palesztinát teremtsenek. Nyilvánvaló tehát, hogy korábban a holokausztot is zsidók csinálták, csak akkor úgy tettek, mintha ők lennének az áldozatok.

Ezzel sikerült kicsavarni a zsidók kezéből a holokausztot. Az egyetlen érdemet, amibe kapaszkodhatnak. Ők, a népirtottak, íme, ugyanakkor a népirtók is. Kézenfekvő tehát, hogy indokolt volt őket népirtani, hiszen népirtók. Amiből még kézenfekvőbben adódik, hogy most is indokolt. Ilyen tökéletesen egyedül a fasisztoidok nem tudtak volna rekeszteni – kellett hozzá a bolsevisztikus haladó humanisták együttműködése. Az orbáni, trumpista stb. fasisztoidok egyelőre csak lélekben szárnyalnak velük együtt, és hallgatólagosan biztatják Izraelt, hogy népirtson. A vizes lepedőt majd később húzzák a zsidókra. Valójában azt veszítették el, amit a régi görögök úgy neveztek, hogy filotimo. A tisztesség szeretetét. De hogy ezt ne kelljen elismerniük, mindig előveszik a zsidót. A nadrágjukból.

Ez a furmányos hadicsel a zsidókkal szemben már a gázai háború előtt is érlelődött, de a háborúval bontakozott ki a sok zsidón az igazi, vágyott fojtó fogás. Súlyosbítja a helyzetet, ha valaki – például én – a kapitalizmuson alapuló, rothadó euroatlanti világ híve. Már gyerekkorában Sir Winstonnal, Adenauerrel, De Gaulle-­lal álmodik. Még súlyosabb, ha Izraelt az euroatlanti, zsidó-keresztény kultúra részének tekinti. Az iszlám világba ékelődve. Ezt már Adornótól TGM-ig megmondták: a kultúrára hivatkozni a legújabb fasiszta trükk.

Sikerült áthidalni azt a nehézséget, hogy tisztán fajilag vizsgálva az ilyen, bár nem zsidó, de nem zsidóként mégis zsidó lehet. Így aztán a napnál világosabb, hogy ez a fajzat minden irányból minden irányban totálisan kártékony. Nincs mentség. Becsmérelhetők. Ez a közös gyűlölet nagyon hasznos: elősegíti a mindkét irányú immunválaszt azokban, akik kibírják. Edzettebb lesz a faj.

*

Aztán még ott vannak az olyan elvetemültek is, akik szerint a nemzetállam, az államalkotó nemzet és az egyetlen államnyelv létéből nem a természetes, hanem a kényszerasszimiláció következik. A kulturális egyenjogúság ezt csak észrevétlenné teszi, hogy aztán elérve egy kritikus csökkenést, a nemzetrész kulturálisan önfenntarthatatlanná válik. Ez a haladó-humanisták szerint, ha egyáltalán lenne, akkor sincs. Ha mégis van, üdvös. A nemzeti-patrióta hazafiak szerint csak az a gyalázat, ha ezt a szomszéd államokban az ott élő nemzetrészekkel teszik. Esetünkben a magyarokkal. A saját államukban viszont derék dolog, hogy mindenkit szépen magyarosítanak. Szerencsétlenségükre Trianonban az összes olyan területtől megfosztották a hazafiakat, ahol magyarosítási igyekezetüket más, idegen nemzetrészekkel szemben kiélhették volna. Csak a németjeik maradtak – akiket 1945 után be is vagoníroztak. Akik maradtak, azok jobbnak látták gyorsan elmagyarosodni.

Trianon következtében csak szomszéd államokban koronázza siker az ottani román, szerb, szlovák, ukrán hazafias igyekezetet. Ennek eredményeképp előbb-utóbb nem marad magyar a nemzetállamaikban. Beolvadnak az államalkotó nemzetbe, ami Istennek, a haladásnak és a békességnek tetsző üdvös dolog. Legyen már vége annak az uszításnak, hogy amely államban több nemzet is létezik, az ne legyen egyetlen államalkotó nemzet nemzetállama. Ezek, kérem, kivihetetlen elképzelések. Az állandó széthúzás, nyugtalanság, patakvér forrása. Nincs rend. Micsoda dolog az, hogy valakik valamilyen nemzeti nyelven vartyognak az államalkotó nemzet tagjainak a jelenlétében. Akik már születésüknél fogva Isten és a természet által kitüntetett lények, és mégsem értenek az egészből semmit. Igaz ugyan, hogy ez a beolvasztás is genocídium, de csak kulturális, és ez nem számított, nem számít és nem fog számítani, mert a köznyugalom és a nemzeti egység, a homogenizálás humanizmusa mind a bolsevisztikusok, mind a fasisztoidok szemében sokkal fontosabb.

És ott vannak az euroatlanti világ fajain kívül a harmadik világbeli fajok. Ezek alig várják, hogy betelepedjenek az euroatlanti fajok közé, már csak azért is, mert aki ezt nem teszi, az általános felmelegedés következtében meg fog sülni az élőhelyén.

Akkor kezdődik el csak igazán a tánc, a fajok harca, a haddelhadd. Joggal írta az egyik haladó szellemű túlvilágosult: …végiggondolva Ungváry okfejtését esetleg Kamenyec-Podolszkijban találjuk magunkat.

Kétségtelen. Valaki majd azt is túléli. És azt írja meg, ezt hogyan csinálta.