A felelős

Mindig akkor, amikor.

Amikor már úgy tűnik, nem érhet senkit meglepetés, amikor olyan szépen haladnak a dolgok, folynak a medrükben, mondhatnánk szellemesen, amikor minden többé-kevésbé kiszámítható pályán halad, ahogy a csillag megy az égen, ugye, lehet tudni, hogy a NATO-népszavazáson az igen olyan biztos, mint Karel Gott győzelme az 1977-es Karlovy Vary-i dalfesztiválon; amikor visszatérésre készül Schuchman Tamás Meglepődő; amikor egyetlen nagy testvéri szervezetté olvadnak össze az úttörők és a xéniások; amikor már a bomlott elméjű bukmékerek sem kötnek fogadást Tocsik Márta felmentése ellen, legföljebb arra lehet nagyobb összegeket tenni, hogy „n” vagy „n+2” (ahol n nagyobb-egyenlő kettő, pozitív egész) vízlépcsőt javasol majd a kormánybiztos a következő titkos tárgyaláson; szóval amikor már minden el volna rendeződve a maga kissé elkeserítő módján, akkor megjelenik az, akire senki se számított: a felelős politikus.

Ne vicceljünk, nem a Gyula az. Jól is néznénk ki. Még csak nem is a Viktor. Ugyan, ki lehetne más, mint mindannyiunk kedvence, a húsz évvel ezelőtti népszerűségi listák éllovasa: Lázár György!

Nekem mindig kedvencem volt azzal a pazar kefefrizurával és a Don Corleonés bajuszkával – mint valami nagyon gonosz fizikatanár (még jobb: fizika-testnevelés).

Minden idők legszívósabb magyar miniszterelnöke (1975-87) mint a bős-nagymarosi vízlépcsőről szóló 1977-es csehszlovák-magyar államközi szerződés aláírója Moldova György írónak nyilatkozott a múlt héten a Magyar Hírlapban. És, kérem, vállalta a felelősséget. Az egészért. Ő írta alá, mese nincs. Ő sara a vízlépcső, meg lett mondva, el lett vállalva. Miről beszélünk még?

Ez aztán bátor, karakán káder, már nyúlna is az ember a zsebében mindig ott lapuló ajánlócéduláért, Lázár for President, amikor kiderül ám, hogy az egykori miniszterelnök nemcsak felelős, de ért is hozzá. Például azt mondja, hogy a szerződés előtt átvett néhány árvízvédelmi kérdést, készült öntözésből, hajózásból, és: tudta, mi az a buzgár. Lázár és a buzgár. Belehalunk a szépségbe.

És még csak eztán jön a java: kiderül az is az interjúból, hogy Paksból – Lázár beleegyezésével, aláírásával, felelősségével, satöbbi, minden elvállalva – kispóroltak valami földrengésvédelmi biztonsági elemet, és ha balhé lesz, akkor bizony Lázár tartja majd a hátát.

Micsoda pazar zárókép: alig ér a gombafelhő Százhalombatta fölé, Lázár lakása előtt megáll egy diszkrét, fehér BIT-es Golf, és már viszik is, úgy, pizsamában, borotválatlanul, kócosan, bilincsbe verve.

Moldova író régebbi keletű, pazar szatíráiban olyan alakokat bírt teremteni, amelyek aztán átszivárogtak a pesti folklórba: ott van Virágh, az anyagias center, aztán Gráf, a részeges jobb half, meg Lami, az örökifjú hátvéd, és persze: H. Kovács, a kocsmai neo-Háry János.

Most meg itt van Lázár, a felelős politikus.

De a folklórtól, ha lehet, eltekintenénk.

Uj Péter