Népszabadság, 1997. november 19.

Szerda

UJ PÉTER

Kettős front van.

Betiltott üdítőket halmozok föl a lakásban, hogy majd jelentős haszonnal…

Lalival szervezzük az első magyar Red Bull- és ásványvízmaffiát. Szépen haladunk.

Úgy tervezzük, hogy napi egymilliót keresnénk. Azért napi egymilliót, mert a Lalinak volt egy haverja, aki Százhalombattán, a finomítóban a lefejtésnél dolgozott, mint sima melós, és keresett napi egymilliót, alig fél évet dolgozott ott (lebukott, biztos), aztán most hatszázas merdzsóval jár, olyan kétajtóssal, mint minden jobb bűnöző, szóval a napi egymilliót én reálisnak érzem, mint a bűnözőmerdzsót, azt is megbeszéltük, hogy időnként robbantgatunk, ahogy az szokás, ha az ember bekerül egy társaságba, próbáljon alkalmazkodni.

Veszünk majd futballcsapatokat meg vagy két tucat freskót olaszból, csupa Michelangelót, mert az állítólag elég jó, tervezek egy szakasz vámőrt a nappaliba, egy megyei jogú rendőrkapitányt, alapítványban lennénk, támogatnánk szépségversenyeket, mályvazöld Telesport-zakót viselnénk ilyen alkalmakkor, és benyálaznánk a szépségkirálynő arcát a nagy nyilvánosság előtt, később feleségül vennénk, bulvárlapokban címlap lehetnénk, aztán prostitúcióra kényszerítenénk, és kipofoznánk a házból egy Wartburg-féltengellyel, saját hibájából, nyilván.

Egyébként közismerten humanitáriusok lennénk. Barátainkat és az arra érdemes szegényeket időről időre jelentősebb összegekkel kisegítenénk. Jó tett helyébe jót várnánk. Lenne nagy karácsonyfánk, ahová a falu apraja-nagyja összegyűl és ottan ajándékot kap.

Tévészerepelni nagyon szeretnénk. Barátaink lennének a népszerű riporterek, akiket időnként vacsorázni és kurvázni hívnánk. És ők büszkék lennének miránk, kiállnának miértünk, ha odáig kerülne, de addig is kompetens és szakértő nyilatkozók volnánk, úgynevezett reálszféra, női lapokban pedig elit és társasági élet, frissen dauerolt Rudi Völler-frizuránkat erotikusan lobogtatná a szél a fotón, amikor bemutatjuk az ismert divattervező exkluzív őszi bőrkollekcióját.

De szívesen adnánk autóápolási és vagyonvédelmi tanácsokat. Rovatot vezetnénk. Ismert zenészekkel mutatkoznánk, az ismert zenészek pedig szívesen barátkoznának, mi pedig megvédenénk őket a zaklatásoktól. Cserébe nyilatkoznánk könnyűzenei kérdésekről, támogatásunkról biztosítva az igényes, hallgatóbarát rockot.

A művészetek terén igen élénk érdeklődést árulnánk el. Önéletrajzi kötetet is megjelentetnénk, finom irodalmi stílusban, de olvasmányos, népszerű formában. Bestseller lennénk.

Időnként főzőcskéznénk, az új neorokkokó bükkgyökér garnitúrát bemutatnánk a lakberendezési szaklapokban, és a vadásztermet is, ahol saját lövésű medvéink agancsai volnának kiaggatva, népi ihletésű faragottszíves székek közepette.

Együtt lennénk kurátorok magas beosztásúakkal. Bátorítanánk politikusokat. Kósa Gyuláról lesegítenénk a B-52-es bombázódzsekit. A belügyminiszterrel fotózkodnánk, a környezetvédelmitől kölcsönkérnénk, a rendőrkapitánynak autót vennénk. A miniszterelnök fölnézne ránk.

Alkalmazottaink szeretnének, közmegbecsültek lennénk. Szorgalmasak, szolidak, rendesek, polgáriak.

Uj Péter