Népszabadság, 1998. január 14.

Szerda

UJ PÉTER

Beleomolnék, kérem tisztelettel, egy kis sarzsiért.

Mindegy.

Most izgatott vagyok. Azt írják, izgatott vagyok. Ilyen fölfokozott időszak következik most, tehát föl vagyok fokozva. Szép fokozatosan.

Amikor az egyik lapunk közölte a fővárosi Fidesz-jelölt-jelöltek névsorát, akkor fokozódtam föl a fölfokozódás lehetséges maximumáig.

Napokig kellett higgadnom, hogy végiggondoljam:

A választásokig hátravan még három-négy-öt hónap. Na már most, megfigyelésem szerint egyetlen Fidesz-jelölt egy hónap alatt legalább három politikai eszmerendszerhez képes csatlakozni, lazán, mint a pusztaszabolcsi személy, tehát: háromszor öt az tizenöt, tizenötször tíz az százötven – optimális esetben százötven politikai eszmerendszert tudna lefedni öt hónap alatt tíz Fidesz-jelölt, ez pedig már biztatóan széles paletta, magában foglalhatja a katolikus zöldmozgalmakat, az iszlám és hindu fundamentalizmust, valamint a trockista-anarchista hatásokat mutató zapatistákat egyszerre.

A többi jelölt miatt kevesebbet kell izgulnom, egyszerűbb képletek vannak.

Hogy a Maszop egy olajmaffiózóval vagy egy közismert adócsalóval próbálkozik a kerületben, még nem tudni. De nevető harmadikként még beleférhet a képbe egy szakszervezeti milliomos is, a munkásgyökerek erősítése végett.

Az FKGP sötétben tapogatózik ezzel az éjjeliőrrel, aki nyugalmazott csendőrszázados volt hatvan évvel ezelőtt, de elüldözték.

A kereszténydemokraták jelöltjeinél csak az a fontos, hogy ne lőjenek egymásra.

Az MDF éppen kísérletezhetne a bevált gimnáziumi magyartanárjával, de az inkább Fidesz. (Ily módon edzenie kell iszlámra vagy zapatizmusra akár.)

Szadeszos csak ügyvéd lehet, nincs mese, de legalább szakállas.

Az MDNP-s szakértő családi körében méltán népszerű, de legutóbb az anyósa sem ismerte föl.

Még lehet számítani egy-két köztörvényes őrültre mindenféle parlamenten kívüli pártoktól, de ezeken túl már csak az újonnan alakult szerveződések hozhatnak némi izgalmat.

Rögtön itt van a Maczó–Metész mozgalom, amelyben nyilván egyenruha lesz az elnyűhetetlen home-shopping dzseki. De itt még jelöltekről szó sincs, csak a címert tervezgetik: piros-fehér-zöld mezőben matyó menyecske és piros-fehér-zöld home-shopping-dzsekis férfi áll, és piros-fehér-zöld marmonkannába cukorcefrét tölt.

Ennyi, ezzel véget is vethetünk a parttalan populizmusnak, konstruktíve még az olasz radikálisokban reménykedhetni, hátha elhozzák megint Cicciolinát. Kicsit öreg, kicsit használt, de ebben a mezőnyben még király.

Itt az idő, omoljatok! Merre volna a sarzsi? – érdeklődöm tisztelettel.

Uj Péter